A nyári uborkaszezon nagyszerűen alkalmas arra, hogy felidézzünk néhány régi, ám szívünknek kedves történetet.

A Queen, akkortájt a világ egyik legfelkapottabb zenekara, 1986 hasonlóan forró nyarán Budapesten koncertezett. Az esemény nemcsak rockzene-történeti jelentőségű volt, hanem azt is mutatta, hogy lassan a roskadozó vasfüggöny mögött is el kell fogadni a nyugati világot, annak értékeivel együtt.

Ma, amikor sorbanállnak a világsztárok is Budapesten, amikor a Youtube-on vagy máshol két kattintásra bármit megkaphatunk, amikor zenei tévé- és rádiócsatornák versenyeznek a kegyeinkért, amikor egy apró, zsebbre dugható kütyün ezerszám hordhatjuk magunkkal a szívünknek-fülünknek kedves zenéket, talán már

nehezen mérhető fel, mit jelentett 1986-ban a Queen Budapesten.

A Queen volt a szabad világ, a csillogás, a szép és a jó. Az igazi világsztárok. Na ja, még Sziget sem volt.

Budapest valóban uralkodónak kijáró izgalommal fogadta a bandát, amely káprázatos koncertet adott a dugig telt Népstadionban. 

A látogatásról vezető helyen számoltak be a híradók (pedig Lázár vagy Losonczi elvtásak is biztosan mondtak azokban a napokban valami magvasat. Aki nem tudja, kik a nevezettek, sebaj. Semmiről nem maradt le. Lényeg hogy Briant ösmeri.) A legjobb magyar filmesek színes, szagos, szélesvásznú dolby filmet forgattak. 1986 az itt először megrendezett Forma 1-ről és a Queenről szólt. (Meg Irapuatóról – a szerk.)

Szóval, a koncert. Amelynek egyik csúcspontja minden bizonnyal az volt, amikor a zsenik közt a legzsenibb, Freddie Mercury egyszercsak ujjatlan trikójában a színpad elejére sétált és így szólt:  This is a very special song, from Queen, to you.

Majd a tenyerébe nézett és a szöveget onnan olvasva elénekelte a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű magyar népdalt. A tömött stadion majd’ felrobbant az ünnepléstől, aztán Freddie elvezényelte a közönségnek a következő versszakot, s Kodály ifjú népe igyekezett felvenni a versenyt a Queen énekesével. Ennyien együtt, egyszerre magyar népdalt valószínűleg sosem énekeltek, sem addig, sem azóta. Az angolszász, kozmopolita rock és egy kis magyar népdalocska együtt – tessék megnézni,

még mindig megborsódzik tőle az ember háta.

 

Igen ám. De hogyan tanulta meg Freddie ezt a számot? Ki tanított meg neki egy angol anyanyelvű számára meglehetősen egzotikus szövegű dalt? (Állítólag akad olyan kép, amin látszik, hogy angol fonetikus leírás van a tenyerén – ki írhatta azt?)

Nos, szerencsénkre

mi tudjuk a megoldást erre a a lassan három évtizedes rejtélyre.

A Queen budapesti fellépése nem egyszerűen zenei esemény volt, ahogy azt fentebb már vázoltuk, hanem az új világ egyik nyitánya. A Magyar Rádió is ennek megfelelően foglalkozott vele. A legkitűnőbb riportereit mozgósította, hogy számoljanak be az eseményekről, interjúkat készítsenek a zenekar tagjaival. A külpolitikus Aczél Endrét éppen úgy bevetették, mint a kiváló gazdasági szakértőt, a HVG mai rovatvezetőjét, Farkas Zoltánt, akinek persze rocktörténeti ismeretei is bőven az átlag fölöttiek.

A koncert előtti napra, pedig nagy fogadást szerveztek az akkori Intercontinental szállóban, ahová a hazai közélet és újságírás legjelesebbjeit invitálták meg. Volt is tülekedés a meghívókért.

Mester Ákos, a reformista és megkerülhetetlen 168 óra című műsor felelős szerkesztője is a szerencsés kiválasztottak közt volt, ám ő nagylelkűen átadta a meghívóját Farkas Zoltánnak. Ha egyszer úgyis ő dolgozik ezen a témán.

Farkas Zoli puccba vágta magát, és izgatottan elindult a fogadásra. Annyira izgatott volt, hogy tévedésből egy órával elnézte az időpontot. Szerencsére nem egy órával később ért oda –  akkor ez a történet sem születhetett volna meg – , hanem egy órával korábban. Bolyongott elveszetten az Inter épületében, egyre inkább gyanakodva, hogy valami nem stimmel  –

sehol sem találja a fényesnek várt partit.

Kezdett nagyon szomorú lenni. Tegyük hozzá, hogy F. Z. nemcsak a költségvetési összefüggések remek ismerője, nemcsak a makrogazdaság értő elemzője, de, mint említettük, a rocktörténet felkent tudora is. Ó, elképzelnünk is nehéz, mit jelentene neki akár egy távoli, de mégiscsak közeli futó pillantás a bálványokra. Ha meglennének. De sehol senki…

És ekkor, amikor már minden reményét elveszítette, az orra előtt felpattant egy ajtó, és kilépett rajta, igen Ő. Mercury. Odaügetett Zolihoz, és azt a logikus kérdést tette fel neki, hogy tud-e magyarul.

Az igenlő választ hallva felettébb elégedetten bólogatott, még a szája szélét is megnyalta  –  ez utóbbi azért nem teljesen biztos ma már. De az igen, hogy előrántott egy cetlit,amelyen a  „Tavaszi szél” szövege volt olvasható, már annak, aki tud magyarul olvasni, és

arra kérte rádiós barátunkat, hogy tanítsa meg neki a dalt.

Zoli ma úgy emlékszik, hogy egy pillanatig úgy gondolta, enged a kapacitálásnak, és el is énekli a minden magyar gyermek által  jól ismert nótát. De aztán győzött férfias szemérme. A világ egyik legjobb énekesét talán mégsem neki kellene egy még oly ismerős dallamvilágból sem korrepetálnia.

Így hát a szövegre szorítkoztak. S felteszem, Farkas Zoli a maga szokott alaposságával vette át a “Tavaszi szél vizeet áraszt/viráágom, virágom/minden madár társaat váálaszt/ virágom virágom” sorokat.

Ahogy ma elnézem ezt a felvételt, mester és tanítványa egyaránt nagyot alkotott.

PS: A kis anekdotáknak is megvan a maga története. Amikor ez az írás először napvilágot látott a Facebookon, többen jelentkeztek kollégáim közül, hogy ők maguk voltak azok, akik a világhírű énekest betanították a dalra. Hogy csak egyet említsek a mindenképpen szavahihetők közül, Kapuvári Gábor például esküszik rá, hogy Hegyi Gyulával együtt az elnöki lakosztályban ők vették át a szöveget a bálványnak számító művésszel.Vele is arra jutottam, lehet, hogy Freddie tutira akart menni, és többekkel konzultált a “Tavaszi szélről”.

Mindenesetre a korrepetálás jól sikerült.

Dési János