Addig, amíg nem lesz a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke, aki azt is a nemzet részének tekinti, aki egyébként nem ért vele egyet, addig én nem fogok ebben az országban kokárdát hordani.
Ezt mondta a Lánchíd rádió műsorvezetője az ATV-ben. Tehát – mivel Orbán már nem fog megváltozni – Csintalan addig nem hord kokárdát, amíg a Fidesz van hatalmon.
Magát ugyan konzervatívként jellemezte, de a Fidesz nyaloncai biztosan azt kommunikálják majd, hogy megtért a baloldalhoz. (Hiszen 2002 előtt az MSZP politikusa volt, országgyűlési képviselője, sőt, pártalelnöke.) De az érdekesebb kérdés, hogy
mi tartott Csintalannak ezen a felismerésen ennyi ideig?
Már az egész kokárdaőrület is azzal kezdődött, hogy 2002-ben a Fidesz ezzel akarta megkülönböztetni szavazótáborát a hazaáruló ellenzékről. (Előtte a kokárda csak amolyan anakronisztikus, unalmas, iskolás, kötelező, illendő dolognak számított március 15-én. Mintha október 23-án sildes sapkát kellene viselni, vagy augusztus 20-án, meg karácsonykor meg keresztet.)
Orbánnál a politikai ellenfél diszkreditálása nem igazán újkeletű dolog.
- Orbán már 1997-ben idegenszívűnek-idegenszerűnek nevezte a baloldali liberális pártokat.
- 1998. decemberében az ellenzéki pártok kivonulására úgy reagált: “a Ház ellenzék nélkül is működik”.
- 2002-ben a választások előtt a szocialistáknak azt mondta, “az a baj veletek, hogy hazaárulók vagytok”.
- A két forduló között azt hangoztatta: “a haza nem lehet ellenzékben”. (Ti. a Fidesz a haza, az MSZP-SZDSZ meg hazaáruló.)
- 2005-ben meg azt állította, hogy a “a baloldal amikor csak teheti, ráront saját nemzetére, így tesz a mostani magyarországi baloldal is”.
Ezekhez képest újdonságot már alig-alig jelentett 15-én, hogy
a 19-es hagyomány is velünk él még, bár szerencsére inkább csak pislákol – ha néha hangoskodik is. De gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai.
Nem csak az utóbbit, a korábbiakat se nagyon lehetett pusztán retorikai túlzásnak tekinteni. A hatalom közelesége jobboldali újságíróként annyira elhomályosította volna Csintalan szemét, hogy ezek nem tűntek fel, csak akkor, amikor már Simicska, meg a birodalma kikerült a pikszisből?
Csak a szavazótábora és a rendszerének haszonélvezői ezt nem bánták annyira. Pedig azzal nincs probléma, ha valaki gyalázza a politikai ellenfelet. Azzal viszont igen, ha diszkvalifikálni akarja.
Orbánról nem pusztán a baloldal, meg az ellenzék állította, hogy kizárólagos hatalomra tör. Ezt
ő árulja el magáról mindannyiszor,
amikor az ellenzéket nem fogadja el a politikai közösség részeként (meg amikor követendőnek nevezi az “illiberális demokráciákat”). Az ellenzéket nem fogadta el a közösség részeként se az utólag letagadott fülkeforradalom, se a NER meghirdetése, se Fidesz-alkotmány megszavazása idején.
Ha nem lenne a külföld, már rég nem lennének választások. Hiszen ott a magukat hazának hazudók bármikor ellenzékbe kerülhetnek.
Az a szép, hogy már vannak olyan orbánisták, akik ellenzékben vannak. Arra még kicsit várni kell, amíg Orbán is abban lesz.
(Kép: valasz.hu)