Ha egyszer Orbán azt állítaná, hogy a Föld négyzet alakú, és hat elefánton álló három teknősbéka tartja, hát biztos lennének, akik gondolkodás nélkül elhinnék neki. Sőt, ünnepelnék a kommentfolyamokban.
És egyáltalán nem kizárt, hogy Orbán egyszer majd állítani fog ilyet is. Bármit, amiről úgy gondolja, hogy érdekében áll, különösebb tekintet nélkül a korábbi állításaival való konzisztenciára, vagy a valóságnak való megfelelésre.
Egyszer a magyarok félázsiai származékok, meg jövevények Európában, aztán még azt is kikéri magának, hogy Angliában migránsnak tekintsék az oda migráló honfitársainkat. Mert
Nekünk nagyon fontos, hogy bennünket ne tekintsenek migránsoknak.
Hát minek tekintsenek, te atyaúristen? Már nem minket, persze, hanem az Angliában dolgozó legalább 55, de inkább több százezer vendégmunkásunkat. Gazdasági bevándorlónak talán? Hiszen bár Orbán azt mondja,
Mi nem élősködni megyünk Nagy-Britanniába, nem elvenni megyünk,
hát dehogynem.
Elvesszük a munkát a helyiek elől. Már amennyiben hajlandók lennének elvégezni az alantas részét. De egyre inkább elveszünk olyan munkát is, mi, kelet-európaiak, amit hajlandók lennének az ottaniak is, máskülönben nem tekintenék konkurenciának a bevándorlókat, és emiatt nem akarna a választók többsége mára kilépni az Unióból. És akkor nem lett volna oka, hogy Cameron betegye a lábát Orbánhoz.
De idejön, és migránsozik. Mi mást is mondhatna? Hiszen a szó pontosan leírja a fogalmat:
migráció (fn.): lakóhely megváltoztatása. Első előfordulása: 1720. Eredete latin. Etimológia: emigrare (‘kiköltözik, elköltözik’)
Orbánnak az a baja, hogy ezegyszer a lóf.sz rossz oldalára került.
Mert az csak nézőpont kérdése, ki számít migránsnak. Nekünk a szírek, meg az afgánok, a briteknek meg a lengyelek és a magyarok.
Az elemi civilizációs normákat, meg az uniós és ENSZ-szabályokat nem azért kellett volna betartani a közel-keleti háborús és gazdasági menekültekkel szemben, mert valami magasztos morális eszmény ezt kívánja, hanem azért, hogy velünk ne bánjanak el ugyanúgy, ahogy mi tettük a vélt ellenségeinkkel.
Mondhatni önző érdekből. Mert ha nem vagyunk elég erősek a szabályok megszegéséhez, akkor érdemesebb betartani azokat.
Ahhoz is a valóság némiképpvaló semmibevétele kell, hogy Orbán ne kérdezze meg magától, hogy
ha annyira hanyatlik az a Nyugat, amint véli, akkor mit keres ott legalább több tíz-, de inkább több százezer magyar?
Az 55 ezreset a rendelkezésre álló statisztikákból kiválasztani merőben önkényes:
- 2014-ig 150 ezren kértek brit tb-számot,
- miközben a külügy 200 ezer embert vállalt,
- de Matolcsy már 2013-ban 300 ezerre saccolta a számukat.
- 300-350 ezer Angliában élő magyarról beszélt pár hete Kovács kormányszóvivő is.
Ha ők nem migránsok, akkor micsodák? Gazdasági bevándorlók? Egyik országból a másikba menni, ott lakni, dolgozni, pénzt keresni, élni, az nyilvánvalóan, szövegszerűen migráció. Egyúttal bevándorlás.
Orbán mondatainak csak úgy van értelme, ha szerinte az angliai magyarok nem úgy migránsok, hanem amúgy migránsok. Tehát voltaképpen nem is azok, mert EU-állampolgárok, és az Európai Unió egységes piac, amin belül mozogni nem migráció. Pedig az is az: belső migráció.
De ha olyan nyilvánvaló Orbán számára, hogy az Unió egységes piac, ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő is szabadon áramlik (ellentétben a piacon kívül lévő – mondjuk – szírekkel vagy – egyelőre – amerikaiakkal), akkor
miért telt el már 6 év a két kormányzása alatt azzal, hogy a külföldinek nevezett, de valójában az egységes piachoz tartozó cégek nyújtotta szolgáltatásokat csesztette?
Ha a magyar melós nem migráns Angliában és Németországban, akkor a brit, a német vagy a holland bank se külföldre viszi a profitot. És akkor mi értelme több millió magyart megszívatni a vasárnapi boltzárral, csak azért, hogy a nem is külföldi kiskereskedelmi láncokat kiszorítsa a – számára is nyilvánvalóan – egységes piac egyik részéről?
Mert Orbán ilyen, kiválasztottnak tekinti magát: ha megfelelnek neki a szabályok, betartja őket, sőt, hivatkozik rájuk; ha nem egyeznek az érdekeivel, gondolkodás nélkül átlép rajtuk.
És aztán csak csodálkozik bambán, ha mások ugyanezt teszik vele szemben.