Egész konkrétan az az ötlet, hogy Orbánnak csak azokat az európai döntéseket kelljen elfogadnia, amelyek tetszenek neki. Eddig csökkentette az AB hatásköreit Orbán és a Fidesz, most pedig bővíthetné.
A kormány fenekéből (és még inkább pénztárcájából) kilógó egyik agytröszt az egyik kormánylapban ötletelt: mi lenne, ha a Szeretett Vezér (illetve az általa kinevezett fideszes Alkotmánybíróság) dönthetné el, hogy elfogadja-e az Európai Unió által hozott törvényeket? (A Brexit is valahogy így kezdődött.) Ha más nem, ez legalább bepillantást enged abba, milyen gondolatok forognak a kormánykörök fejében. De az is lehet, hogy ezzel tesztelik a közvéleményt, és ha a Fidesz tábornak tetszik az ötlet, akkor életbe is léptetik.
Magyarország két évtizednyi közdelem után csatlakozott az EU-hoz, 2004-ben. Ekkor az ország vállalta, hogy
feladja szuverenitásának egy részét, és aláveti magát a tagállamok többségi döntéseinek.
2010-ben viszont a Fidesz került hatalomra, akinek nagyon nem tetszett, hogy jelentős előnyökért cserébe elveszett a szuverenitás egy része. A brüsszeli ezermilliárdok persze jó jönnek nekik, de az már nem, hogy a többi tagállam és az EU vezetése együttműködést vár (jogosan).
Például azt, hogy a közös döntéseknek alávesse magát a magyar kormány. Amelyik viszont azon dolgozik, hogy miként tudná ezt kicselezni valahogy. (Emlékezzünk csak vissza a CEU-ügyre: “A törvényeket mindenkinek egyformán be kell tartania!” – ezt ismételgették papagáj módjára, miután hoztak egy külön törvényt a CEU ellen, amit úgy toltak át az országgyűlésen és még mindig nem tudni, alkotmányellenes-e. Van egy tippünk, hogy az – a szerk.)
A konkrét ügy természetesen a 2015-ös kvótadöntés, amelyik 120 ezer menekültkérelem elbírálását osztotta el a tagállamok között.
Orbán (vagy Fico) miniszterelnökök között nem vétózta meg, hogy a Tanács eggyel lejjebb delegálja a döntést. A belügyi tanács (a tagállamok belügyminiszterei) tehát elosztották az országok között a menekültkérelmeket. Szolidaritási alapon, gazdasági teherbírás alapján. Magyarországra a 120 ezerből 1200 kérelem jutott. Nem menekült fő, akit be kell fogadni, hanem kérelem, amit el kell bírálni.
Ez igazán nem sok, ráadásul valójában nem segítség a Nyugatnak, mert ha egy-egy kérelemnek a magyar kormány hatóságai helyt is adnának,
a menekültek azonnal tovább is állnának Európa boldogabbik felébe, a “hanyatló Nyugatra”.
A magyar és a szlovák kormány ennek ellenére az Európai Bírósághoz fordult a döntéssel szemben. A borítékolható elutasítás közel két év után érkezett meg.
A két kormány gyökeresen ellentétes utat választott.
- A szlovákok közölték, hogy elfogadják a bírósági döntést. Az majd persze kérdéses, hogy valójában mit fognak tenni.
- Az Orbán-kormány nevében azonban Szijjártó rögtön elfogadhatatlannak nevezte. Politikai döntést látott egy teljesen triviális, a jogszabályoknak mindenben megfelelő bírósági ítéletben, ami 26 tagállamnak megfelelt, a 27. is elfogadta, csak a 28. mondott rá nemet.
Amivel az egész ország kiírta volna (vagy majd kiírja) magát az európai országok közösségéből. Csaknem 2 nappal Szijjártó elutasító nyilatkozata után már Orbán is felfogta ezt, és akkor jelezte, hogy Magyarország (illetve inkább a magyar kormány) aláveti magát a bírósági döntésnek, és ezzel a tanácsi határozatnak. Az itt is kérdés, hogy valójában mit fog tenni, de legalább szavakban elfogadta az Unió joghatóságát Magyarország (illetve inkább saját maga) fölött.
Ami első látásra teljesen triviális kellene hogy legyen, ahhoz neki 2 nap kellett. De kormánykörökben továbbra is folyik az ötletelés, hogy miként lehetne az Unió joghatóságát megszüntetni Orbán fölött.
Az egyik Fidesz- és kormányközeli agytröszt, az ún. Alapjogokért Intézet, most a Magyar Idők nevű kormánylapban publikálta “forradalmi” elképzelését:
A magyar alkotmányosság eszközével lehetne rést ütni az uniós pajzson: elvi lehetőség ugyanis van arra, hogy az Alkotmánybíróság a magyar jogszabály fogalmába beleértse az uniós normákat, így a kvótahatározatot is. Ekképpen pedig lehetőséget adhatna Magyarország kormánya számára, hogy a magyar alkotmányos identitást és szuverenitást sértő uniós jogi aktusokat is megtámadhassa az Alkotmánybíróságon.
Azaz ha egy magasabb hatóság, pl. a tagállami tanács döntései nem tetszenek Orbánnak, akkor azok ellen egy alacsonyabb rangú joghatósághoz, a magyarországi Alkotmánybírósághoz fordulhatna. Azaz
eddig csökkentette az AB hatásköreit Orbán és a Fidesz, most pedig bővíthetné
egy olyan dologgal, ami triviálisan nem tartozik rá. Tehát a valamely német, francia, spanyol, svéd máltai etc. döntést (illetve annak kötelező érvényét) egy olyan testület bírálhasson felül, amelyhez a többi tagállamnak evidens módon semmi köze.
(Természetesen mindez jogilag annyira nonszensz, hogy egy nem jogvégzett ember is átlátja, sosem fog működni. Egy kivétellel.)
Ha tudjuk, hogy a magyar Alkotmánybíróság – amelynek még mindig nem sikerült döntenie sem a CEU-, sem a civilellenes törvényről – tagjait
- szinte kizárólag a Fidesz jelölte (egy kivétellel, amikor Schiffer András nyomására az LMP is támogatta a jobboldali jelölteket)
- valamit azt, hogy az AB-t egy őszinteségi rohamában még Orbán is alapvetően kereszténydemokrata többségűnek nevezte,
akkor azt is tudjuk, hogy az Alapjogokért Központ igazgatója voltaképpen azt javasolja, hogy
Orbán Viktornak lehetősége legyen csak azokat a döntéseket elfogadnia, amelyek tetszenek neki.
Mintha egy futballmeccsre az egyik csapat vinné a saját bíróját.
(Képzeljük el, mi történne, ha minden EU-tagállam ugyanezt eljátszaná: két perc alatt esne szét az EU, amely a közös egyezményeken alapul, amit mindenki elfogad. Önként.)
Esetleg ezt egész konkrétan is bele lehetne írni az Alaptörvénybe: Orbán Viktor akaratának minden körülmények között érvényesülnie kell. Azt az Alkotmánybíróság ítéli meg, hogy Orbán Viktor akarata érvényesült-e. Tehát a kereszténydemokraták. Tehát Semjén Zsolt. Végül is Orbán Viktor.
Most aztán Európa is megtapasztalja, illetve saját bőrén érezheti, mit jelent az orbáni hatalomgyakorlás. Mostantól a többi tagállamnak az egy lehetősége van, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek Orbánnak kedveznek, mert ha nem olyat hoznak, akkor Orbán úgyse tartja be őket.
Illetve van még egy lehetőségük. Számukra az volna az egyszerűbb és kényelmesebb is.
Magyarország akkor aztán teljesen és tökéletesen visszanyerhetné a szuverenitását. Orbánnak az biztosan tetszene. A magyarok millióinak nem annyira.