Az orvos, aki saját magán végzett életmentő műtétet

Az orvos, aki saját magán végzett életmentő műtétet

A kietlen körülmények között nem volt más választása. 1961-ben az akkor 27 éves sebész vakbélműtétet hajtott végre saját magán. 27336213_903707656473783_33706109907666294_n.jpg

Szinte minden kórházas sorozatban eljön az az epizód, amikor kedvenc orvosunk megpróbálja megoperálni saját magát. Emlékezzünk csak vissza Doktor House-ra, aki fürdőkádjában kevés sikerrel próbálta megműteni lábát, vagy amikor a Kés alatt dokija az első kalapácsütésig jutott el saját orrplasztikájában. Nos, ami nekik nem sikerült a vásznon, az sikerült, Leonid Rogozov orosz sebésznek a való életben.

Leonyid Rogozov 1959-ben szerezte meg orvosi diplomáját, és nem sokkal később már csatlakozott is a 6. szovjet antarktiszi expedícióhoz, aminek ő volt az egyetlen orvosa. A csapatot azzal a feladattal bízták meg, hogy egy új bázist építsenek a Schirmacher-oázisban, a Déli-sark egy jégmentes felületén. A Novolazarevszkaja-bázis 1961. februárjára el is készült, a 12 fős csapat pedig berendezkedett, hogy a következő hónapokat a kietlen vidéken töltse.

2_6.jpg

Minden jól alakult, ám április végén Leonyid aggasztó tüneteket vett észre magán: gyengeség, láz és fájdalom a csípője jobb oldalában. Miután láza a következő napokban még magasabbra szökött, már nem volt kétsége afelől, hogy akut vakbélgyulladása van. 

A vakbélműtét már akkoriban is rutineljárásnak számított, ám nem az Antarktisz közepén, a civilizációtól több száz kilométerre. Ráadásul külső segítségről szó sem lehetett, a legközelebbi állomásokon egyetlen repülő sem tartózkodott, de az zord időjárási viszonyok egyébként sem tették volna lehetővé a repülést. Leonyidnak nem maradt más választása, saját magát kellett megoperálnia, s tudta jól, ha vakbele elreped a műtét közben, az egyenlő a biztos halállal.

„Egyáltalán nem aludtam az éjjel, úgy fájt, mint a pokol. Még nincs egyértelmű jel a perforációra, nagyon nyomott vagyok. Nincs más kiút… Meg kell próbálnom saját magamat megoperálnom… Ez szinte lehetetlen… Alig tudom már megemelni a karomat” – írta naplójában Leonyid.

A fiatal orvos április 30-án éjjel kezdte el saját vakbélműtétjét. Két társa segített neki, de egy harmadikat is bevontak arra az esetre, ha egyik segéde elájulna a műtét közben. 

4_2.jpg

Teljes érzéstelenítésről persze szó sem lehetett, csak helyi érzéstelenítést adott be a hasfalába. Segédei adogatták neki a műszereket, és egy kis tükröt tartottak, hogy jobban lássa a műtéti területet. A tükör azonban nem vált be, mert Leonyid képtelen volt megszokni, hogy mindennek a tükörképét látja, később pedig a gumikesztyűt is levette, ami szintén csak zavarta a műtésben. 

Mikor a műtét legkényesebb fázisához, a féregnyúlvány kiemeléséhez ért, az orvos pánikba esett, mert úgy érezte, elveszi eszméletét. A vérzés egyre erősödött, Leonyid egyre gyöngült, 4-5 percenként pihennie kellett, és sokáig azt hitte, nem fogja tudni befejezni a műtétet. A kétórás operáció azonban sikerrel végződött. 

dr-leonid-rogozov-operating-himself-to-remove-his-appendix-in-antarctica-1961-1.jpg

A műtét után 5 nappal lement Leonyid láza, és két nappal később a varratokat is kiszedte. Az orvos összesen csupán két hetet pihent, utána ismét munkába állt.

A történet már így is rendkívüli, de még egy megpróbáltatás várt az expedíció tagjaira. Amikor 1962 áprilisában letelt az egy év, az értük küldött hajó a hóviharok miatt képtelen volt megközelíteni a bázis. A tervek szerint újabb egy évet kellett volna várniuk a kutatóknak, akik érthető okokból, már nagyon mentek volna haza. Végül szerencsére néhány héttel később egy repülőgép kimentette őket a fagy birodalmából. Moszkvában pedig hősként fogadták a rendkívüli operációról híressé vált orvost.

Forrás: Múlt-kor.hu, Biokemia.blog.hu, Wikipédia

Facebook Comments