- A magyar hivatalos propaganda az előző évszázad 20-as, 30-as éveinek szótárához nyúl vissza;
- Orbánnak kapóra jön az uszításhoz az újabb kötelezettségszegési eljárás;
- A brit kerékkötők kiválása, illetve Magyarország és Lengyelország marginalizálódása az uniópárti franciákat hozza helyzetbe Európában;
- Brüsszel nem teheti meg, hogy megtorlatlanul hagyja a magyar és a lengyel jogsértést.
Az amerikai üzleti élet egyik nagy tekintélyű alakja szerint a világ nem engedheti meg magának, hogy elfelejtse a 2. világháború tanulságait, mert a nacionalizmus háborúhoz vezet. Karl von der Heyden Németországban született, és azon kevesek közé tartozik, aki még emlékszik arra, milyen is volt a légópincében rettegni, miközben hullottak a bombák. Később családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. Volt a Heinz és a Pepsi pénzügyi vezetője, de a new yorki tőzsde, az AstraZeneca és a Macy’s áruház igazgatója is, a Nabisco édességgyárnál pedig a vezérigazgatóságig vitte. Most arra figyelmeztet, hogy 1945 után visszavonulóban volt a populizmus és a nacionalizmus, Európa rátalált az együttműködés útjára, ami jó 70 évig szavatolta a békét. Csakhogy napjainkban milliók megfeledkeznek a leckéről, amit a háború és a béke adott. Nacionalista és populista erők igen komolyan befolyásolják Amerikában a politikai életet, és ugyanez igaz Magyarországra, Lengyelországra, sőt Hollandiára is.
A washingtoni kommunikáció kezdi aggasztani a szövetségeseket. Az érthető, ha valaki igyekszik másokra kenni a felelősséget a saját kudarcaiért, legyen szó a bevándorlásról vagy a nemzetközi versenyről. Ám abból nem sül ki jó, ha falakkal választják el egymástól az embereket, gátolják a szabad kereskedelmet. A tűzzel játszik az, aki próbálja gerjeszteni az ultranacionalista és idegengyűlölő érzelmeket. Van der Heyden annak idején megélte a fasizmus és a nacionalizmus veszélyeit. Látott olyan vezetőket, akik csak rontottak a dolgon, amikor a kisebbségtől és az idegenektől rettegő többséghez fordultak. De mint írja, éppen az ő pályafutása igazolja, milyen sikeres volt a háború utáni rend.
A határkerítés a demokratikus értékek lerombolását jelzi, nem pedig a földrész védelmét szolgálja. Ezt a Cambridge-i Egyetem magyar történészprofesszora, Berend Nóra fejti ki az igen látogatott amerikai portálon. A „Magyarország, Európa szögesdrótja” című elemzés emlékeztet arra, hogy annak idején Horn Gyula vágta át a Vasfüggönyt, ám a mostani kormány azt bizonygatja, hogy a keresztény Európa pajzsa és bástyája. A retorika visszavisz a múlt század 20-as, 30-as éveibe, mert Trianon után hangoztatta az akkori hatalom, hogy a hálátlan nyugat megcsonkította az országot, noha az évszázadokon át védelmezte. Csakhogy a történelmi példák az mutatják, hogy ez a fajta hangvétel legjobb esetben is legfeljebb egy országon belül válik be, de nemzetközi keretekben semmiképpen sem.
A jelenlegi hangvétel kapcsolódik a Brüsszel-ellenes nacionalista hetvenkedéshez. Pl. amikor arról van szó, hogy meg kell védeni az országot az uniótól, mert az ránk akarja erőltetni a migránsokat. De a magyarok többsége ebből nem kér, ezért érvénytelen lett a népszavazás. Az Orbán-kabinet azonban továbbra is azt állítja, hogy a nép többségének akaratát képviseli. A déli határon közben egyre nagyobb a brutalitás a menekültekkel szemben. Ám a kerítés csupán a populista stratégia része – a maffiaállam szolgálatában. A szögesdrót pedig Auschwitz óta az elnyomás jelképe. Magyarország esete azt támasztja alá, hogy a demokrácia nem jelent természetes állapotot. Továbbá hogy az idegengyűlölet hatásos eszköz a tömegek mozgósítására, illetve hogy az erősödő tekintélyelvűség mennyire meg tudja lovagolni ezt a hullámot.
Orbán Viktor az uniót vádolja, miközben az a hírek szerint éppen ma kötelezettségszegési eljárást indít ellene a menedékkérők átvételének megtagadása miatt, Németország és Franciaország pedig igyekszik megújítani az EU-t. A kormányfő azzal vádolta meg Brüsszelt, hogy az terroristák mellé áll. Elutasította az Európai Egyesült Államok lehetőségét, ugyanakkor védelmébe vette az ’Állítsátok meg Brüsszelt!”-kampányt. Magyarországnak egy sor kérdésben van vitája a szervezettel, ideértve a jogállami normák betartását, de a kvótadöntés szembefordította Budapestet, Varsót és Prágát Berlinnel, illetve Párizzsal. Az ellentéteket várhatóan csak mélyíti, ha létrejön a kétsebességes Európa. A Visegrádi csoport közös nyilatkozatban kívánja megmagyarázni a migránsügyben elfoglalt álláspontját az Európai Tanács elnökének. Macron, illetve a német kormány nemrégiben következményeket helyezett kilátásba a lengyel és a magyar politika miatt, ám nem kizárt, hogy a fenyegetés csak felbátorította Orbánt, aki az elmúlt években jócskán profitált a feltételezett ellenségek elleni hadjáratokból. Most éppen Soros Györgyön van a sor az IMF, az unió, a bankok és energiacégek után.
Macron nem kíván kegyelmet adni Theresa Maynek és a gyors, kemény brit kiválást szorgalmazza, mert abban történelmi lehetőséget lát. Így gondolja ezt a lap kommentárja, miután az elnök meg akarja újítani Franciaországot, illetve az EU-t, és jobbnak véli, ha ebben a britek nem akadályozzák. A több Európa mellett van. London viszont mindig is gátolta a szövetség elmélyítését. Az államfőnek egyúttal meg kell mutatnia a francia szavazóknak, hogy csak bajjal jár, ha valaki távozik az unióból. Idekapcsolódik, hogy a britek annak idején nagyon pártolták a keleti bővítést, mert az felvizezte a francia befolyást a szervezetben. De Magyarország és Lengyelország önmagát sodorja a partvonalra, amikor mind inkább illiberális és demokráciaellenes politikát folytat. Macron hangoztatta leginkább, hogy keményen kell fellépni Varsóval szemben. Most hogy London kifelé tart, fontos keleti tagok pedig a margóra szorulnak, az EU megint kezdheti úgy érezni magát, mint az alapító atyák idején. Szóval az erőviszonyok alapján tenisznyelven szólva azt lehet mondani: előny Franciaországnál.
Továbbra is nyitott a kérdés, hogy a kerítések politikája nem veri-e szét a szabadságot Európában? Így ítéli meg a helyzetet az újság kritikusa, aki már megnézte a dokumentumfilmet, amelyet az Arte csatorna ma este negyed 9-kor vetít, és amely a csaknem két évvel ezelőtti menekültválság csúcspontját idézi fel, amikor is a menekültek felkerekedtek a Keleti pályaudvarnál és Németország úgy határozott, hogy befogadja őket. „A 3 nap szeptemberben“ ismét mutatja a képeket több ezer emberről, köztük sok-sok családról, akik apatikusan hevertek Budapest kellős közepén. Illetve rengeteg tetterős és igencsak dühös fiatalról, ők hamarosan megindultak az autópályán Bécs felé. Aztán újra látni a szögesdrótot, a felfegyverzett magyar rendőrökből emelt falat és a túlzsúfolt táborokat. És a kerítések azóta is ott vannak, csak még áthatolhatatlanabbá váltak.
A lap megerősíti azt az értesülést, miszerint a Bizottság szerződésszegési eljárást kíván indítani a magyar, a lengyel és a cseh kormány ellen, mivel azok nem hajtják végre a kvótadöntést. A brüsszeli szóvivő azt közölte, hogy az ügyben holnap határoznak, de Juncker már a múlt héten jelezte, hogy itt az európai szolidaritás a tét, az pedig nem lehet egyirányú utca. A jelentés hozzáteszi, hogy a három állam magatartása megkérdőjelezi az EU cselekvőképességét. A Bizottság elnöke már többször is a visegrádi négyeket tette felelőssé, amiért az unió nincs jó állapotban. Egyébiránt kudarccal fenyeget, hogy olasz és görög földről máshová telepítsenek át 160 ezer menedékkérőt. De Brüsszel lehetetlen helyzetben van, mert ha nem tesz semmit, akkor büntetlen marad, hogy egyes országok nem hajtják végre a közös határozatokat. Viszont a jogi eljárással megint csak lehetőséget ad, hogy a nemzeti-konzervatív magyar és lengyel kormány áldozatnak állítsa be magát.