Orbán ellenében még Vona Gáborra is lehet szavazni. Mert e pillanatban semmi sem előrébb való, mint Orbánt kirobbantani a székéből.

Így Kőszeg Ferenc, az egykori SZDSZ egykori fenegyereke, a liberális jogvédő, a Magyar Helsinki Bizottság alapítója, úgyis mint sorosbérenc-migráncssimogató. Hát itt tartunk.

Igen, itt. 2016-ot írunk.

Ma Magyarországon a Fidesz a koncepcionális szélsőjobboldal.

Még véletlenül sem elvi. Ha a tolvajtempó fenntartásához épp a náci stíl a legkifizetődőbb, hát olyan xenofób kampányt indítanak, amilyet a világ nem látott. Settenkedő háttérhatalmak karvalycsőre tépi ki szűz magyar anyákból a meg nem született csecsemőket – bármikor ontja ezt magából a lakájmédia. (Csak hogy Rogánról vagy a jógamatrac-akrobatáról véletlenül se ejtsenek említést.) Ehhez képest a Jobbik maga a liberális nihil, a brüsszelita centrizmus.

A jobboldali politikai örvény egyre jobban szélre tolja a Fideszt. Új szavazónak nyoma sincs, a kedves vezető célja a törzsközönség fanatizálása, hogy fel se merüljön a gyorsnaszád elhagyásának gondolata.

A mindennapi korrupciós botrányok, a vállalhatatlan urizálás, a non-stop hazudozás rendesen forgácsolja a valódi konzervatívokat a narancsligetről. Őket próbálja felcsipegetni a Jobbik. Vona megértette: a szélsőjobbon erős a plafon, 10 százalék fölé (a teljes népességben) akkor sem tudna menni, ha Szálasi maszkban imitálná Hitlert. Úgy pedig végképp nincs esélye, ha a Fidesz épp az ő vizein kezd kalózkodni, elszedve szlogenjeit, alpári indulatát és szavazóit.

A Jobbik számára az egyetlen út a centrum felé vezet – ha tetszik, hát cukiságkampánnyal, rengeteg lábmunkával, aktív falusi jelenléttel. Igény az lenne az antiszemitizmusra, de a köldöknéző hőbörgéstől nemhogy nem jutunk előrébb, de a bőgatya is lerohad rólunk egy idő után kínai cérna nélkül.

Egyre fakuló emlék hát a cigánybűnözést emlegető, antiszemita, EU-ellenes, kilépéspárti Jobbik. Vona lassan helyet cserél egykori polgári körös társával. Csak míg utóbbi, a kedves vezető egyre kevésbé tudja eladni világmegváltó szűz kezek politikáját, addig kormányzati szempontból a Jobbik valóban intakt. Elvégre valóban nem kormányoztak még.

Remélem azért, hogy ez így is marad.

Akkor mégsincs igaza Kőszegnek?

Lépjünk eggyel hátrébb. Az elmúlt évek időközi országgyűlési és polgármester választásai megmutatták: a Fidesz és Orbán Viktor legyőzhető. Nem is egyszer. Sorozatban. Ehhez azonban egy peremfeltételnek kell teljesülnie: a kormánypárt jelöltjével szemben egyetlen egy jelölt állhat csupán. Mindegy a színe, hisz képes becsatornázni a Fidesszel szembeni indulatokat – azokból pedig bőven akad.

De könnyebb mondani, mint megcsinálni. Egy-egy esetleges, különleges alkalommal még el lehet játszani, hogy a Jobbik nem találja az ideális jelöltet, vagy a baloldal vonul ki teljesen a kampányból, de az országgyűlési választásokon számtalan érdek és indulat zavarja a realitást. (Utóbbira kiváló példa a baloldal szereplése 2008 óta minden voksoláson.) Ha az MSZP és szatellitszervezetei egymással sem tudnak dűlőre jutni, hogy koordinálnák a Jobbikkal az akárcsak hallgatólagos közös indulást?

Az eredmény pedig ugyan az, mint 2010-ben és 2014-ben: Orbán leválthatatlan.

Ha mégis létrejönne minden választási körzetben az egy kormánypárti kontra egy ellenzéki jelölt versengése, amelyet – a közvélemény-kutatások kormánnyal szembeni elégedettségi mutatói alapján – jó eséllyel

106-ból legalább 90-ben az ellenzéki nyerne meg.

De még akkor is marad egynéhány komoly gond.

Itt van mindjárt a kormányalakítás. Kétségtelen, hogy soha nem tudtuk volna elképzelni, hogy „Mészáros Lőrinc” felszámolja a Népszabadságot, de egy bal-Jobbik koalíció már a tündérmesék és lázálmok kategóriáját is kenterbe veri. Egy ilyen helyzetben sajnos sokkal reálisabb egy Fidesz-Jobbik koalíció. Lásd még: kisgazdák.

A helyzet csak akkor kerülhető el, vagy oldható föl, ha a baltól jobbig tartó koalíciós kormány – ha meglesz a kétharmada – mindössze 100 napra kér bizalmat a parlamenttől, ez idő alatt preparál annyit az alkotmányon, választójogi törvényen, amennyit lehet és tud, majd lemondva – immár egyenlő pályák, egyenlő esélyek mentén – új választást ír ki.

Bármennyire kockázatosnak hangzik, még ez a leginkább járható út: a választók ilyen nyolc év után hálásak lesznek, ha nem verik át őket, sőt, olyan kormánnyal találkoznak, amely akár saját kárára is, de betartja adott szavát.

Ilyen helyzetben egyetértenénk Kőszeggel. Igen,

inkább demokrácia-orvosló szivárványkoalíció, mint egy újabb viktoriánus ciklus.

Ha azonban az a kérdés, hogy a hibahatáron belül a Fidesznél népszerűbbnek látszó Jobbikot kell-e támogatni bármely baloldali párttal szemben, a válaszunk: egyértelmű nem. Mert:

• a Jobbik még erős baloldali átszavazás mellett sem képes megverni a Fideszt, így az eredmény a baloldal még nagyobb veresége,
• ha a Jobbik valami csoda folytán önmagában képes lenne kormányozni, az még Orbánnál is nagyobb katasztrófa lenne.

Utóbbi kijelentésünk magyarázata: kétségtelen, hogy a Vona-féle fősodor befelé húz, ahhoz azonban, hogy az országot saját szája-íze szerint tudja kormányozni 2000-2500 saját, bizalmi emberre van szüksége. (Minisztériumokba, állami vállalatok felügyelőbizottságaiba, nemzeti bankos alapítványokba, hatóságok és háttérintézmények élére, stb.).

A Jobbik nem rendelkezik ekkora holdudvarral, vagyis nagyon gyorsan ott tartanánk, hogy a KLIK élén egy sámánhitű ősszittya vezényel, a Nemzeti Bankból kiszorul a jóga és átveszi helyét a baranta, egyszóval: jönnének a mélyhunok, jönnének a szarból. A Jobbik fizikailag képtelen a kormányzásra, hiszen Vona mögött közvetlenül már a hivatásos hőbörgők állnak.

ashwood