A bulinegyed lassan élhetetlenné válik azok számára, akik életvitelszerűen tartózkodnak a Király és a Wesselényi utca által határolt területen. Sok súrlódás is van emiatt az önkormányzat és a lakók között.

De a kép nem mindig és nem mindenütt abszolút sötét.

Amióta az eszem tudom, mindig jártunk a Szimpla piacra, és régebben iddogáltunk is este ott. Ez a hely valahogy elkerülte eddig, hogy manchesteri legénybúcsúk színtere legyen, békés sziget az elvadult sörözés mocskos tengerében.

Csak találgathatjuk, hogy miért. Talán mert vasárnap reggel őstermelői piacot tartanak ott, vagyis nem tudni, hogy ez ok-e vagy okozat. De tény, hogy addigra ott már civilizált állapodok uralkodnak, az úttest és a járda használható. Gondolom, a kofák vagy valaki mások egyszerűen feltakarítanak. Sőt, amennyire tapasztaltam, még éjszaka sem szabadulnak el arrafelé korlátlanul az indulatok, ott az alkoholfogyasztás java része az aránylag nemesebb vörösborok felé tolódik el, a közönség pedig a magyar és az európai alsó középosztály, jellemzően az egyetemisták soraiból toborzódik. Ha valamiért, hát ezért érezzük mi is otthonosan magunkat a Szimplában és közvetlen környékén, a Kazinczy utca Wesselényi és Dohány közötti részén.

Azt hiszem, úgy lehet ezt valamiképp megmagyarázni, hogy ez az ötven méteres rész már a bulinegyed eldurvulása előtt is létezett, ideszokott egy bizonyos réteg, amely a maga természetes ellenállóképességénél fogva civilizáltnak, de legalábbis a közvetlen környékénél valamivel civilizáltabbnak őrizte meg a helyet, oázis a bulinegyedben, amelyet nem sikerült a teljes igénytelenség felé szorítani, sőt, errefelé néha még a művészeteknek, a jó ízlésnek is jut némi hely.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a környéken a Kazinczyn kívül is van néhány hely, igaz, csak itt-ott, elszigetelten, ahol meghúzhatja magát a kultúra, ahol nyilvánvaló lealjasodás nélkül is lehet enni és inni, és vagyunk egy páran, akik annak szurkolunk, hogy ez így is maradjon, sőt. (Hirtelen két ilyen hely jut eszembe, a Dobló és a Dobrumba, bár van több hasonló is, de ez itt nem a reklám helye.)

A minap céltalanul csámborogtunk a Wesselényi utcában, kávét már nem akartunk egy huszadikat inni, éppen sóletfesztivál sem volt sehol, street foodra sem vágytunk így ebéd után, de sütött a nap és valamiért elfeledkeztünk pár percre a szemét felcsúti maffiáról is.

A Kazinczy utca le volt zárva az autók elől.

Nem utcabál volt éppen, de valami hasonló esemény. Utcazenészek, az úttestre kicsordogáló dizájnboltok, teraszt bontogató kávézók, vigyorgó turisták és helyi lakók. Nappali kavalkád, de nem az az elszabadult, lökdösődő tömeg. Mindenki ráérősen fotózgatott, turkált a vintage cuccok között, s egy fiatalember olyan elánnal zongorált, és olyan vidáman, hogy azt nem lehetett vigyorgás nélkül hallgatni.

A falakon mindenfelé tacepaók, miszerint lehet így is csinálni, tisztán, barátilag, úgy, hogy a gyerekeket, a nagypapákat és a háziállatokat is – kivéve a krokodilokat – bátran kivihetjük az utcára, és mégsem tapossa el őket senki.

Legyen a Kazinczy sétálóutca! – követelik a lakók. Férjenek el ők is rajta, és mindazok, akik nem randalírozni, drogot árulni vagy céltalanul üvöltözni szeretnének idejönni, hanem bámészkodni, szórakozni, jól érezni magukat. Mert nem kell feltétlenül mindenütt elszabadulnia a pokolnak, még éjszaka sem, és nem csak legénybúcsúzni, fillérekért totálisan berúgni jönne ebbe a kerületbe mindenki. Vannak, akik valamivel drágábban és némiképp kulturáltabban szeretnének iddogálni, uram bocsá enni valami mexikói izét, és artikulálatlan üvöltés helyett egy kis beszélgetést is el tudnának képzelni ismerősökkel és ismeretlenekkel.

Lehet, hogy nem kell mindezzel eldicsekedni a kerület határain túl is, de ne kelljen feltétlenül szégyellniük magukat, ha másnap visszagondolnak az itt eltöltött órákra.

A boltosok, a kocsmárosok attól még kereshetnek itt is pénzt, a lakók pedig, ha már egyszer ez a heppjük, akár alhatnak is nyugodtan pár percet, és másnap, ha lemerészkednek, ne kelljen feltétlenül térdig mocsokban járniuk, amikor leugranak a sarki boltba kenyérért vagy sörért.

Szóval legyen azért egyetlen utca a környéken, ahol ha nem is a józanság, de a jó ízlés kikönyököl magának néhány négyzetmétert, és a civilizáció visszafoglal egy talpalatnyi helyet.

Tudjuk, sem Budapesten, sem országos méretekben most nem ez a tendencia, épp ellenkezőleg, Legyen akkor a Kazinczy utca kivétel, hátha magával rántja majd lassan a többit is: a Dob és a Dohány utca elejét, a Klauzál teret, a Rumbach Sebestyént.

Nincsenek különösebb illúzióim, de érdemes néha azt is észrevenni, ami éppen nem zuhan az általános káoszba és nihilbe, hanem megpróbál megkapaszkodni valamely még elfogadható szinten, ahol az értelmesebb embert nem tapossák a sárba. Támogassuk a Kazinczy utcai lakókat, éttermeket, kocsmákat és kávézókat, a dizájnboltokat és az arrafelé sétáló embereket.

Éljen ez a morzsányi megmaradt vagy éppen most újjáéledni vágyó kis civilizáció.