„… kettős élvezet megcsalni a csalót” – így érezhetnék magukat az európai kormányfők, hisz Orbán megmondta:
rászedtek, kicseleztek és becsaptak a miniszterelnöktársaim.
Már ha véletlenül igazat mondott volna a kedves vezető. De ez ezúttal sem sikerült neki.
Hogy is történt az a rászedés/kicselezés/becsapás? A kedves vezető szerint „késhegyig menő viták” után az Európai Tanács kétszer írásban(!) döntött úgy, hogy kvótarendszert csak önkéntes alapon lehet bevezetni.
Első körben fogadjuk el, hogy ez igaz. (Bár sajnos nem.) Ezek után – így az udvari írnokok – az Európai Bizottság mégis megindított egy ezzel ellentétes jogalkotási folyamatot, ami átment az Európai Parlamenten, és bekerült a miniszteri tanács elé, ahol azt el is fogadták minősített többséggel. Az orbáni végsóhaj: „így Magyarország egyedül nem akadályozhatta meg” az elfogadást.
(Csak halkan jegyezzük meg, ami a beszámolókban jön, az maga az önleleplező skizofrénia. Orbán eddig arról beszélt, hogy őt magát mennyire becsapták, majd a következő mondatban már:
Egyszer becsaptak minket, ha hagyjuk, hogy becsapjanak minket, akkor becsapnak még egyszer.
Dolgozik a fejedelmi többes, vagy csupán ismét egyenlőség jel került vezér és vezetett közé.)
Nehéz kigubancolni az orbáni gondolatot: most akkor az Európai Tanácsban ülő kormányfők, esetleg az Európai Bizottság, az Európai Parlament vagy a miniszterek tanácsa helyezte folyamatba a rászedést/kicselezést/becsapást? (Ennyi fene sok európai intézményben nem könnyen találja fel magát az egyszeri magyar legény, könnyebb mindet „Brüsszelnek” hívni, oszt’ jónapot.) Miniszterelnöktársai a Tanácsban tudnak rászedést végrehajtani, a Bizottságban a bürokraták cseleznek ki, a parlamentben pedig választott képviselők csapnak a be.
Segítünk hát a kedves vezetőnek helyre tenni ezt azt:
- az Európai Tanács döntést kvótáról nem hozott – legfeljebb közös, nem jogszabály értékű állásfoglalást fogadott el a szolidaritás fontosságáról,
- az Európai Parlamentben a legnagyobb frakcióval a jobboldali Néppárt rendelkezik, ennek képviselőcsoportjában ülnek a Fidesz politikusai is,
- az Európai Bizottságnak kizárólag javaslattételi jogköre van, csak a parlament és a tanács közös döntése értelmében válik egy kezdeményezés jogszabállyá,
- a miniszterek tanácsa (jelen esetben a belügyminisztereké) a tanács egy alsóbb szintű szervezete, amelyben Pintér Sándor is helyet foglal,
- nem Magyarország volt az egyetlen – és nem is az első – amelyik nem fogadta el a jelenleg hatályos, kötelező kvótáról szóló javaslatot (ennek értelmében 1294 menekült kérelmét kell Magyarországnak elbírálnia),
- Szlovákia és Magyarország megtámadta az Európai Bíróságon a jogszabályt, így az nem lépett életbe,
- minősített többséggel fogadták el a javaslatot, vagyis a tagállamok 55 százalékának igen szavazatával, amelyek összesen az EU lakosságának 62 százalékát jelentik.
A rászedés/kicselezés/becsapás ilyen forgatókönyvéről Orbán egy 2014. október 20-i beszéde jut eszünkbe:
Egy demokráciában, egy európai demokráciában a többség akarata megkerülhetetlen tény.
Kivéve, ha az a többségi akarat nem találkozik a kedves vezető akaratával.
Mert akkor a demokratikusan megválasztott többség – hisz az EP képviselőket és a nemzeti kormányokat bizony az európai polgárok választották, ahogy Orbánt is – rögvest rászedősök/kicselezősök/becsapósok gyülekezete lesz.
Érett demokráciafelfogás, semmi kétség.
ashwood