Bulinegyed: a véleménynyilvánítási szabadság délibábja

Bulinegyed: a véleménynyilvánítási szabadság délibábja

Erzsébetváros önkormányzata népszavazást írt ki a „bulinegyed” ügyében, mert nem tudta eldönteni, kinek fütyüljön inkább a fülemüle, a negyed lakóinak-e vagy a központi kasszába zsíros összegeket fizető vendéglátóhelyeknek.

nepszavazas_bulinegyed.JPG

A szavazás, mint tudjuk, vasárnap lezajlott, a résztvevők mintegy kétharmada mondta ki, hogy éjfélkor zárják be a szórakozóhelyeket. (A népszavazás eredménytelen lett: beszámolónkat a pontos eredményről itt olvashatja – a szerk.) A lakók ugyanis kétségtelenül nehezen viselik már, hogy néhány éve reggelenként és sokszor még délben is üvegszilánkokat kerülgetnek. Meg ezernyi más dolgot:

  • ételmaradékot,
  • óvszert,
  • fél pár magas sarkú cipőt,
  • unkornis-jelmezt, konfettiket,
  • az egyéb, a magas intenzitású szórakozáshoz társítható emberi végtermékek tárházáról meg nem is szeretne többet tudni az olvasó.

Tegyük hozzá, sokakat a szórakozóhelyek által keltett zaj is zavart. A zajra nehéz megoldást találni, hiszen a gangon hangosan Déli krónikát hallgató Józsi bácsi is menjen a francba, hányszor megmondtuk neki, hogy halkítsa már le, de mindenkit zavarnak az őrjöngő külföldiek is, akik már megint kivették a sarokban azt az erbíenbí-lakást,

dögöljön meg mindenki, húzzanak haza, csend legyen már!

Egy a lényeg, az önkormányzatot ez hidegen hagyja, csak röhög a markába. Vagy annyira hülye, hogy semmit nem ért az egészből.

Miközben mi, a lakók, azt sem tudjuk, mit vagy kit takar ez a fedőnév, ami számunkra semmivel sem mond többet, mint régen a kerületi tanács. Most például egy olyan kérdést sikerült „népszavazásra” bocsátaniuk, amelyre nincs, nem létezik jó válasz. Hát hogyan szavazzunk valamire, amit valójában senki sem akar? Pont, mint az óvodában: „Lacika, most vagy visszaadod a Pistinek azt a játékot, amit elvettél tőle, vagy senki nem játszik.”

Zaj van? Kosz van? Túl sok a turista? Jó, akkor bezárjuk a kocsmákat.

Ha mégsem szavazzátok meg, persze kivétel nélkül mindenki, akkor nem változik semmi. Arról nem esik szó, sem most, sem régebben, hogy a zaj és a kosz nemcsak a fapados turisták és a kocsmák sara, tehetne a helyzet javításáért az önkormányzat is. Hozhatna és betartathatna értelmes, hasznos szabályokat, fenntarthatná a rendet, ügyelhetne jobban, eredményesebben az utcák tisztán tartására, takarítására. Ez ügyben kereshetné a megegyezést a helyzetből valóban sokat kaszáló vendéglátóhelyek tulajdonosaival, üzemeltetőivel. Akik nem mellesleg adóznak is, részben éppen az önkormányzatnak.

Azért azt is tegyük hozzá, hogy hiába írtak róla rengeteget az interneten, a vasárnapi népszavazásról nem sokan tudtak a kerületben. De aki tudott, az sem értette, miről van szó.

Igennel kellett szavazni annak, aki nem akarta, hogy nyitva legyenek a szórakozóhelyek és csendet szeretne, nemmel azoknak, akik ellenkező véleményen vannak.

Sehol egy plakát nem hirdette, hogy lesz ilyen népszavazás, hogy megkérdezik a véleményed, hogy egy rakás pénzt elkölt erre az önkormányzat. Az erzsébetvárosi lakók pedig a szavazás napján nem könnyen találták meg a szavazóhelyiségeket. Nemcsak azért, mert több helyen semmi nem volt kirakva az adott házra, ajtóra, ahova menniük kellett, hanem azért is, mert volt, ahol kifejezetten félretájékoztatták őket.

Erről idéznék egy véleményt, hogy ne csak az enyém legyen itt:

„Tegnap az ötös számú szavazókörben voltam bizottsági tag, ami amúgy a lakóhelyem, én magam is ott szavaztam. Sok tanulsága volt a szavazásnak, voltak időszakok, amikor minden második ember úgy jött be, hogy segítsünk neki, nem tudja hová kell mennie, mert nem kapott értesítést. Maga a kérdés is valószínűleg sokakat megtévesztett, többen kértek segítséget, hogy biztosan igennel kell-e szavazni, ha nem akarnak hajnalig tartó nyitvatartást. De az is biztos, hogy nem minden bizonytalankodó kért segítséget, így csak sejteni lehet, hogy a „nem” szavazatok között is rengeteg lehetett, amely eredetileg „igen”-nek készült. A direkt megtévesztésre játszó ellenkampányról nem is beszélve.”

 “Volt 2016-ban egy népszavazás, az EU betelepítési kvótájáról. Mindenki hallott róla, mindenki ismerte a témát, korábban soha nem látott mozgósítási kampány zajlott, lényegében minden négyzetméterre és elérhető médiafelületre jutott egy szavazásra buzdító felhívás. Akkor a választókörömben 303 ember jelent meg, ebből 245 „nem” (az akkori nyertes) szavazat volt az urnában. Tegnap pedig egy többé-kevésbé elhallgatott népszavazáson, amelynek érdekében egyedül a mi civil csoportunk kampányolt, nulla anyagi erőforrásból, hihetetlen ellenszélben 335 ember jelent meg, ebből 254 ember szavazott igennel az éjféli zárórára. Tehát többen, mint 2016-ban.”

Szerintem ezt a népszavazást még érdemes lesz sokáig elemezgetni, esetleg néhány Állatfarm-jelenettel összevetni. Az önkormányzat pedig, ha egy mód van rá, legyen szíves, és ne dőljön hátra hatalmas kezeit dörzsölgetve, innen is üzenem nekik, hogy ebben az ügyben még van bőven mit tennie.

 

Boros Regina

Facebook Comments