A kietlen körülmények között nem volt más választása. 1961-ben az akkor 27 éves sebész vakbélműtétet hajtott végre saját magán. 
Szinte minden kórházas sorozatban eljön az az epizód, amikor kedvenc orvosunk megpróbálja megoperálni saját magát. Emlékezzünk csak vissza Doktor House-ra, aki fürdőkádjában kevés sikerrel próbálta megműteni lábát, vagy amikor a Kés alatt dokija az első kalapácsütésig jutott el saját orrplasztikájában. Nos, ami nekik nem sikerült a vásznon, az sikerült, Leonid Rogozov orosz sebésznek a való életben.
Leonyid Rogozov 1959-ben szerezte meg orvosi diplomáját, és nem sokkal később már csatlakozott is a 6. szovjet antarktiszi expedícióhoz, aminek ő volt az egyetlen orvosa. A csapatot azzal a feladattal bízták meg, hogy egy új bázist építsenek a Schirmacher-oázisban, a Déli-sark egy jégmentes felületén. A Novolazarevszkaja-bázis 1961. februárjára el is készült, a 12 fős csapat pedig berendezkedett, hogy a következő hónapokat a kietlen vidéken töltse.
Minden jól alakult, ám április végén Leonyid aggasztó tüneteket vett észre magán: gyengeség, láz és fájdalom a csípője jobb oldalában. Miután láza a következő napokban még magasabbra szökött, már nem volt kétsége afelől, hogy akut vakbélgyulladása van.
A vakbélműtét már akkoriban is rutineljárásnak számított, ám nem az Antarktisz közepén, a civilizációtól több száz kilométerre. Ráadásul külső segítségről szó sem lehetett, a legközelebbi állomásokon egyetlen repülő sem tartózkodott, de az zord időjárási viszonyok egyébként sem tették volna lehetővé a repülést. Leonyidnak nem maradt más választása, saját magát kellett megoperálnia, s tudta jól, ha vakbele elreped a műtét közben, az egyenlő a biztos halállal.
„Egyáltalán nem aludtam az éjjel, úgy fájt, mint a pokol. Még nincs egyértelmű jel a perforációra, nagyon nyomott vagyok. Nincs más kiút… Meg kell próbálnom saját magamat megoperálnom… Ez szinte lehetetlen… Alig tudom már megemelni a karomat” – írta naplójában Leonyid.
A fiatal orvos április 30-án éjjel kezdte el saját vakbélműtétjét. Két társa segített neki, de egy harmadikat is bevontak arra az esetre, ha egyik segéde elájulna a műtét közben.
Teljes érzéstelenítésről persze szó sem lehetett, csak helyi érzéstelenítést adott be a hasfalába. Segédei adogatták neki a műszereket, és egy kis tükröt tartottak, hogy jobban lássa a műtéti területet. A tükör azonban nem vált be, mert Leonyid képtelen volt megszokni, hogy mindennek a tükörképét látja, később pedig a gumikesztyűt is levette, ami szintén csak zavarta a műtésben.
Mikor a műtét legkényesebb fázisához, a féregnyúlvány kiemeléséhez ért, az orvos pánikba esett, mert úgy érezte, elveszi eszméletét. A vérzés egyre erősödött, Leonyid egyre gyöngült, 4-5 percenként pihennie kellett, és sokáig azt hitte, nem fogja tudni befejezni a műtétet. A kétórás operáció azonban sikerrel végződött.
A műtét után 5 nappal lement Leonyid láza, és két nappal később a varratokat is kiszedte. Az orvos összesen csupán két hetet pihent, utána ismét munkába állt.
A történet már így is rendkívüli, de még egy megpróbáltatás várt az expedíció tagjaira. Amikor 1962 áprilisában letelt az egy év, az értük küldött hajó a hóviharok miatt képtelen volt megközelíteni a bázis. A tervek szerint újabb egy évet kellett volna várniuk a kutatóknak, akik érthető okokból, már nagyon mentek volna haza. Végül szerencsére néhány héttel később egy repülőgép kimentette őket a fagy birodalmából. Moszkvában pedig hősként fogadták a rendkívüli operációról híressé vált orvost.
Forrás: Múlt-kor.hu, Biokemia.blog.hu, Wikipédia