- Macron sürgetné az EU reformját, de Kelet-Európa nem szeretne a taccsvonalra kerülni és ellenáll, csak közben megosztott.
- Az európai populizmust gondolkodásukban merev, nem túl képzett, jobboldali rétegek támogatják leginkább.
- Ausztria az orbanizálódás előtt?
A francia elnök szembesült az uniós csúcson azzal, milyen nehéz lesz keresztülvinnie a szervezet megújításának tervét, ideértve a kétsebességes Európát. Macron hat évre szóló programot terjesztett elő, csak éppen legfőbb partnerei hazai gondokkal vannak elfoglalva, ideértve Merkelt, akinek kormánya lehet, hogy csak az év vége felé alakul meg. Tusk érzékelte, hogy a francia államfő mennyire sürgeti a reformokat, de egyúttal igyekezett megnyugtatni a Visegrádi Csoportot, amely nem szeretne a perifériára kerülni a jövő integrációjában. A Tanács elnöke azt üzente nekik, hogy amíg ő a posztján van, addig őrködik az egységen. Azaz hogy a V4-eknek nem kell izgulniuk, a többiek nem hagyják hátra őket. Így viszont az a veszély, hogy lefékeződik a változások tempója.
Hogy Macron mennyie képes befolyásolni a dolgokat, az kiderül hétfőn, amikor is összeülnek a tagok szociális miniszterei, hogy nyélbe üssék a megállapodást a kiküldetésben dolgozók alkalmazásának új feltéleiről. A tervezetet a visegrádiakon kívül ellenzik a spanyolok, portugálok, görögök, írek és a máltaiak. A keleti tagok a szabad munkavállalás korlátozásának tartják, hogy a jövőben csupán egy évig lehetne ilyen jogcímen külföldön dolgozni. Vagyis alacsonyabb bérért, mint a helyi konkurrencia.
Kelet-Európa hátat fordít az uniónak – állapítja meg a kommentár. Az osztrák választások kimenetele összhangban van azzal, hogy Európában mind inkább EU-ellenes a hangulat, és erre várhatóan csak ráerősít, hogy miként voksolnak ma a csehek. A nagy esélyes Babis azt hirdeti, hogy meg kell erősíteni a földrész biztonságát, de kinyilvánította azt is, hogy nem kíván csatlakozni az euróövezethez. Merthogy nincs szükség a további integrációra. Pedig a rendszerváltáskor még egészen más hangulat uralkodott a térségben. Akkor az érintett államok még úgy gondolták, hogy visszatérnek az európai házba. Ám jött a viták sora, a kiábrándultság, a demokrácia együtt járt a korrupcióval. Ma már sokan gyanakodva tekintenek az unióra, nem kérnek a bevándorlásból, elutasítják a kvótákat. A kontinens középső része mélyen konzervatív. Ausztria minden eddiginél jobban beleillik ebbe a képbe. Kurz dolga nem lesz könnyű, ha híd akar lenni a régióhoz, hiszen a négyekkel leginkább a bevándorlók távoltartása fűzi össze.
Magyarország – a tekintélyelvű Orbánnal az élen – egyesíti az EU éles elvetését a Putyinhoz fűződő szoros viszonnyal, valamint a Soros elleni paranoiával, amely nagy lökést adott az antiszemita beütésű kampánynak. A szerző idézi Paul Lendvait, aki szerint a miniszterelnök végtelenül cinikus, de nagyon ügyes. Mindenre kiterjesztette a hatalmát. Csak a Jobbiktól tart. Brüsszel most beszorult a távozó britek és az egyre inkább kiábrándult Közép-Európa közé. Korai volt az öröm a francia és a holland szélsőjobb veresége láttán. Erősödik az ellenállás a határok lezárására, Brüsszel hatalmának korlátozására, valamint befolyásának elfogadására. Ezért azután jelenleg lehetetlen valóra váltani az európai egység álmát.
A francia elnök meghirdette, hogy az eurózónára építve kell megújítani az uniót, ám ezzel megosztotta Közép-Európát, mivel annak államai eltérően ítélik meg, hogy mennyi értelme van átvenni a közös fizetőeszközt. Az aggályok közé tartozik, hogy a térség befolyása csökken az unióban, ha a perifériára szorul. Azaz választani kell, hogy az érintett államok belépnek-e az euróövezetbe, vagy inkább magukra marad. További félelem, hogy az érintett országok kevesebb közösségi támogatáshoz jutnak majd. Ez az aggodalom a leginkább a magyaroknál és a lengyeleknél figyelhető meg, akik határozottan ellenzik a kétsebességes Európát, és nem sok kedvet mutatnak az euró iránt. Zgut Edig a Political Capitaltől nem tartja valószínűnek, hogy a két kormány egyhamar megpályázná a tagságot az euróövezetben, hiszen jelenleg mindkettő szabadságharcot vív Brüsszel ellenében. Szembenállásuk Macron programjával csak felerősödött, amikor az államfő arra figyelmeztette Budapestet és Varsót, hogy az EU nem szupermarket, azaz tartsák tiszteletben a közösség értékeit. Szlovákia ugyanakkor Európa-barát, a csehek pedig számolnak, mert nem akarnak lemaradni, bár Babis az euró ellen van. A románok és a bolgárok nem osztják a magyar-lengyel duó unióellenes nézeteit.
Az elemzés úgy látja, hogy Európában még jó ideig tartani fogja magát a populizmus, miután a választásokon Ausztria is jobbra lendült és várhatóan jobbos-szélsőjobbos kormány alakul. A kisebbik partnert, a Szabadságpártot a bevándorlás-ellenességgel, idegengyűlölettel, antiszemitizmussal és legújabban iszlámellenességgel kapcsolják össze. A szociáldemokraták veresége tanúsítja, hogy egyre kisebb a balközép erők támogatottsága az egész földrészen. Sok szakértő azonban továbbra is rosszul határozza meg a populisták megerősödésének okát. Túl sokszor a gazdasági helyzetre vezetik vissza, noha igazából sokkal inkább az van mögötte, hogy a progresszív erők nem tudnak megfelelő választ adni az értékválságra, és amíg ez így lesz, addig a populizmus nem tűnik el színről.
Kurz győzelme pedig megdobja azokat a földrészen, akik mélyen ellenzik Merkel humánus álláspontját a menekültügyben. Mind többen követelik majd Európa keresztény kultúrájának védelmét, Magyarország és Lengyelország pedig a térség több más államával együtt az osztrák eredményben újabb bizonyságát látja annak, mekkora árok húzódik a migránsbarát Brüsszel és a bevándorlás ellenes konzervatív szavazók között. A populizmus már évtizedek óta parázslott, csak éppen sok elemző főként a baloldalon alábecsülte a nacionalizmus vonzerejét a kevésbé mozgékony, alacsonyan iskolázott, jobboldali rétegek számára. Utóbbiak idővel a populista jobboldalhoz menekültek, valóságos ellenforradalom ment végbe. A baloldal pedig hiába próbálkozik azzal, hogy ostorozza a populistákat, közben azonban nem foglalkozik az értékszakadék áthidalásával.
Az ausztriai muzulmánok számára vészterhes jelzés, hogy az ország keményen jobbra fordult. A jogosultak több mint fele olyan pártokra voksolt, amelyek kemény álláspontot képviselnek a bevándorlás, a beilleszkedés és a multikulturalizmus kérdésében. A kancellári cím várományosa sokszor lekoppintotta a Szabadságpárt retorikáját. Ha tényleg ez a két erő lép kormányra, az lidércnyomás lesz az országban élő muszlimok számára, akiknek a száma az újonnan érkezők révén 16 év alatt megkétszereződött: 700 ezer főt tesz ki, ami 8 %-ot jelent. Kurz ugyanakkor mindenki másnál jobban meglovagolta, hogy a lakosság jelentős része nem menedékkérőt, hanem megélhetési bevándorlót lát a menekültekben, nem tesz különbséget a muzulmánok és az iszlám terror között. Az egyik vezető osztrák muszlim vezető ott látja a fő gondot, hogy Ausztria egyre inkább olyan, mint Magyarország, ahol Orbán Viktor az idegenellenességet és az EU elleni támadásokat állította politikája középpontjába. Márpedig nem lenne jó, ha az osztrákok orbanizálódnának – mondja.
Kelet-Közép-Európában jutalommal kecsegtet az erős gazdasági növekedés, bár azért vannak politikai kockázatok. A térség csábít a befektetésre, a fejlődés üteme az idén 3 % körül lesz van jól képzett munkaerő, a bérek viszonylag alacsonyak. Viszont Magyarországot és Lengyelországot populisták irányítják, akiket azzal vádolnak, hogy semlegesítik a demokratikus intézményeket és politikájuk nem túl barátságos a külföldi cégek szemszögéből. Ráadásul a jelenség terjed a régióban, miután a magyarok és a lengyelek próbálják kiterjeszteni a hazai ellenőrzést a gazdaság bizonyos szektoraiban. Lásd az Orbán-kormány által elrendelt válságadót vagy a banki különadót. Korrupcióellenes szervezetek arra is felhívják a figyelmet, hogy mind több tehetős üzletember bukkan fel a Fidesz környékén és ők a jelek szerint előnyt élveznek a közbeszerzések odaítélésénél. Ám a Transparency International felmérésése arra a következtetésre jutott, hogy az idegen üzletembereket ez nem befolyásolja. Úgy ítélik meg ugyanis, hogy így is tudnak pénzt keresni. Ezért igyekeznek jó viszonyban lenni a hatalommal és nem beleütni az orrukat a politikába.
Kiélezi a politikai viszályt az új ukrán oktatási törvény. Így látja ezt a Bécsi Egyetem egyik politológiaprofesszora. Dieter Segert, akinek a térség a szakterülete, emlékeztet arra, hogy Magyarország és a Románia hivatalosan tiltakozott a jogszabály ellen, mert az korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát az iskolákban. Igazából persze az orosz húzza a rövidebbet. Bár hivatalosan csak a lakosság 17 %-a orosz anyanyelvű, ennél sokkal többen beszélik nap mint nap. Egy felmérés szerint 31 %, de további 25 % kétnyelvű. A törvény pedig nem más, mint kísérlet az ukrán nacionalisták részéről, hogy megváltoztassák a társadalom sokszínűségét. A jelenséget sok helyütt meg lehet figyelni Kelet-Európában, ahol az új nemzetállamok keresztülviszik akaratukat a nemzetiségekkel szemben. Miközben az ukránoknál az oroszt egyes körzetekben többen használják, mint a többségi nyelvet. Erővel azonban nem lehet megoldani a gondot, hiszen itt egy nyelvet akarnak száműzni a mindennapokból és ez aligha sikerülhet. A jogszabály csak megnehezíti a belső megbékélést.