• Soros, mint döglött disznó, nem a mélypont, még jön rosszabb is
• A V4-ek hatalmas pénzt adnak, hogy Líbia tartóztassa fel a migránsokat, de menedékkérők befogadása kapcsán továbbra is elutasítják a szolidaritást, csakhogy ez visszaüthet anyagi oldalon
• Trump és a magyar kormány is korlátozni igyekszik a sajtószabadságot, nem tehetnek egymásnak szemrehányást
Gyűlöletbeszéd a magyar választási kampányban: Sorost döglött disznóként ábrázolják. A fényképet egy Fidesz képviselő közzétette, de az egész ügy azt igazolja, milyen mérgezett a légkör Magyarországon. Pócs János viccesnek találta a felvételt, ám a tréfa rettenetes. A fotó és a hozzáfűzött megjegyzés hatalmas felháborodást keltett. A honatya mosta kezeit, ám ez csak még jobban felhergelte a nyilvánosság egy részét, köztük sok mérsékelt konzervatívot. Pócs János nem reagált, amikor a Deutsche Welle telefonon is, levélben is próbálta megkeresni. Mindenesetre a kormánytöbbség részéről a szélsőjobbos beütésű retorika már jó ideje egyre inkább része a magyar mindennapoknak. A választások közeledtével pedig még rosszabbra kell felkészülni.
Az idén már két kampány zajlott Soros ellen, ott is felbukkantak antiszemita elemek. Orbán két évvel ezelőtt választotta ki meghitt ellenségeként az üzletembert és azóta jóformán egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy nekimenjen. Ezen túlmenően a miniszterelnök többször is követelte a halálbüntetés visszaállítását, melegellenes kijelentéseket tett – lásd Vona Gábort, és alig leplezetten megbélyegezte a romákat, jó pár politikustársável egyetemben. A Fidesz nagyrészt átveszi a szélsőjobbos szerepet a Jobbiktól. Utóbbi viszont középre igyekszik és kerüli a rasszista megnyilvánulásokat. A radikális szárny azonban nem ért egyet az irányváltással. Vona Gábor azt mondta a német közszolgálati rádiónak, hogy korábban voltak ugyan kétségei a liberális demokráciával kapcsolatban, de nagy tanulság neki, ahogyan Orbán, antidemokratikus módon átalakítja az országot. A jogállamiság leépítését a párt a saját bőrén érzi, miközben a Számvevőszék azt nem vizsgálja, hogy a Fidesz mennyiért vett hirdetési helyeket, noha a két eset szinte megszólalásig hasonló.
Orbán Viktor igyekszik kíméletlenül felmorzsolni a Jobbikot, miután az veszélyessé vált számára. A párt a korábbiakhoz képest mérsékeltebbnek mutatkozik, és ellenzéki szövetséget akar. Pedig annak idején szélsőjobbos csoportként, félkatonai szervezettel megerősítve került be a hírekbe. Jelenleg viszont úgy lép fel, mint ártatlan áldozati bárány a demokrácia oltárán. Közben persze történt egy s más. Először is összeveszett Orbán és Simicska, azután pedig Vona Gábor bejelentette, hogy középre kívánja vinni pártját. A kettő szorosan összefügg. Az üzletember sajtóbirodalma nagy teret enged a Jobbiknak, nem kizárt, hogy a párt éppen az ő tanácsára vagy ösztönzésére hajtott végre középre-át-ot. Ám ez nem jelenik meg a közvélemény kutatási értékekben. A szélsőjobbos, illetve rasszista bázis ugyanakkor soha nem tudott barátkozni az új kurzussal.
Figyelemre méltó váltás, hogy baloldaliak és liberálisok hirtelen a Jobbikban látják az erőt, amely megszabadítja őket Orbántól, akinek idáig folyton a szemére hányták, hogy nem határolódik el megfelelőképpen Vonáéktól. Most meg ugyanők kapcsolatot keresnek a párttal. Teljes ellenzéki összefogás, ez a dramaturgia. Török Gábor szerint sikerülhet is a próbálkozás, ha hivatalos szövetség nélkül, de arra bíztatják híveiket, hogy az egyéni körzetekben a legesélyesebb ellenzéki jelölt nevét ikszeljék be. A gond ott van, hogy ez a három erő sosem tudna közösen kormányozni. A balliberálisok egymást jobban gyűlölik, mint Orbánt, ők, illetve a Jobbik nem illenek össze. Azaz ha a kormányfő megy, jön a káosz. Viszont a forgatókönyv rejt veszélyt a miniszterelnök számára. A hatalom közeli sajtó módszeresen próbálkozik a karaktergyilkossággal Vona ellen. Ezek után jött a hatalmas bírság. Budapesten az a hír járja, hogy Orbán személyesen közölte riválisával: ki fogja csinálni, mert nem tetszett neki a korrupcióellenes plakátkampány.
Kemény csapás érte a Jobbikot, a Számvevőszék által kivetett büntetés a párt választási részvételét veszélyezteti. A közvélemény kutatások közben azt igazolják, hogy Orbán Viktor győzelmének semmi sem áll útjában. Egyedül azt nem lehet tudni, hogy megszerzi-e ismét a kétharmados többséget. A kormánynak azonban van egy gyenge pontja, nevezetesen hogy a miniszterelnök közelében többen is mesés módon meggazdagodtak. A Jobbik tavaszi plakátkampánya éppen erre irányította rá a figyelmet és Simicska is a párt mellé állt. A hadjárat érzékeny ponton találta el a Fideszt, amely hevesen reagált. Vitatott törvénnyel megakadályozta a plakáthelyek kedvezményes bérbeadását és fokozta a támadásokat Vona Gábor ellen. A múlt héten jött azután a döntő ütés, a Számvevőszék, amelyet szintén egy kormány közeli valaki vezet. A Jobbik és ellenzéki ellenzők nem kétlik, hogy a lépésre a politika adott utasítást. Az sem véletlen, hogy pont most emeltek vádat Kovács Béla ellen. A fejlemények azt tanúsítják, hogy Orbán Vonáékban látja a fő kihívót. Ugyanakkor az ellenzék tehetetlenségét mutatja, hogy olyan értelmiségiek, mint Heller Ágnes a baloldal és a Jobbik összefogását szorgalmazza, bár arra nincs reális esély.
A négy közép-európai állam több tízmillió eurót kíván adni, hogy Líbia állítsa meg a menekülteket, jóllehet sűrűn érkeznek hírek arról, hogy a líbiai hatóságok visszaélnek a megbízatással. Az összegből az intézményeket korszerűsítenék, valamint a partvédelmi, illetve rendőri és katonai erőket fejlesztenék. Ezt a terveket vitatják ma meg a brüsszeli uniós csúcskonferencián. A négyek elutasítják a kötelező kvótákat, viszont azért pénzelnék a líbiai vállalkozást, mert úgy vélik, hogy az játszott igen nagy szerepet a bevándorlási hullám feltartóztatásában. Emberi jogi szervezetek azonban azt jelentették, hog az arab ország szervei bántalmazzák a migránsokat. Az EU viszont arra hivatkozik, hogy sikerült már Afrikában megállítani a tömegeket. Az olasz kormányfő közben bírálta a V4-eket. Paradoxnak nevezte, hogy a visegrádiak pénzelnék a líbiai rendőrséget, miután szerintük az eredményesen dolgozik, de a menedékkérők elosztásából nem kérnek. Úgy vélte, hogy itt kompromisszumra van szükség, ám az nem azt jelenti, hogy az egyik fél nem csinál semmit a menekültek befogadása ügyében.
Nagy vita várható ma Brüsszelben, miután Tusk – magyar és a lengyel kormány nagy örömére – kinyilvánította, hogy semmi értelme az áttelepítési programnak. Az unió jó része fel van háborodva, lásd a nem éppen heves természetéről ismert Avramopulosz kirohanását. EU-diplomaták szerint a hétfői egyeztető értekezleten főként a németek, az olaszok és a svédek voltak kiakadva. Egyöntetűen úgy értékelték, hogy a Tanács elnöke mélyütést vitt be mindazon államoknak, amelyek szolidárisak egymással. Ellenben jutalmazza azokat a kelet-európaiakat, akik nem hajlandók segíteni a migráció ügyében, viszont más területeken igencsak profitálnak a tagságból. A magyarok, a lengyelek és a szlovákok az Európai Bíróság ítélete ellenére sem hajtják végre a közös döntést.
A vihar láttán Tusk újabb levelet küldött szét, és ebben már az áll, hogy az illegális bevándorlásnak csakis a tagállamok teljes körű közreműködésével lehet véget vetni. De a kvótákat továbbra is megosztónak és hatástalannak tartja. Ám lehet, hogy Magyarországnak és Lengyelországnak nem kellene túl korán örvendeznie. A Tanácsból ugyanis olyan hírek szivárogtak ki, miszerint a migráció kapcsán átalakítanák a brüsszeli támogatási rendszert, arról nem beszélve, hogy a keleti tagok az elutasító magatartásért megkaphatják a számlát, amikor a következő időszak közös költségvetéséről születik határozat.
Az unióban újra indul a viszály a menekültek befogadása ügyében. Brüsszelben ma a jóindulat jeleként leülnek egymással az ellenérdekű felek képviselői: az egyik oldalon az olasz kormányfő, a másik oldalon a visegrádi négyek képviselői, majd ezt követi a plenáris vita, fehér asztal mellett. A célországok az európai szolidaritás kérdésének tekintik a kötelező kvóták teljesítését, ám a keleti tagok simán elutasítják azokat a biztonsági kockázatokra hivatkozva. Ehelyett a négyek mintegy 35 millió eurót ajánlanak Gentiloninak olyan programokra, amelyek olasz vezetéssel Líbiában zajlanak a népvándorlás meghiúsítására. Az EU-n belül idáig képtelenek voltak dűlőre jutni az áttelepítések kapcsán, egy brüsszeli diplomata azt mondta, hogy a helyzet olyan, mintha állóháború folyna, amely jól aláásta a bizalmat az érintett államok között. Így azután bizonytalan, hogy a 27-ek jutnak-e bármire is a jövő júniusi határidőig a menedékpolitikai megújítására.
Éles elutasítás fogadta a Bizottság, illetve az Európai Parlament részéről Tusk javaslatát, hogy adják fel a menedékkérők kötelező átvételét. A politikus arra hivatkozott, hogy csakis a tagállamok tudnak megoldást találni a gondra, nem pedig az unió. Timmermans alelnök ezzel szemben kifejtette, hogy vagy közösen megtalálják a kiutat, amihez minden országnak hozzá kell járulnia, vagy nem jutnak egy lépést sem előbbre. Verhofstadt, a liberálisok strasbourgi frakciófőnöke úgy nyilatkozott, hogy Tusk aláássa az európai politikát. A német kormány szintén visszautasította a kezedeményezést. Berlinben azt hangsúlyozzák, hogy a szolidaritás az EU központi építőeleme. A németek, Brüsszellel együtt azon vannak, hogy olyan mechanizmus jöjjön létre, amelynek keretében egy újabb nagy roham esetén át kellene venni a migránsokat.
New York Times/Washington Post/AP
A valaha volt egyik legmegosztóbb kérdéssel, a kvótákkal foglalkoznak ma kezdődő, kétnapos értekezletükön az EU-tagállamok vezetői, ám ez az egységet veszélyezteti. Leginkább a négy visegrádi ország ellenzi, hogy átvegyenek menedékkérőket és így enyhítsék a görögökre és az olaszokra háruló terheket. Az EU számára létkérdésről van szó, noha a menekültek száma az idén drámaian zuhant. Jó két éve, a válság csúcsán, egyes országok kerítést emeltek, rendőröket vezényeltek a határra, így terelték a migránsokat a szomszédjuk felé. Ez azután felhozta a bevándorlás ellenes pártokat, a szélsőjobb egyre sikeresebb lett. A viszály központi eleme a menedékkérők elosztása, és Tusk éppen ezt igyekszik tisztázni a mostani csúcson. Ám mivel hatástalannak minősítette a korábbi tervet, magára haragította az uniós vezetőit, illetve azokat a törvényhozókat, akik bábáskodtak a program megszületésénél. Az egyik zöld EP-képviselő úgy világította meg a lényeget, hogy az Európai Tanács elnöke aláássa a szolidaritáson alapuló menekültpolitikát, ám ha nincs tisztességes rendszer a migránsok elosztására, akkor a közös menedékpolitika válság idején sérülékeny marad.
Régi ellentétekre világított rá az Európai Bizottság elnöke, amikor bírálta, hogy a tagállamok kötelesek volnának átvenni menedékkérőket. Ez ügyben vége az unióban a tűzszünetnek, noha a ma kezdődő legfelső szintű tanácskozás éppen a menedékpolitika megújításának herkulesi feladatát vitatják meg. Hogy az ellentétek éppen most robbantak ki újra, az nem véletlen. Tusk levele, amelyben leszólta a kvótákat, éles reakciókat váltott ki német részről, miután Berlin azt akarja, hogy minden tagállam vegye ki a részét a terhek megosztásából. A másik oldal ezzel szemben azt mondja, hogy az Európai Tanács elnöke csupán nyilvánvaló igazságokat tett közzé a közös politika kudarcáról. Véleményét támogatja Budapest, Varsó és Prága. Viszont a helyzetet jól jellemzi, hogy nemigen válik be Tusk terve, hogy ti. a leginkább vitatott ügyekről a legmagasabb szinten döntsenek. Így lehet, hogy csupán most kezdődik a harc egy olyan politikáról, amely megosztással fenyegeti az EU-t.
Következményei vannak annak, ha elvész a szólásszabadságba vetett hit, márpedig Kelet-Európában nyomás nehezedik amerikai kézben lévő sajtóérdekeltségekre, miközben Washington harcot vív a külföldi befolyás ellen. A támadások a liberális demokrácia elleni nyugtalanító fellépésbe illeszkednek bele. De arra is rámutatnak, hogy sokba kerül, ha az Egyesült Államok hátrébb lép a világban a szabad beszéd szószólójaként. A héten Lengyelországban szabtak nagy büntetést egy amerikai tulajdonban lévő tévére, miután az korábban beszámolt egy kormányellenes tüntetésről, amelyet éppen a sajtószabadság korlátozása ellen tartottak. Korábban a magyar kormány azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy az beleavatkozik a választásokba. Amit Szíjjártó Péter ezzel kapcsolatban mondott, az ugyanaz, amit az USA hangoztat az országban működő orosz állami sajtóról. Úgy hogy nem lehet csodálkozni azon: egyes országokban már beindult a láncreakció a tengerentúlhoz kapcsolódó szerkesztőségek ellen.
Pedig itt nincs szó beavatkozásról. Nehezen lehet azt hinni, hogy a lengyelek a tévéközvetítés hatására alakítanák ki véleményüket a tiltakozásokról. Vagy hogy a magyarok azért szavaznának a Fidesz ellen, mert egy amerikai támogatást élvező vidéki lap ezt tanácsolja nekik. Itt inkább az a gond, hogy a külföldi propagandára vonatkozó amerikai álláspont túl nagy mozgásteret hagy az illiberális államoknak, így azok úgy kezelik az USÁ-ban bejegyzett tulajdonosok érdekeltségeit, mintha azok külföldi ügynökök volnának. Ám amit a magyar és a lengyel kormány üzen Washingtonnak, az ugyanaz, amit az Egyesült Államok tudat Oroszországgal. Aggasztó egybeesés ez minden ország számára, amelynek fontos a szólásszabadság.
A bécsi Egyetem egyik doktorandusza levezeti, hogy a nyilvános vita alaptételével ellentétben Ausztria egyáltalán nem látja kárát a kelet-európai munkaerő bevándorlásának, sőt a legnagyobb hasznot húzza abból. Ezzel együtt igencsak valószínű, hogy a leendő kormánykoalíció lépéseket tesz az osztrák munkaerőpiac védelmében. Az biztos, hogy egyre többen érkeznek, négy év alatt számuk már majdnem 300 ezerre nőtt. A legtöbben, 90 ezren a magyarok vannak. Csak éppen leginkább azokban az ágazatokban helyezkednek el, ahol nincs elég munkáskéz, vagy ahol eleve nyomottak a bérek. Ezért azután sok osztrák nem is igen akar ott dolgozni. És akkor arról még nem is esett szó, hogy a belső migráció alapértéknek számít az EU-ban. Ha korlátoznák, az sértené az alapszerződéseket. Amúgy pedig az osztrákok 62 %-a örül a vendégmunkásoknak, akárcsak nyugaton a polgárok csaknem kétharmada.
Meg kell azt is említeni, hogy az osztrák cégek igencsak masszívan jelen vannak Közép- és Kelet-Európában, kihasználva a jelentős bérkülönbséget. Ausztriában minden 10. állás a keleti exportnak köszönhető, a vállalkozások jövedelmének negyede a térségben jön létre. A szomszédállamokat ugyanakkor sújtja a nagyarányú kivándorlás, főként a kiművelt emberfő távozása okoz komoly gondokat. Pótlása nagyon nehézkes. Ugyanakkor szinte elképzelhetetlen, hogy az unió hozzájárulna az osztrák munkaerőpiac szűkítéséhez, mert ahhoz egyhangú döntés szükséges. De ha a leendő kabinet mégis kitalálna valamit, biztosra lehet venni, hogy a keleti államok retorzióval válaszolnának, ami károkat okozna az osztrák gazdaságnak, és az európai tervnek is.