Még a G-nap előtt vagyunk a Magyar Olimpiai Bizottságnál, fenyegető hadmozdulatok vannak, kisebb összecsapások is, harcias nyilatkozatok. De nyílt háború még nincs.
A sorok között kell olvasni, hogy kiderüljön,
miért fúrja a Fidesz azt a Borkai Zsoltot, aki a saját embere, akit a Párt helyezett oda, akiért anno még törvényt is módosítottak.
- A háború legutóbbi hadmozdulata Deutsch Tamás lemondása a MOB alelnöki posztjáról. Jóllehet Deutsch nagyvonalúan átlépett azon tény fölött, hogy a lemondása valójában érdektelen, mert 2 hét múlva amúgy is megszűnne a mandátuma, illetve maga a MOB-tagsága is.
- Erre Borkai elnök nem felejtett el emlékeztetni. De arról azért nem tett említést, hogy Deutsch tagsága nem csak úgy véletlenül, magától, majdhogynem szükségszerűen szűnik meg, hanem a MOB új alapszabálya kényszeríti azt ki.
Mondhatni: Borkai éppen fideszteleníti a testületet. De legalábbis megszabadul a kritikusaitól (hogy azt ne mondjuk: az ellenségeitől).
A MOB új alapszabálya már válasz arra, hogy a Fidesz-KDNP a sporttörvény módosításával elvette (visszavette) a sportfinanszírozást a MOB-tól. (Hivatalosan: “tehermentesítették” a MOB-ot.) Pedig azt 2011-ben kifejezetten Borkaira szabták: akkor vált “egycsatornássá” az állami pénzek elosztása.
Borkai, aki amúgy a lólengés olimpiai és világbajnoka, 2006-10 között a Fidesz országgyűlési képviselője volt, már 10 éve Győr polgármestere, 2010-ben váltotta Schmitt Pált a MOB élén (aki azóta már valószínűleg megbánta, hogy telhetetlen ambíciói belevitték a dicstelen “álamfői” kalandba).
Borkai tehát maga is fideszesnek tekinthető. Még törvényt is neveztek el róla. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a “lex Borkai” nem a hatályos jogszabályok alól teremtett kibúvót, hanem a Fidesz azzal próbálta volna megnehezíteni a feltörekvő Jobbik dolgát 2010-ben, hogy a rendőrök és katonák leszerelésük után 5 évig nem vállalhatnak politikai szerepet, nehogy jelöltként lehessen indítani őket az önkormányzati választáson. A szórásba viszont Borkai is beleesett, ő is hivatásos katona volt 2006-ig, a Honvéd sportolójaként nyert olimpiát, aztán egy honvédelmi szakközépiskolát igazgatott mint alezredes. A lex Borkaival engedtek inkább a szigorból, és öt helyett három év lett a korlátozás, hogy 2010-ben Borkai megtarthassa a győri polgármesteri széket a Fidesznek.)
Egybehangzó beszámolók szerint az fontosabb is volt Borkainak, mint a MOB elnökség: mivel már nem volt országgyűlési képviselő, csak hetente egyszer járt fel Pestre az olimpiai bizottságba. De ha mandátuma lejárta előtt
arcvesztés nélkül nem tudott volna távozni a posztról.
Hiába gondolták a kormányban, a Fideszben, Orbán környezetében, hogy mivel úgyse nagyon érdekli, könnyen fel lehet kérni a lemondásra, Borkai látszott nem érteni az üzenetekből, se a direkt közlésekből. Többször is közölte, hogy ő kifejezetten jóban van a miniszterelnökkel, aki egyáltalán nem kérte őt a lemondásra.
Direktben nem is: az rossz fényt vetett volna az olimpiai pályázatra.
Orbán állítólag már tavaly elhatározta a váltást a poszton, de ezt nem lehetett simán kivitelezni: a MOB hivatalosan a kormánytól független köztestület. Ráadásul hivatalosan a MOB pályázik budapesti helyszínnel a 2024-es játékokra.
Ez Orbán élete álma, és ezt érzi veszélyben Borkai
nem kellően elkötelezettnek
tartott vezetése alatt. Az elnök nem látszik minden követ megmozgatni azért, hogy szinte teljesen esélytelenül Magyarország elnyerhesse a játékokat – ami ráadásul csődközelbe vinné az egész országot.
A riói eredményekre való hivatkozás csak ürügy: a 8 arany ugyanannyi, mint Londonban volt, bár az kétségtelen, hogy nem is nőtt a számuk, hiába önti az Orbán-kormány az adóforintok tízmilliárdjait az olimpiai sportokba.
Mivel Rio de Janeiro után Borkai az üzengetések dacára sem volt hajlandó lemondani, Orbán elvette tőle a sportfinanszírozást. Az visszakerült a sportügyi államtitkársághoz (vezetője Szabó Tünde, az úszószövetség korábbi főtitkára), és a 2011 előtt állapotokhoz hasonlóan ismét “többcsatornássá vált”.
Mivel önálló köztestületté alakultak megint a szabadidősportok és a fogyatékosok, már nem kellett, hogy automatikusan járjon nekik a tagság a MOB-ban, ezért Borkai át tudta alakítani a szervezet alapszabályát, ráadásul ezzel részben
meg tudja határozni azok körét, akik szavazhatnak majd a MOB április közgyűlésén.
Így szűnt volna meg január elsejével Deutsch alelnök mandátuma a testületben, amit a korábbi sportminiszter megelőzött azzal, hogy 2 héttel korábban lemondott róla.
Borkai 2012-ben megerősített mandátuma jövő júniusban jár le, de a közgyűlés már áprilisban megválasztja az utódját – vagy meghosszabbítja Borkait, ha úgy akarja.
A harc most ezen folyik. Borkai 3 napja megerősítette, újraindul a posztért,
Orbánnak meg nincs eszköze arra, hogy erőből leváltsa.
Ha nekimenne direktben, az elriaszthatná a NOB-ot a budapesti olimpiától. A remekül finanszírozott, nagyhatalmú nemzetközi sportdiplomácia rendkívül kényes a függetlenségére, azaz arra, hogy senki nem tudja elvenni tőlük a zsíros pozícióikat.
Borkai a jobb pozíciókért annyit tett, hogy kirúgta Szabó Bence főtitkárt (amúgy szintén olimpiai bajnok Szöulban, kardvívásban). Meg Siklós Erik marketingvezetőt is, de annak azért azért nincs politikai jelentősége.
Mivel Szabó egyértelműen Borkai embere, bizalmasa, korábbi barátja volt, aki helyette irányította a gyakorlatban a MOB-ot, nehéz ezt nem vezéráldozatként értelmezni: az elnök beáldozta a bizalmasát, hogy maradhasson a posztján.
De ez valószínűleg kevés lesz: már elhatározták, hogy kirúgják Borkait, aki pártpolitikusként, polgármesterként most azzal fenyeget, hogy
a nyílt háború árthat a pályázat ügyének.
Borkai amúgy pont olyan harcos, mint amilyeneket a miniszterelnök szeret. Őt le kell győzni, szinte soha nem adja föl, már Szülban is törött lábbal nyert olimpiát.
Pedig Orbánnak lenne pár jelöltje a helyére. Deutsch Tamás vagy Simicskó miniszter is szóbajöhet, mindegy csak lojális legyen, és higgyen az ügyben. (A hit fontos: Hende Csaba például tavaly nem mérte fel helyesen a határkerítés jelentőségét, nem vette észre, hogy az Orbán politikájának legfontosabb eleme: mennie is kellett.)
És akkor nem is említettük Schmitt Pált, aki minden beszámoló szerint leginkább fúrja Borkait. Ő biztosan ráér éppen, hiszen nincs hír arról, hogy írná a doktoriját.
És ő bármilyen ügyben hajlandó mélyen hinni, ha megkérik rá.