- Az EU-nak alighanem még inkább meggyűlik a baja Orbánnal, ha a Fidesz győz, de az Európai Néppártot nem zavarják a politikus antiszemita kijelentései sem, pedig az orbánizmus elharapódzik;
- 30 millió eurónyi közpénznek veszett nyoma Csornán, az ilyesmi azonban szinte természetes a mai Magyarországon, az ügyészség ezúttal sem lát semmi gyanúsat;
- Orbán “műve” még sokáig árnyékot vet az országra, akkor is ha veszít. Ha győz, állítólag új politikusnemzedéket akar bevonni a kormányba, sőt gondoskodni kíván az utódról is. Viszont ami van, az nem liberális piacgazdaság.
New York Times
1.
A lap azzal zárja a választás előtti cikksorozatát, hogy Orbán a félelemmel kampányolt, ma pedig a demokrácia a tét. A legújabb plakátok is a migránsok megállítására szólítanak fel, és nem sokat számít, hogy a menekülthullám már javarészt elült. A hadjárat tele volt piszkos trükkökkel, álhírekkel, alattomos, személyek elleni támadásokkal, összeesküvés elméletekkel, és azzal, hogy mindenütt ellenséget szimatoltak. A félelem és a megvetés volt a lényeg, de ezen belül leginkább Orbán ellenfelei félnek: nemcsak attól, hogy a Fidesz győzelme esetén nekik végük, hanem hogy a demokráciának is befellegzett.
A fő kérdés az, milyen arányban nyer a miniszterelnök, aki mind inkább világvége-hangot ütött meg. A bevándorlás az a téma, amire a jelek szerint soha nem un rá. E jelszavak folytán a populista vezetők élcsapatában a helye. Utánzói és csodálói vannak Varsótól a Fehér Házig. Hazai hívei szenvedéllyel és fenntartás nélkül követik. Az üzenet az: az iszlám veszedelmes. Az EU számára, amely képtelen volt megállítani a fékek és ellensúlyok módszeres felszámolását, egy átütő győzelem azt jelentené, hogy még komolyabb baja lenne Orbánnal. Az ellenzéki pártok között nyögvenyelősen haladt az egyeztetés, viszont jelentős volt a törekvés a lakosság részéről, hogy mindenütt a legerősebb ellenzéki kihívót támogassák a szavazók. Ebből azután fura szövetségek születtek.
A Jobbik annak idején ugyanazt a vér-és-rög-retorikát használta, mint manapság a Fidesz, ám utána bejelentette, hogy középre tart. A Marom zsidó közösség igazgatója nem bízik az átváltozásban, de a pártra szavaz, ha ez kell a miniszterelnök legyőzéséhez. Schönberger Ádám aggodalommal figyelte, hogy mit művelt a kormánypárt a kampányban Sorossal, aki a hatalom szemében minden rossz megtestesítője. Az ellene irányuló jelszavakba alig leplezett antiszemita utalások kerültek. Tóth Csaba a Republikon Intézettől a választás előtt közvetlenül arra figyelmeztet, hogy ha kétharmad lesz Orbán javára, akkor összeomlik a teljes ellenzék és nagyon veszélyesen alakul az ország jövője.
2.
Az újság háttéranyagban mutatja be, miként lett az évek során a liberális ellenzéki Orbán Viktorból a szélsőjobb hőse idehaza és külföldön is. Merthogy napjainkban a civil társadalmat (és Sorost) ostorozza. Ő jeleníti meg a liberalizmus ígéreteinek meghiúsulását a hidegháború utáni Kelet-Európában. Havel elnök korábbi tanácsadója azt mondja, az egész térségben megfigyelhető, hogy Orbán-féle politikusnemzedék számára nagyon nehéz feladatnak bizonyult a demokrácia, ezért elfordult a liberális programtól, kiaknázva a szavazópolgárok erősödő elégedetlenségét. A várakozások ugyanis gyakran túlfutottak a haladás tényleges ütemén, a folyamat egyébként is kaotikusan alakult. Sok helyütt keletkezett az a benyomás, hogy a privatizálás inkább csak a külföldi befektetőknek és a korrupt politikusoknak kedvez.
A dühös reakciót senki sem példázza jobban, mint Orbán. Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű kutató intézet igazgatója úgy látja, hogy a legrosszabb rémálom jött be, mivel terjed az orbánizmus. Iványi Gábor szerint a politikus gátlástalan. A 2002-es vereség gyorsította fel, hogy a szélsőjobb felé fordult. Debreczeni József ezt úgy fogalmazza meg, hogy általában hatalom rontja el a politikusokat, ám Orbánnál ez pont fordítva volt: esetében a hatalom elvesztése bizonyult döntőnek. Azt a következtetést vonta le a kudarcból, hogy nem jó ez a demokrácia-dolog, ha ilyen gyorsan kicsúszhat a kezedből az irányítás. Onnantól kezdve csak a visszatérésre készült. 2010 óta pedig hatása messze túlmegy Magyarországon. Szerinte azonban ez csupán a történelem természetes menete. Vagy ahogy ő maga megfogalmazta: vége a liberális blabla korszakának.
A lap azt igyekezett kideríteni, mitől olyan népszerű Orbán Viktor és ebből a szempontból nagyon jellemzőnek találta, amit a székesfehérvári kampányzárón tapasztalt: a giccs és a méltóság fura keveredését. De hát ma ez Európa. A miniszterelnök szokás szerint előadta a litániát a migrációról, az EU-ról és Sorosról, kedvenc homokzsákjáról, aki történetesen zsidó. Bár a választás eredményét csaknem biztosra lehet venni, a sikert nem lehet kizárólag annak tulajdonítani, hogy a politikus az európai közmegegyezést támadja. Sok híve szemében a választáson a földrész jövője forog kockán, és úgy érzi: pont ebből a megfontolásból azt az embert kell támogatnia, aki olyan állammá alakította át országát, amely talán a legkevésbé emlékeztet egy 21. századi nyugati demokráciára. Pedig a magyarok nem különösebben euroszkeptikusok.
Bod Péter Ákos azt tartja kulcskérdésnek, merre tart Magyarország a következő négy évben. Michael Ignatieff szerint a tét az, hogy sikerül-e megszilárdítani a demokráciát, vagy a hatalom inkább Putyinnal és a többi tekintélyelvű vezetővel áll össze. A Fidesz táborának Európa az ország és a kulturálisan egységes kontinens nosztalgikus vízióját jelenti. A visszavágyódás a múltba Orbán specialitása, gyakorta visszanyúlik az eltűnt, keresztény történelemhez. Szakértők szerint a külföldi megszállások közös emlékezetére játszik rá. Csak éppen a szocializmus évtizedei után a magyarok mást értenek Európán, mint a németek vagy a franciák. Számukra a rendszerváltás a régen várt autonómia visszaszerzésével egyenlő, amit az EU nem mindig fogad el. Orbán burkolt üzenete éppen az, hogy a kontinens soha nem fejezte ki kellő módon a háláját, amiért a magyarok mindig áldozatot hoztak érte.
Alighanem ma újraválasztják Orbán Viktort és ez segíthet megerősíteni a migránsellenes álláspontot Közép-Európában. Ha a kormányfő nagy fölénnyel győz, akkor az arra bátoríthatja, hogy még többet invesztáljon a visegrádi együttműködésbe az EU menekültpolitikájával szemben. De elutasítja a mélyebb integrációt is. Ha kétharmadot ér el, akkor igazolva láthatja, hogy csakis a bevándorlásra alapozta a kampányt, noha az ellenfelek szerint álláspontja az idegengyűlöletet gerjesztette. Viszont sikere lendületet adna a jobboldali nacionalistáknak a lengyeleknél és az osztrákoknál is, egyben feltárná a törésvonalakat az unión belül. Orbán ugyanakkor idehaza folytatná a gazdaságpolitikát, beleértve, hogy üzleti partnerei még jobban kiterjesztenék befolyásukat. A Barclay’s szerint csak egy drámai végeredmény hozna lényeges eltoldódást a jelenlegi irányvonalban. A brit bank mindazonáltal arra számít, hogy az új kabinet pragmatikus lesz, hiszen rá van utalva a brüsszeli szerkezeti alapokra, így valószínűleg igyekszik elkerülni a frontális összecsapást a szervezettel.
A magyarok az európai populizmus keresztapjáról döntenek ma. A kormány népszerű migrációellenes álláspontját, valamint a gazdasági fellendülést állítják szembe a tekintélyelvű elbillenéssel, ami Orbánt az EU fekete bárányává, illetve az elitellens pártok embelmatikus figurájává tette, Olaszországtól Lengyelországig. Nem valószínű azonban, hogy olyan, földrengésszerű győzelmet arat, mint már kétszer is. Az ellenzék a haveri kapitalizmusból és a hatalmi túlkapásokból igyekszik tőkét kovácsolni. Juhász Attila úgy látja, hogy az eredményt nemigen lehet megjósolni, a részvétel dönt el mindent. A kétharmad azt jelentené, hogy a miniszterelnök tovább erősíthetné az új oligarchaosztályt, még még jobban megszigoríthatná a bíróságok és más intézmények ellenőrzését, és még inkább szembeszállhatna az unió elmélyítését célzó német és francia törekvésekkel. Ellenben ha kikap, az ellenzék visszacsinálhatna bizonyos, Oroszországtól ellesett illiberális lépéseket.
Ha a Fidesz csupán egyszerű többséghez jutna, ami a legvalószínűbb, akkor ez a Brookings Intézet egyik elemzője szerint azt jelezheti, hogy Orbán csillaga már túlvan a zeniten. A párt támogatottsága 8 év óta folyamatosan apad és ha most lényegesen 50 % alá esik, akkor azt a már említett kutató szerint az emberek úgy veszik majd, hogy immár nem ellenállhatatlan az, amit a kormányfő képvisel.
Várhatóan újabb kormányzati felhatalmazást kap a keményvonalas Orbán Viktor a választóktól, így megerősödik pozíciója az európai főáramlat vezetőinek rémeként. A nacionalista politikus szinte kizárólag csak a bevándorlással foglalkozott a választási hadjárat során. Azzal vádolta az ellenzéket, hogy az a Soros által szőtt titkos összeesküvés keretében muzulmánokkal akarja elárasztani az országot. Az előrejelzések arra utalnak, hogy a Fidesz kényelmesen nyer, de nehezen tudná összehozni a minősített többséget. Csaknem bizonyosra vezető újraválasztása fellendíti a lázadó európai jobboldali mozgalmakat, amelyek a Merkel bevándorlás-politikája által keltett felháborodást lovagolták meg. A lap idézi Krekó Pétert, aki arra figyelmeztet, hogy Orbán a győzelem után sem fog megbékélni az EU-val, mert neki lételeme az ellentét, akkor tud fickándozni, ha valamilyen viszály van.
Az egyik londoni kockázat elemző központ, a Teneo Intelligence szakértője szerint az ellenzék csak nehezen tudja megbuktatni Orbán Viktort, mert ezt gátolják a köztük meglévő ideológiai különbségek, valamint a párttámogatási rendszer szabályai. Otilia Dhand arra számít, hogy az Orbán-ellenes erők 20-25 helyhez jutnak, ami kétszer annyi, mint 4 évvel korábban, de a Fidesz így is hatalmon marad. Hogy megbukik, annak az esélyét a szakember mindössze 10-15 %-ra teszi. Ám mivel egyre több a korrupciós botrány és a Fidesz fokozni akarja befolyását a sajtóban, az egyetemeken és a civil szférában, mind több egykori jobboldali szavazó gondolja úgy, hogy Orbán túlbecsüli a képességeit, miközben erősíti a hatalmát. Ilyen pl. Mellár Tamás, aki úgy ítéli meg, hogy nem az ő véleménye változott meg a kormánypárt alapértékeiről, hanem a Fidesz hozzáállása lett más. Immár a haveri kapitalizmus feudális rendszere épül. Hozzáteszi, hogy uniós pénzek nélkül nem volna növekedés, és ha elapadnak ezek a támogatások, az orbáni rezsim egy-két even belül összeomlik. Az oligarchák egymásnak esnek. A professzor arra is felhívja a figyelmet, hogy ha most újabb négy évre kap felhatalmazást a Fidesz és még inkább szorongathaja a civil intézményeket, az elvezethet a teljes politikai csődhöz az unió keleti felén.
Magyarországon rettenetesen termékeny talajra hull az antiszemita alapokon nyugvó antiszemitizmus orbáni vetése: a mostani politikának jócskán voltak történelmi előfutárai az országban. Ezért támogatja a Fideszt most sok olyan ember is, aki nagy szegénységben él. Így összegzi az újság Karl Pfeifer, Bécsben élő újságíró összegyűjtött munkáit a magyar helyzetről. Így arról, hogy a szocializmus idején is létezett zsidóellenes alapállású fajmagyarság elmélete. Már a rendszerváltás tájékán megpróbálták egyesek Horthyt rehabilitálni. A jobboldali erőszak és nyílt rasszizmus azután a 90-es években vált láthatóvá. A MIÉP akkori véleménye, miszerint zsidó összeesküvők bekerítették az országot, meglepően sok hasonlóságot mutat a mostani, Soros elleni kampánnyal. Orbán eközben – más európai jobbos populisták és radikálisok mintájára – látványosan keresi a zsidók és Izrael barátságát. A szerző, aki egyébként kétnyelvű túlélő, nemigen szeretne mostanában Budapestre látogatni, mert zavarja az idegengyűlölet.
A hetilap kiderítette, hogy Csornán hozzávetőleg 30 millió eurónyi támogatásnak veszett nyoma, amikor Fidesz-politikusok támogatásával napelemgyárat akartak létesíteni. Persze az ilyesmi manapság sűrűn előfordul Magyarországon. Négy évvel ezelőtt, az alapkőletételnél ott volt Áder János is. A beruházó, az EcoSolifer Kft 200 munkahelyet ígért, már a sok pénz mellett. Pár héttel később a kormánypárt toronymagasan nyerte a helyi választást, 75 %-ot kapott. Az üzemnek elvileg 2015 vége óta működnie kellene, az épület kész is, de azóta teljesen elárvult. Állítólag nincs benne semmi. Kint még ott a tábla a jelszóval: „Magyarország megújul!“ Csak az a kérdés, mi lett a közpénzzel, benne 6 millió euróval, amelyet az EU utalt? Dehát sok ilyen beruházásnál történt csalás, az ellenzék pénzelszívó pumpának nevezi a rendszert.
A legismertebb ügy a Tiborcz-féle Elioshoz kötődik. A közmegbizatások feltűnően sokszor landolnak Orbán oligarcháinál. A helyi pályázatoknál is sokszor részesítik előnyben a Fidesz-közeli vállalkozásokat. Ezt a laza kiírási szabályok teszik lehetővé. De az is gyakran megesik, hogy az adófizetőktől beszedett forrásokat alapítványoknak játsszák át, mert azok könnyebben el tudják mosni a további nyomokat. Ez a gyakorlat igen nagystílűen folyik az MNB-nél. Aki ezek után ki akarja deríteni, hogy mi is történt Csornán, az nagy-nagy hallgatásba ütközik. Kartellszerűen. Az EcoSolifernek nincs saját irodája, a svájci anyacéget nem lehet elérni. De a 6,2 milliós EU-támogatást már kifizették, utána a beruházó még 23,6 millió eurós hitelt vett fel az Eximbanktól. Hogy azután hogyan volt, azt nem lehet tudni. Nem válaszolt az érdeklődésre sem a pénzintézet, sem a gazdasági, illetve külügyi tárca.
A volt csornai polgármester számára az a kérdés, hogy a Fidesz csalóknak ült-e fel, vagy esetleg maga és részese volt a bűncselekménynek. Az adóhatóság azt közölte, hogy nem talált visszaélésre utaló nyomokat. A végén azért az EcoSolifer annyit tudatott írásban a tudósítóval írásban, hogy a program csúszik, mert kénytelenek voltak jogi lépéseket tenni az egyik fontos magyar partner ellen. A vállalat azt ígéri, hogy az év végére átadják a gyártósort. A NAV-vizsgálatot pedig az ellenzék politikai megfontolásoklból kezdeményezte – hangsúlyozza az írásos nyilatkozat. Arra ugyanakkor nem kívánt válaszolni a cég, hogy kivel számolt el a szubvencióról, mondván, hogy itt bizalmas adatokról van szó.
Die Presse
1.
Orbán Viktor, aki az újabb győzelem felé tart, alaposan, mindenki másnál jobban rányomta bélyegét az országra. Így összegzi a lap a politikus elmúlt 8 évét. Hozzáteszi, hogy ebben a helyzetben sok kérdésben az ellenzék sem tud mást tenni, mint hogy utánozza a miniszterelnök politikáját, már ha egyszer hatalomra kerül. Ehhez azonban ma valóságos csoda szükségeltetne. De ha sikerül is, a kormányfő árnya akkor is sokáig fog az ország fölött lebegni. Bejött pl., hogy ő mindenben a nemzetre hivatkozik, a nemzet a legfőbb. Az EU-val szemben többnyire ki tudta bővíteni a mozgásteret. Ezen aligha képes változtatni a mostani ellenzék, ha netán legyőzi Orbánt.
Brüsszellel a vita mindig azon ment, hogy a politikus központosítani kívánja a hatalmat. A szemében a nagyobb jogkör a jelentősebb játéktérrel egyenlő. Persze lehet ezt a fékek és egyensúlyok meggyengítésének minősíteni. Az igazságszolgáltatás még viszonylag független, a sajtó egyelőre relatíve szabad, bár a miniszterelnök minden tőle telhetőt megtett, hogy mindkettőt bekerítse. A médiára persze nem lehet ráismerni, a megyei lapok kivétel nélkül Orbán bizalmasainak a kezében vannak. A köztévé és –rádió a hatalom propaganda szócsöve lett. Az alaphangot a hűséges orgánumok hangulatkeltése, a migránsok és Soros elleni hirdetések adják meg.
A gazdaságban is szabadabb kezet kapott az állam. Politikailag lojális oligarchák bukkantak fel, a közmegbizatások, illetve uniós pénzek jóvoltából. Az elején Orbánt nem a meggazdagodás vágya, hanem itt is nagyobb mozgástér vezérelte. De a korrupció a rendszer Achilles-sarka lehet. Viszont csökkent az államadósság és hatékonyabban behajtják az adókat. Ám ami van, az nem liberális piacgazdaság. A politikus a saját személyére szabta a hatalmi szerkezeteket. De hosszú távon nem előnyös egy ország számára, ha csupán egyetlen embertől függ.
2.
A Fidesztől aligha lehet elvenni a győzelmet, a kérdés viszont az, hogy meglesz-e az abszolút többség. Az embereknek ugyanis tele van a hócipőjük, az ellenzék pedig taktikázik. A magyarok persze ritkán elégedettek „azokkal, ott fent“, de sokak már torkig vannak Orbánnal. Főleg a fiatalok fordulnak el tőle. Ám csak akkor veszíthet, ha az összes közvélemény kutatás mellétrafál. A számok mindenesetre eléggé egyértelműek. A 70 % körüli választási részvétel azonban nagyot rontana a kormánypárt eredményén. Az ellenzék pár helyen megállapodott, hogy egyetlen jelöltet támogat. Nem tudni azonban, hogy a balliberálisok mennyire hajlandóak együttműködni a Jobbikkal.
Tartalmi kérdésekről nem volt vita a kampányban, a Fidesz még csak programot sem terjesztett elő, Orbán egyetlen ígéretet sem tett. A számítások szerint az ellenzékből csupán a Jobbik reménykedhet jó szereplésben. Ha mégis a kormányellenes erők kerekednének fölül, ami csodával érne fel, akkor az ország kormányozhatatlanná válna, mivel nem lenne meg hozzá a többség. Ezért ezek a pártok már bejelentették, hogy csupán a választási törvényt módosítanák, utána ismét az urnákhoz hívnák az embereket. Nem ismeretes ugyanakkor, hogy mit tervez Orbán. Úgy hírlik, hogy enyhíteni próbálja a viszonyt Németországgal. A menedékpolitikában ellenben nem várható részéről engedmény.
3.
Az újság úgy értesült, hogy Orbán Viktor a választás után új nemzedéket kíván bevonni a politikai vezetésbe, sőt hozzákezd utódja felépítéséhez. A generációváltást hírét egyik tanácsadója árulta el. A Fidesz már benne van a korban, Orbán minden kihívójánál idősebb. A forrás nem nevezte meg, hogy kiből lehet a „trónörökös“, de arra utalt, hogy olyan politikusokról van szó, akik az új nemzedékhez tartoznak. Jók pl. Gulyás Gergely és Novák Katalin esélyei, hogy a jövőben miniszteri tisztséget kapjon. Előbbi a mérsékelt szárny képviselője, és fontos partner a német vezetők számára. Ha Novák személyében egy nő is bekerülne a kormányba, az önmagában jelzés volna Berlin és Brüsszel számára – mondja egy másik magas rangú tisztségviselő. Trócsányi László ugyanakkor azt közölte, hogy még nem tudja, maradni akar-e.
Der Standard
1.
„Korrupciós mocsár a pusztában“-címmel a lap arról ír, hogy a kampányba belezavartak az Orbánhoz, illetve a bizalmasaihoz fűződő botrányok. Az ellenzéknek ölébe hullott a téma, mert a vesztegetések mindennaposak az utóbbi 8 évben. A kormányellenes média mostanában sorra hozta nyilvánosságra szaftosabbnál szaftosabb ügyeket, főleg a Simicska tulajdonában lévő Magyar Nemzet. Pl. a Kósa-féle örökségről. A miniszter azóta bújkál a sajtó elől, magyarázkodásai nem sokat segítettek rajta. Azután következett az FBI-ra hivatkozva a pénzmosó hálózat híre. A lap alaposan beszámolt Semjén Zsoltnak, a katolikus választók kedvencének svédországi luxusvadászatairól, amelyeket egy vállakozó fizetett. Ha minden igaz, őt állami forrásból nagyvonalúan kárpótolták a kiadásokért. És végül elmaradhatlan Tiborcz és az Elios. Az OLAF majdnem 44 millió euró visszaszerzését javasolta. De magyarázatra vár Orbán jó pár húzása is, lásd a Pharaon-históriát. Mindenesetre feltűnő, hogy milyen paternalista viszonyok hatják át a társadalmat a miniszterelnök alatt. A rendszerszintű korrupciót az Amnesty International fekete könyve is megerősíti.
2.
Omladozik a magyar gazdasági növekedés homlokzata. A teljesítmény ugyan jelenleg erősnek tűnik, ám az elvándorlás, a beruházások visszaesése és a kétes hatásokat kiváltó bérnövekedés szűk esztendőket vetít előre. Mindegy, hogy ki irányítja az országot a jövőben, viharos időkre kell felkészülnie. Ennek ellenére a gazdaság alig került elő témaként a kampányban. Ennek megvan a maga oka, mert első ránézésre évek óta nem voltak ilyen jók a mutatók. Politikailag azt lehet a legjobban eladni, hogy a reálbérek az év végéig 3 éven belül majdnem 30 %-kal emelkednek.
Csak éppen hamar zavarossá válhat az idilli kép, mert az uniós befektetések a környező államoknál jobban serkentik a konjunktúrát. Márpedig ezek a források rövidesen kiapadnak, mivel a kormány már szinte teljes egészében lehívta őket. És vannak hírek arról, hogy ezeknek a pénzeknek egy részét elsikkasztották. Ennél fogva az egyik bécsi kutató intézet úgy becsüli, hogy most a nadrágszíjmeghúzás ideje jön el, a növekedés kevesebb, mint a felére fog visszaesni. Ráadásul a bezárkózás miatt nem lehet a hiányzó munkaerőt kívülről pótolni. Ha Orbán győz, ott tornyosul két igen lényeges kérdés: ki fog a jövőben Magyarországon beruházni, illetve ki tud még új megbízásokat teljesíteni?
Orbán Viktor alighanem győzedelmeskedik a választáson, de elvesztheti a kétharmadot. A politikus úgy teszi fel a kérdést, hogy ő vagy a káosz. Hogy a maga oldalára állítsa a szavazókat a retorikai nehéztüzérséget vetette be, pl. amikor a minap arról beszélt, hogy Magyarországnak magyarnak kell maradnia, mert különben jönnek Soros jelöltjei, illetve a migránsok és akkor a nép megnézheti a keresztény-nemzeti hagyományokat. A kampány során azonban semmi sem úgy zajlott, ahogyan azt a stratégák remélték. Altusz Kristóf elpöttyintette, hogy 1300 menedékérőt befogadtak, amikor az egész hivatalos propaganda másról sem szólt, mint arról, hogy fel kell tartóztatni a muzulmán inváziót, illetve hogy nem szabad engedni Brüsszel diktátumának. Pulai András ugyanakkor nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy a választások után a Fidesznek koalíciós partnert kell keresnie, csak az a kérdés, ki hajlandó ilyen szerepre.
Orbán Viktor felsorakoztatja csapatait a « Magyarország az első » zászlaja alatt. Ő, az erős ember fog nyerni, ha az ellenzék nem képes mozgósítani a kiábrándult tömegeket. A kormányfő szerint ő az egyetlen akadály, amely a migrációs veszély, illetve a multikulturalizmus útjában áll. A Székesfehérvárról küldött tudósítás megállapítja, hogy kampányzárójában a politikus olyan kulcsszavakat használt, mint méltóság, szabadság, függetlenség, nemzeti identitás, de mint Michael Ignatieff elmagyarázta, az olyan kijelentések kedvező fogadtatásra találnak a magyaroknál, miszerint véget vetett a bankok és az IMF diktátumának, hiszen a kormány átváltotta a devizahiteleket. Ugyanakkor egy Közép-Európa- szakértő arra figyelmeztet, hogy az Orbán által védelmezett témák akkor is napirenden maradnak, ha a miniszterelnök netán vereséget szenved. A politikus sok ezer magyar gondjaira tapintott rá, és ezek az emberek nem idegengyűlölők vagy szélsőségesek. Ezért az elemző azt tanácsolja a liberálisoknak, hogy foglalkozzanak a nemzetállam, illetve a határok kérdésével, mert ellensúlyozniuk kell azt a veszélyes egyszerűsítő megközelítést, amit a kormányfő vet be.
Libération
Az Európai Néppárt fejesei a választások előtt szégyentelenül kinyilvánították támogatásukat Orbán Viktor iránt, noha az antiszemita hangokat hallat. Vagyis a konzervatívok áment mondanak a további jobbratolódásra. Az EPP elnöke, Joseph Daul pl. lelkes twitter-bejegyzést küldött a kormányfőnek. Hasonlóképpen nyilatkozott a strasbourgi frakció vezetője is, jóllehet Orbán a nemzeti ünnepen olyan beszédet mondott, amely simán elment volna egy fasiszta pártnál a két világháború között. Az állásfoglalás semmiféle negatív reakciót nem váltott ki a Néppárt részéről. Mutatkozik ugyan némi elégedetlenség a tagok soraiban Orbán miatt, de az nem jut el odáig, hogy a Fidesz kizárását követeljék. Vagy hogy kilátásba helyezzék a saját kilépésüket, ha nem történik semmi. A magyar párt ugyan folyamatosan sodródik a szélsőjobb felé, az ország pedig demokratúrába megy át, ám az EPP sohasem határolódott el tőle. Pedig a magyarok nem képeznek jelentős erőt a csoportban és nem is módosítják jelentősen az erőviszonyokat a szociáldemokratákhoz képest.
A magyarázatot ott kell keresni, hogy Németország Kohl óta egyesíteni igyekszhik a tagállamok jobboldali erőit, azon kívül nem szeretné felégetni a hidat a saját hátországához. Egy illetékes szerint az is szerepet játszik, hogy Orbán tud tárgyalni, és amikor kell, képes visszavonulni. Továbbá úgy állítja be, hogy ha ő nincs, jön a neonáci Jobbik. Odahaza ugyan bírálja Brüsszelt, de az EU-ban jó diákként viselkedik. És soha nem említette, hogy ki akarna lépni a szervezetből. Szóval sok mindenben különbözik a makacs lengyelektől. És menekültügyben azóta az EPP „orbanizálódott“ – mondja a brüsszeli Schuman Intézet képviselője. A szélsőjobbot is magában foglaló osztrák koalíció megalakulása pedig semmilyen bírálatot nem eredményezett az Európai Néppárt vagy a Bizottság részéről. Így már jobban érthető, miért nem zavarja meg egy antiszemita orbáni nyilatkozat a konzervatív vezetők emésztését.