A luxemburgi Jean Claude Juncker bizottsági elnök szerdai beszédében, a Parlament előtt bejelentette, hogy a Bizottság nem javasolja már a menekültek arányos elosztását az Unió miniszterelnökeinek.
Meggyőződésem, hogy sokkal több szolidaritás kellene. De a szolidaritásnak önkéntesnek kell lennie. Szívből kell jönnie. Nem lehet kikényszeríteni.
(I am convinced much more solidarity is needed. But I also know that solidarity must be given voluntarily. It must come from the heart. It cannot be forced.)
Azaz gyakorlatilag bejelentette, hogy nem akar kötelező kvótát. Nem ragaszkodik hozzá. Nem javasolja.
Ennél egyértelműbben ezt már nem lehetett volna közölni. Most már hivatalosan sincs napirenden a kvótaötlet, ami nemhivatalosan már legalább tavasz óta nincs az asztalon. Most már elvileg
nem lehet képzelt veszéllyel riogatni.
Ezzel teljesen értelmetlenné, sőt, okafogyottá vált Orbán, kormánya és a Fidesz-KDNP októberi népszavazása.
Értelmetlennek eddig is értelmetlen volt, mert
- nem az Országgyűlés hatáskörében lévő kérdést tett fel,
- a Fidesz-KDNP-nek megvan a parlamenti többsége, hogy népszavazás nélkül is törvényt hozzon,
- valamint az Európai Tanácsban amúgy is a kormány képviseli az országot, még akár akkor is szavazhatnának nemmel, ha nem volna meg a parlamenti többségük.
Azaz Orbán miniszterelnöknek elegendő a miniszterelnököket tömörítő ET-ben elegendő szavazatot szereznie, hogy megakadályozza, amit meg akar akadályozni. A magyar embereknek a dologhoz több közük nincs, őket a megválasztott miniszterelnök képviseli, tök fölösleges még egyszer elmondani neki, miként szavazzon,
- ha egyfelől népszavazással nem is lehet semmire kényszeríteni Orbánt (illetve az aktuális magyar miniszterelnököt),
- másfelől meg ismert is az álláspontja.
De legfőképpen azért értelmetlen a népszavazás, mert nemhogy kötelező vagy kényszerbetelepítést nem akar senki, hanem már a menekültek arányos elosztását a tagállamok teherbírásának arányában, azaz kvótát sem.
Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az – amúgy Orbán által megfúrni kívánt – török-EU egyezmény óta jelentősen enyhült a Nyugat-Európát érő migrációs nyomás.
A másik pedig az, hogy a kvóta amúgy is alkalmatlan volt a probléma kezelésére.
- Mert vagy bűnözőnek tekintjük a menekülteket/migránsokat/bevándorlókat, és akkor be lehet zárni táborokba, és aztán kiutasítani őket, menjenek, amerre látnak.
- Vagy pedig nem tekintjük bűnözőnek, de akkor meg nem lehet akadályozni a szabad mozgásukat, az Unión belül oda mehetnek, ahová akarnak.
A második álláspontnak azért jelentős többsége van az Unióban.
Ha viszont a menekült szabadon közlekedhet a schengeni határokon belül, akkor vajon mi akadályozná meg, hogy a gazdagabb, élhetőbb, barátságosabb Nyugatot válassza a provinciális, szegényebb, rideg és ellenséges Kelet helyett.
A menekülteknek eszükbe nem jutott soha, hogy elvegyék a magyarok munkáját. Oda igyekeznek ők, ahová a mobilis magyarok is,
fél-egymillió honfitársunk: Nyugat-Európába.
A schengeni határok lezárása nélkül ezt megakadályozni nem lehet. Ha viszont lezárnák (újrateremtenék) a belső határokat, akkor mi kötné össze tovább az EU tagországait, milyen alapon tartozna egyazon közösségbe két, amúgy egymástól elzárt ország?
A kvótarendszer mint a tavalyi(!) migránskrízis megoldására kitalált eszköz tehát hamvába holt, megbukott, aktualitását veszítette.
Ehhez legkevesebb köze a tervezett magyarországi népszavasnak volt – bár nyilván hozzájárult.
- De a kvóta eleve belpolitikai célokat szolgált (megnyugtatni az idegenellenes, szélsőjobboldali választókat, hogy nem csak nekik kell viselni a terheket).
- Ennek megfelelően csak szimbolikus volt: a szegény (szegényebb) kelet- és dél-európai országoknak csak néhány ezer menekültet kellett volna ellátniuk, ami lakosságuknak csak elenyésző része lett volna. (Gyakorlatilag senki észre se vette volna, hogy ott vannak.)
- Valamint értelmetlen lett volna, mert úgyse maradtak volna ott.
Ennek dacára az európai szélsőjobboldal Orbán vezetésével fellázadt ellene.
És erre reakcióként az ötletet visszavonták.
Írtunk már róla, hogy a dologról a Tanácsnak kell döntenie, ahová viszont a Bizottság terjeszti elő, mert őket megbízták, hogy tegyenek javaslatot. A kvótáról már idén tavasszal kiderül, hogy nincs támogatottsága Keleten és Délen – főként ott is belpolitikai okokból.
Pedig az Orbánnal az élen tiltakozó országok akkor jártak volna jól, ha belemennek az ötletbe, sőt, lelkesen támogatják. Mert akkor megteremthették volna az érzőszívű, felelősségvállaló, résztvevő, morális vezetők képét, miközben
- a menekültek ellátását amúgy is a gazdag Nyugat fizetné,
- és a dolog átmeneti lett volna, nem győzzük hangsúlyozni.
Viszont ha az a látszat, hogy egy ország menekülteket fogad be, akkor bár ez nem igaz, vagy nincs jelentősége, a szélsőjobb részéről kihasználható. Könnyen az a látszat keletkezhet, hogy az adott miniszterelnök menekülteket fogad be, miközben valójában nem is, hogy migránsimogató, miközben a szavazói xenofóbok.
Orbán annyira tartott a szélsőjobbtól, hogy inkább az élükre állt.
Sok embert látott egy irányba menetelni, hát velük menetelt ő is.
Több mint egy éve rasszista, uszító kampánnyal kedveskedik az új rasszista híveinek. Ennek most elvileg vége. Vége kellene, hogy legyen, hiszen már nemcsak menekültek nincsenek és kényszerbetelepíteni nem akarja őket senki, hanem elosztani sem. Ráadásul mostantól már deklaráltan nem akarja.
A dolgot onnan is nézhetjük, hogy Orbánnal megcsinálták azt, amit tavaly ő csinált meg a szocialistákkal: a népszavazás eredményét megelőlegezve, a várható eredmény miatt végrehajtotta annak követeléseit.
- 2008-ban a Gyurcsány vezette MSZP dilettáns módon az utolsó pillanatig kitartott a népszerűtlen vizotdíj (és ágydíj, valamint tandíj) mellett. Kitartásuk eredményeképpen egy hónap múlva már nem volt koalíció, egy év múlva megbukott Gyurcsány, két év múlva – de ennek következtében – történelmi vereséget szenvedett a baloldal.
- 2016 tavaszán Orbánnak több esze volt. Nem tartott ki a népszerűtlen vasárnapi boltzár mellett, pedig korábban ő volt a legfőbb támogatója. (Bár más okokból, mint amit hazudott róla.)
- 2016 őszén az eurokrata, illetve nyugat-európai politikai elit végképp lemondott a kvóta ötletéről, ami amúgy se jelentett volna megoldást, és népszerűtlen is volt némely tagországokban.
Mondhatni, kihúzták Orbán alól a szőnyeget.
Elvileg az egész népszavazást le kellene fújni, mivel végképp okafogyottá vált. De ha érdekelné őket a racionalitás, akkor eleve ki se tűzték volna.
Ne legyenek illúzióink, úgy tesznek majd mintha semmi nem történt volna. Az állami tévé és a habonyi propagandisták virtuális világában továbbra is áramlanak, özönlenek majd a menekültek, a sötét bőrűek, hogy gyilkoljanak, erőszakoljanak, robbantsanak, és a végén kikiáltsák a Dél-budai Iszlám Kalifátust.
Az ő alternatív univerzumukban egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy már nemcsak a migránsok hiányoznak Magyarországról, de már nem is küldi őket ide senki.