Olykor-olykor felcsillan a remény, hogy létezik még igazságszolgáltatás Magyarországon.
Ez volt a helyzet a moszkvai kereskedelmi központtal (Kerki) kapcsolatos koncepciós perben is. Ebben az ügyben végül – a mai politikai környezethez képest csodával határos módon – első fokon felmentették a volt moszkvai nagykövetet és hat társát. A vádlottak letöltendő börtönbüntetést is kaphattak volna, ha nem derül ki idejében, hogy
a vádhatóság engedett a külső befolyásnak.
Az ügyészség 2000 februárjában kezdte a nyomozást a Gyurcsány-kormányhoz köthető egyik “legzavarosabb” ügyben, ami a moszkvai kereskedelmi központ eladása kapcsán robbant ki.
Kép: Index
Zavaros ügy?
A kereskedőház eladásáról 2008-ban kötött szerződést a moszkvai nagykövet egy luxemburgi céggel, a Diamond Airrel, ami 3,5 milliárd forintot fizetett ki a Lurdy-ház méretű ingatlanért (Csak az ingatlanért, a föld, amin áll, nem volt magyar tulajdonban.)
A szerződéskötés előtt nem írtak ki pályázatot, emiatt merült fel az ügyészségen a hűtlen kezelés gyanúja. Azonban 2008 júliusában ezt pótolta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. A pályázatot a Diamond Air nyerte, pontosan akkora összegű ajánlattal, mint amelyet egyszer már átutalt. Így 2008 novemberében meg is kötötték az erről szóló, második adásvételi szerződést.
A Diamond Air nem sokkal a megvásárlás után négyszeres áron, nagyjából 17 milliárd forintért adta tovább az ingatlant az orosz államnak. A hatalmas árkülönbség miatt Oroszországban is büntetőeljárás indult. Ez pedig nem pont azt sugallja, hogy az általuk fizetett magas összeg lett volna a jutányos. A 80-as évekből származó épület nem is volt jövedelmezően működtethető, ráadásul több milliárd forintos felújításra szorult.
A magyarországi ügyben meggyanúsították
- Császy Zsoltot, a MNV egykori értékesítési igazgatóját,
- Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövetet,
- Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium egykori államtitkárát
- és Tátrai Miklóst, az MNV korábbi vezérigazgatóját.
A vád szerint Székely, az elsőrendű vádlott 2008-ban a felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott pedig erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, és kihúzni a büntetőjogi következmények alól. Az ügyész vádbeszédében letöltendő börtönbüntetést kért az egykori nagykövetre, és felfüggesztett szabadságvesztést a többi vádlottra.
Maximum az ügyészség fejében volt zavar
Az ügyészség először azt állította, hogy egy “szabályos eladással” 6 milliárd forinttal többet kaphatott volna az állam. Az orosz hatóságoktól kapott dokumentumok alapján azonban már azt hangoztatták, hogy akár 12-13 milliárd forinttal többet is el lehetett volna kérni az ingatlanért.
Ráadásul a vádaskodás ellenére az ügyészségnek fogalma sem volt arról, hogy mi állhatott az ügy hátterében.
Semmit nem tudtak felhozni arra, hogy miért érhette meg áron alul eladni az ingatlant.
A koncepciós per októberi tárgyalásán a védők persze mindezek miatt is erőteljesen bírálták az ügyészség munkáját. Megkérdőjelezték a vád törvényességét, és felvetették, hogy a vádhatóság engedett a külső befolyásnak.
Végül most, novemberben a Budapest Környéki Törvényszék első fokon felmentette a vádlottakat a hűtlen kezelés, illetve bűnpártolás és okirat-hamisítás miatt emelt vádak alól.
Akár örülhetnénk is, hogy ez az ügy jól végződött. Ugyanakkor mégis inkább csak csóváljuk a fejünket, mert nem értjük, hogyan kerülhetett egyáltalán bíróság elé.
Az Egyenlítő blog sorozatát a Fidesz kormányzása alatti koncepciós ügyekről itt találják: