A felcsúti guru látnivalóan az új paksi reaktorok építésére is ki akarja terjeszteni csápjait. Az Európai Néppártban egyre nagyobb az ellenállás Orbán Viktor ügyködésével szemben, és az EU is mind keményebb hangot üt meg Budapesttel és Varsóval szemben.
Alighanem már a paksi bővítésre készül Mészáros Lőrinc, miután többségi érdekeltséget szerzett egy cseh energiacég magyar leányvállalatában. Az ár nem ismeretes. Az anyaholding közreműködött a temelini atomerőmű mindkét blokkjának építésében, illetve hasonló szlovákiai beruházásokban is. A magyar lerakat, a KPRIA Magyarország tervezéssel és építéssel, turbinák, generátorok gyártásával foglalkozik. A vevő hivatalosan az Opimus és a Konzum , a kettőnek együtt csaknem 60 %-os többsége van az új szerzeményben. A hírügynökség úgy mutatja be Mészárost, a gázszerelő-üzletembert, mint aki Orbán Viktor szövetségese és közeli barátja, aki a médiába és bankvilágba is bevásárolta magát, miután a miniszterelnök azt szeretné, ha mindkét ágazatban nőne a magyar befektetők aránya.
Erősen megosztotta az Európai Néppártot szerdán a Magyarországról tartott strasbourgi szavazás. A frakcióból a többség, egészen pontosan 107 középjobbos képviselő nem a magyar álláspontot támogatta a jogállam és az alapjogok helyzetének komoly romlása miatt benyújtott indítvány kapcsán. 67-en megszavazták a javaslatot, 40-en pedig tartózkodtak. 92-en ellenezték az előterjesztést. Utóbbit tekintve azonban még rosszabb a kép, ha a 92-ből levonjuk a Fidesz 12 politikusát. Az EPP egyébként éppen az igen eltérő belső vélemények miatt engedélyezte, hogy ezúttal ki-ki meggyőződése szerint foglaljon állást az ügyben.
Hangot vált Európa Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Fokozódik a nyomás Brüsszel, illetve Strasbourg részéről a jogállam és a demokratikus értékek ügyében. A 7-es cikkely követelésével az Európai Parlament példátlanul messzire ment el, jóllehet nem valószínű, hogy a végén megvonnák Budapesttől a szavazati jogot, bár már évek óta folyik a vita az Orbán vezette keleti populistákról. A néppárti képviselők többsége vagy támogatta az indítványt, vagy tartózkodott. Az utóbbi időben a kormányfő több döntése is felháborította a konzervatív európai honatyák egy részét, pl. a Közép-Európai Egyetem ügyében, amelynek alapítója, Soros György mumus a miniszterelnök szemében. A lengyeleknek a Külügyminiszteri Tanácsban mentek neki, csak a magyarok és a csehek álltak ki óvatosan mellettük. Viszont mostanában a brüsszeli diplomaták nem óvakodnak nyíltan szóba hozni, hogy meg lehet vonni a szerkezeti támogatásokat azoktól az államoktól, amelyek elutasítják a szolidaritást a menekültek kapcsán. És Macron megválasztása sem kedvez a két országnak.
A volt cseh külügyminiszter Soros Györgyöt tartja a legnagyobb reménynek a közép-kelet-európai demokrácia számára, ugyanakkor Orbánt olyan nacionalistának nevezte, akinek folyton ellenségre van szüksége. Schwarzenberg herceg egészen pontosan azt mondta, a térségben azért kellenek az olyan emberek, mint Soros, nehogy ezek az országok visszacsússzanak a múlt tekintélyelvű rendszereibe. A politikusnak nagyon nem tetszik, hogy a magyar kormányfő megtámadta a befektetőt. Úgy véli, hogy az üzletember nélkül a régió sokkal szegényebb volna és leragadt volna a kommunista gondolkodásmódnál. Hozzátette, hogy az Orbán-féle rezsim, amely a nyílt színen fordult át liberálisból nacionalistába, gyűlöli az olyan, független intézményeket, mint a CEU. Nagy veszteség volna Közép-Európa és Magyarország számára, ha eltűnne az egyetem. Arról is beszélt, hogy az olyan emberek, mint Soros, akik túlélték Hitlert és Sztálint, nem fognak megijedni Orbántól és a hasonszőrűektől.
Soros György sok országban az első számú közellenségnek számít, politikusok támadják Washingtontól Szkopjéig, ám ő felveszi a kesztyűt. Az utóbbi időben riasztó szintre jutottak az ellene irányuló bírálatok, noha programja arra irányul Közép- és Kelet-Európában, hogy a szabad sajtót, tisztességes választásokat és a korrekt kormányzást segítse, ne pedig ellenzéki pártokat támogasson, ám helyi autokraták gyakran átsiklanak az elhatárolódás fölött. Oroszország felújítja befolyását a térségben, ennek megfelelően megkétszereződik az ellenszenv Sorossal szemben. Orbán Viktor egykori jótevője „nemzetek feletti birodalmát” ócsárolja. A magyar Parlament olyan törvényt hozott, amelynek révén bezárhatják a CEU-t. Egy másik, készülő jogszabályt felhasználhatnak az alapítványa ellen.
Hogy Sorost gyalázzák az USÁ-tól a Balkánig, az furcsa. Mert bizonyosan nem szent, de közben milliárdokat adott nemes célokra, minden személyes anyagi előny nélkül. Nehéz helyzete részben azzal függ össze, hogy nyomulnak a tekintélyelvűek. Ellenfelei cinikusan azt állítják, hogy akik Trump vagy a romániai korrupció ellen tüntetnek, azok csak azért teszik ezt, mert Soros lefizette őket. Van viszont egy olyan síkja az eseményeknek, ahonnan nézve Soros egy egészen különleges ellenséget testesít meg. Mert amikor a magyar óriásplakát bábjátékosként ábrázolja, az mindenképpen felidézi a múlt század antiszemita propagandáját. Közrejátszhat ebben a véletlen is, vagyis hogy az összeesküvés elmélet hívei önkéntelenül visszanyúlnak a régi képekhez, de a hasonlóság mégis mellbevágó.
Macron sikere ide vagy oda, Magyarország és Lengyelország még sokáig foglalkoztatni fogja a nyugatot – írja a német elnök mai varsói látogatása előtt a német konzervatív lap. A történet új fejezetét jelenti, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárása után az Európai Parlament is szigorúbb hangra váltott, ám a képviselők 40 %-a a határozat ellen voksolt. A törésvonal érintette az Európai Néppártot is, ám a Fidesznek egyelőre nem kell tartania a kizárástól. Vagyis Orbán szövetségesei, így főleg a lengyelek továbbra is azt gondolhatják, hogy a magyarok a siker receptjét kínálják. A két kormánypárt viszonya a lehető legbensőségesebb, a lengyel félnek mégsem sikerül, hogy mindent egy az egyben átvegyen a magyaroktól. Egyrészt Orbán kétszer is hozta a kétharmadot, másrészt jelenleg is biztosan ül a nyeregben. A PiS ugyanakkor csupán 38 %-ot ért el és Kaczynski kénytelen volt előtérbe tolni Szydlot, illetve Dudát. Megindultak a liberalizmus és a globalizmus erői ellen, még a kulturális ellenforradalmat is átvették a magyar politikustól.
Csakhogy Varsóban ellentétek mutatkoznak a hatalmon belül. Legújabban az elnök akasztott tengelyt a sajátságosan viselkedő védelmi miniszterrel. Sőt, a párt bizonyos terveivel szemben is ellenvéleményt hangoztatott. Pl. társadalmi vitát akar a tervezett alkotmánymódosításról. Vagyis ellenerőként lép fel Kaczynskival szemben. Úgy hogy a német államfő a mostani út során igyekszik kipuhatolni, mennyire lehet Lengyelországgal együtt dolgozni Európáért, pl. a menekültek és a Brexit ügyében.
Az unió Európa-minisztereinek tegnap megtartott tanácskozása azt bizonyítja, hogy a kelet-nyugati megosztottság miatt zsákutcába jutott a közösség menekültpolitikája. Jelenleg semmilyen kompromisszum nem lehetséges, szó sem lehet arról, hogy szolidáris alapokon elosszák az érkező tömegeket. A nagy kérdés az, mennyire megengedhető, hogy bizonyos államok teljes mértékben kivonják magukat a menedékkérők befogadásából. A kerékkötő Magyarország, amely ebben a kérdésben a szöges elutasítás álláspontjára helyezkedik. A többiek nagy része azért mutat valami hajlandóságot a megállapodásra. Mint emlékezetes, a héten a Bizottság jogi következményekkel fenyegette meg főleg a magyarokat, a lengyeleket és az osztrákok, amiért egyetlen migránst sem akarnak átvenni.
A kommentár örvendetesnek nevezi, hogy az Európai Parlament végre nyomást gyakorol Magyarországra és kezdeményezte, hogy induljon eljárás a 7-es paragrafus alapján. Ha a folyamat eljut a szavazati jog felfüggesztéséig, az azt jelentené, hogy a magyaroknak teljesíteniük kellene az összes szerződéses kötelezettségüket, ám a döntéshozatalban nem vehetnének részt. Addig persze még jó sok akadályt kellene venni. Úgy hírlik, hogy egynémely tagállam nem meri vállalni a konfliktust és inkább a Bizottságot tolja előtérbe. Annak lehetőségei azonban korlátozottak, az Európai Néppárt ugyanakkor nem képes megválni a Fidesztől. Mégis jó, hogy az EP megtette az első lépést, hiszen az EU hiteléről, méltóságáról van szó. Az pedig megér minden fáradságot.
Ha a Szabadságpárt az október közepén esedékes választások után bekerül a kormányba, akkor megnő annak az esélye, hogy Ausztria az eddiginél sokkal szorosabb együttműködést alakít ki az elégedetlenkedő Visegrádi Csoporttal, amely főként a bevándorlás ügyében áll szemben Brüsszellel. Az FPÖ már eddig is ideológiai kapcsolatokat épített ki a térségben a hasonló pártokkal, illetve Oroszországgal. A Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet egyik jeles szakértője úgy látja, hogy igencsak megnehezülne a napi működés az EU számára, ha Bécs csatlakozna a visegrádiak fura kormányzati osztagához. Van der Bellen ugyan jelezte, hogy még a győzelem esetén sem ad megbízást a kabinet megalakítására Strachééknak, ám nem kizárt, hogy a kancellári poszt fejében akár a szociáldemokraták, akár a néppártiak összeállnak velük. Ez esetben Ausztria még elszántabb volna a migráció ügyében, aminek a magyarok és a lengyelek lelkesen tapsolnának. A konzervatívok – az új vezetővel, Kurzzal az élen – már átvették a Szabadságpárttól a félelemkeltés politikáját, vagyis a tabu megtört, hiszen idáig erre egyetlen más nagy párt sem volt hajlandó.