A kormánypártok olyan helyeken és módszerekkel tudnak kampányolni, olyan szavazókat érnek el, ami az ellenzéknek nem sikerülhet.
A miniszterelnök-helyettes a párt- és kormánylapnak adott interjújában beszélt arról, hogy az egymilliót közelíti a Fidesz-KDNP által kiszórt magyar állampolgárságok száma:
Eddig 940 ezren kaptak állampolgárságot, többségük a Kárpát-medence lakójaként, 110 ezren azonban a diaszpórából kérték azt.
Ez a választások idejére bőven át fogja lépni az egymilliót, és mellé természetesen választójog is jár.
Sőt, a választójog éppenhogy hangsúlyos eleme a dolognak: Semjén az interjúban külön kitér arra, hogy adminisztratív könnyítésekkel (amik amúgy a határon belülieknek nem járnak) akarják növelni a külhoni voksok számát.
Semjén a határon túliakat a magyar nemzet részének nevezte, ami lehet, hogy így van, de akkor azt jelenti, hogy
- a magyar nemzet nem minden tagjára vonatkoznak a magyar törvények,
- a magyar nemzet nem minden tagja járul hozzá a közköltségekhez.
Mert nem itt él. Viszont ennek ellenére
beleszólhat abba, hogy milyen együttélési szabályok vonatkozzanak a Magyarországon élőkre, és hogy ki kezelje a közvagyont és a költségvetést.
Nagy jóstehetség nem kell hozzá, hogy az kettős vagy külhoni állampolgársággal rendelkezők hogyan fognak szavazni a jövő évi választáson. 2014-ben a Fidesz-KDNP listája a levélben leadott szavazatok 95 százalékát kapta meg 128 ezer voksból 122 ezret.
Afelől ne legyenek illúzióink, hogy jövőre a 600-800 ezer beküldött szavazat hasonló arányokat mutat majd.
Ezt nem bízzák a véletlenre: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (ami nevével ellentétben nem valami hivatalos testület, hanem egy politikai szervezet, Tőkés Lászlóhoz tartozik), már meg is kezdte a kampányt azért, hogy minél többen regisztrálják magukat a választásra.
Afelől nincs kétség, hogy magyar állami pénzből kampányolnak, arról nem tudni, pontosan mennyiből. De például a Vajdasági Magyar Szövetség tavaly decemberben 50 milliárd(!) forintot kapott ún, gazdaságfejlesztési programjára. Azaz tulajdonképpen
szavazatvásárlásra.
Az összeg nagyságrendjén még a VMSZ-nél is meglepődtek.
Voltaképpen erről szól a Heinekennel szembeni magyar kormányzati fellépés is. Jogi okokból nyilvánvalóan esély sincs a sörgyártó megregulázására, amelyik nem is élt vissza a piaci erőfölényével, csak a saját nevét akarta védeni, ezért el is tolták a törvényt a messzi, bizonytalan jövőbe.
De a határon túli szavazót amúgy se nagyon érdekelné, hogy lehet-e kapni Magyarországon vöröscsillagos sört vagy tornacipót, vagy nem lehet. Amit ebből ő lát, az az, hogy Semjén és Lázár nagyon kiáll az Igazi Csíki Sör, meg az ún. magyar érdekek mellett.
A sörügyi ámokfutás tulajdonképpen semmi más, mint a határon túli magyar voksokért folyó kampány.
Ebből még nem kellene következzen, hogy a szavazatok 95 százalékát ismét a Fidesz-KDNP gyűjtse be. A voksok elvileg titkosak, mindenki úgy szavaz, ahogy akar.
De erre is gondoltak. A rendszerbe beépítettek egy olyan könnyítést, amely lehetővé teszi (de legalábbis nem zárja ki), hogy a határon túli magyar szavazó nevében más valaki szavazzon.
- Akár úgy, hogy megígérik neki, segítenek intézni az adminisztrációt, kitöltik, feladják helyette, neki nincs semmi dolga vele.
- Akár úgy, hogy egyenesen fizetnek érte, ha ők tölthetik ki.
Hogy ez nem valami valóságtól elrugaszkodott feltevés, katasztrófa-forgatókönyv vagy tévképzet, azt az is igazolja, hogy éppen a fideszes tagokkal feltöltött Nemzeti Választási iroda vezetője hivatkozott erre az Alkotmánybíróság előtt még 2013-ben.
Pállfy Ilona akkor éppen külföldön dolgozó, de magyarországi lakcímmel rendelkezők levélszavazási lehetősége ellen érvelt ezzel. Hogy tudniillik
a pártok visszaélhetnek vele.
Vagy akár a kormány. Pedig erre a magyar migránsok szétszórtságát tekintve alig volt valós esély.
Miközben erdélyi, a felvidéki vagy a vajdasági tömbmagyarságban a veszély jelentősen nagyobb. És mint azt a kormány 95 százalékos, Észak-Koreát vagy a Rákosi- és Kádár-rendszert idéző támogatottsági aránya is jelzi, ez a veszély egyáltalán nem is volt eltúlzott.