- Több tucatnyi neves nyugati személyiség nyílt levélben sürgeti, hogy a német kancellár ítélje el a magyar demokrácia leépítését és kezdeményezze a Fidesz eltávolítását az európai konzervatívok soraiból.
- Orbán Európa legveszélyesebb politikusa – írja a Spiegel, a Bloomberg szerint nagyon hasonlít Putyinra, csak ő több érzéssel vágja a demokrácia gyökereit.
- Orbán kézből vezérli a sajtót, de a külföldi tőzsdei befektetők nem kételkednek a gazdaság stabilitásában.
A hírportál „Merkel szégyenletes hallgatása” címmel közli azt a nyílt levelet, amelyet több tucat amerikai, brit, német és más nemzetbéli író, egyetemi tanár, újságíró és aktivista intézett a német kancellárhoz, miután úgy érzik, hogy a politikus bűnös módon segédkezet nyújt Magyarországon a demokrácia elleni támadásokhoz. Az üzenet felidézi, hogy 2010 óta Orbán Viktor megszállta a sajtó jó részét és ellenőrzése alá vonta a legfontosabb bírói testületeket. Nagyban akadályozza a civil szervezetek és az egyetemek működését, a választási törvényeket a maga javára szabta át. Ily módon vezető szakértők szerint a mostani választás már nem volt szabad és aligha tisztességes. Ugyanakkor a kormány hónapok óta gerjeszti az antiszemitizmust. A miniszterelnök közpénzből folytat kampányt Soros György ellen. Hogy Merkel nem szólal meg, az bűnrészessé teszi. Tétlensége folytán az antidemokratikus és zsidóellenes erők szövetségesévé válik.
Tekintélyes politológusok meg vannak győződve arról, hogy akut módon veszélybe került a magyar demokrácia. Sőt, akad, aki szerint már meg is szűnt. Ennek ellenére a kancellár idáig nem ítélte el Orbán antiszemita retorikáját, illetve összehangolt hadjáratát a demokratikus intézmények ellen. De még ennél is rosszabb, hogy a CDU az Európai Parlamentben a Fidesz szövetségese, a német konzervatív képviselők következetesen segítik legitimálni a magyar vezetőt. Az aláírók hangsúlyozzák, hogy Merkel a jelek szerint nem ismeri fel kellő mértékben, milyen árat kell fizetnie egy nap Európának, amiért nem fordul szembe az orbáni törekvésekkel. Mert ha fel lehet számolni a demokratikus intézményeket és büntetlenül ördögnek lehet beállítani kisebbségeket, akkor az EU-ból könnyen lehet olyasmi, ami nemigen több regionális kereskedelmi szervezetnél – közös értékek nélkül.
Más, feltörekvő autokraták Orbán sikerét jelnek tekintik majd, hogy ők is lerombolhatják országuk demokráciáját az EU-n belül és a rothadás tovaterjed. Ám a közös értékek, a kölcsönös bizalom nélkül a kormányzás fokozatosan összeomolhat. És itt a demokrácia túlélése, valamint az európai zsidóság biztonsága forog kockán, így túl kell lépni azon, ami politikailag célszerűnek látszik. Ennél fogva Merkelnek nem marad más választása, mint hogy elítélje Orbán támadását a demokratikus értékek ellen, és hogy felszólítsa az Európai Néppártot: zárja ki soraiból a Fideszt – mutat rá a nyílt levél.
A vezető német hetilap Európa legveszedelmesebb politikusának minősíti Orbán Viktort, hozzátéve, hogy a földrész fővárosaiban nemigen látni az akaratot, mármint hogy szembeszegüljenek vele. A politikusnak idáig 8 év állt a rendelkezésére, hogy aláássa a demokráciát. Mivel alig egy hete meglepetésre ismét kétharmadot szerzett, Magyarországon ugyanaz a helyzet, mint 1989 előtt: egyetlen párt uralja, a Fidesz. A miniszterelnök lopakodva terjesztette ki hatalmát. A gazdaságot baráti üzletemberek hálózatán keresztül tartja kézben, bizalmasait közmegbízatásokkal és sok-sok uniós forrással pénzeli. Nacionalizmusa uralja a közbeszédet. Ki tudja még feltartóztatni? Az EU idáig nem sokat tett. Orbán mindig csak annyira provokálta az uniót, hogy az még éppen ne lépjen közbe. Azon kívül fontos cimborái vannak, a CSU-nál mindig kifejtheti menekültellenes politikáját. Továbbá a Fidesz az Európai Néppárt tagja, Merkel oldalán. Német barátai alig-alig bírálják az antiszemita színezetű választási hadjárat miatt. Más európai populisták és önjelölt autokraták alighanem felbátorítva érzik magukat.
Orbán Viktor más, mint Putyin, mert ő sokkal kifinomultabb módszerekkel építi hatalmát, mint az oroszok erős embere. Ha azt nézzük, ők ketten miként irányítják országukat, akkor egy csomó kérdésben hasonlítanak, viszont nagyon is különböznek olyan kérdésekben, amelyek meghatározzák, hogy egy rendszer demokráciának vagy diktatúrának számít-e. Mindkettő megszállottan hirdeti a szuverenitást. Céljuk, hogy egyetlen külső hatalom se áshassa alá a hatalmukat. Orbán azzal tűnik ki, hogy jóval élesebben látja, meddig érdemes feszíteni a húrt. Mindenesetre Gulyás Gergely úgy ítéli meg, hogy nálunk teljesen normális pluralista demokrácia van, amely megfelel az európai szabályoknak. Az biztos, hogy Magyarországon a választásokon lehettek szabálytalanságok, de bizonyosan nem történt olyan tömeges csalás, mint Oroszországban. Zsiday Viktor alapkezelő azt mondja, ha az ellenzék nem lett volna teljesen ostoba, le tudta volna győzni a Fideszt.
A hírügynökség a Soros-lista kapcsán megszólaltatta Gyulai Gábort a Helsinki Bizottságtól, aki úgy gondolja, hogy egyre nagyobb lelki nyomás nehezedik rájuk. De fizikai veszélyt nem érzékel, és ugyanígy látja ezt Martin József Péter a Transparency Internationaltől, valamint Tóth István János a Korrupció Kutató Központtól. Erősen támadja őket viszont a kormánybarát sajtó, amely a szégyentelen propaganda gépezet része és ugyanúgy ügyet sem vet a tényekre, mint a Kreml. Viszont Oroszországban még ennyi médiapluralizmus is sok volna. Ugyanakkor a két politikus között talán az a legfőbb hasonlatosság, hogy mindkettő korrupt. A kulcsfontosságú magyar ágazatokban a nemzeti tulajdon arányának növelése azt jelentette, hogy a vagyont a politikába bekötött embereknek játszották át. Tóth István János ezt úgy fogalmazza meg, hogy nálunk a kormány ejtette fogságba az üzleti életet. A közbeszerzések javát Mészáros, Garancsi, Simicska és Tiborcz vitte el.
Magyarországon 15-24 % között van a visszaélések aránya az állami megbízatásoknál, az oroszoknál 42,5 %. A különbség oka a magyar civilek szerint az, hogy a bíróságok egy része még független. Azon kívül még van verseny a politikában és ez akadályozza a gátlástalan lopást. De az ellenzék részéről sokan várják, hogy Orbán tovább csúszik lefelé ezen az úton. Martin József Péter azonban nem gondolja, hogy az ország a diktatúrában végzi. A kormányfő finoman egyensúlyoz a putyinizmus és az európai normák között. Nincs is szüksége arra, hogy teljesen átvegye az orosz elnök módszereit, mert így is boldogul. Különleges tehetsége abban nyilvánul meg, hogy el tudja hárítani az uralmát fenyegető veszélyeket, miközben a lehető legtöbb hatalmat halmozza fel. Szikét használ ott, ahol Putyin már rég baltát rántott elő.
1. Orbán kisöpri a médiát. Most éppen a Magyar Nemzet húzta le a rolót, a kérdés az, hogy mennyi időre? Lehet, hogy az egykor a polgári újságírás etalonjának számító lap 80 év után mégiscsak folytathatja működését. Ám hogy leáll, az azt jelenti, hogy még fájdalmasabb módon szorul vissza a sokszínűség a magyar sajtóban. Az újság megvásárlására már bejelentkezett Ungár Péter, Simicska állítólag másfél milliárdot kér. Bírálók feltételezik, hogy az LMP akarva-akaratlanul is a kormányfő útját egyengeti, amikor elősegíti az ellenzék széttagozódását. Erre nézve személyi bizonyítéknak tekintik, hogy Ungár édesanyja, Schmitt Mária, Orbán közeli tanácsadója. A politikus vehemensen tagadja a feltételezést. A közmédiánál különben olyannyira a miniszterelnök szabja meg a dolgokat, hogy az már egynémely Fidesz-hívőnek is kínos. De ettől még hasonló a helyzet az MTI-nél is. A megyei lapok Mészáros, illetve Vajna kezébe kerültek, ezeket az orgánumokat állami hirdetésekkel tartják a víz fölött.
2. A külföldi befektetők kitartanak Magyarország mellett, mert a részvények – illiberális politika ide vagy oda – stabilitást ígérnek. Vagyis mindegy, Orbán milyen reakciót vált ki az irányított demokráciával. Akik a tőzsdére viszik a pénzüket, azok bíznak a gazdaságpolitikájában. Ezt igazolja vissza a budapesti börzeindex, már jó ideje. A gazdaság nagy bajba került a 10 évvel ezelőtti válság folyományaként, de most roppant kényelmes helyzetben van. Ennek oka az igen laza pénzügypolitika, hála a Nemzeti Bank lépéseinek. Szakértők egyre kisebbnek tartják a veszélyt, hogy a jegybank csak későn tudna közbeavatkozni, ha bármi baj adódna.
A Raiffeisen elemzői optimisták a további kilátásokat illetően. Olyannyira, hogy az ország hitelbesorolásának felminősítését várják az idén. Ám ha a jogállami vita odavezetne az EU-val, hogy visszafognák az uniós támogatásokat, az mindjárt más tészta volna. Gond az is, hogy három ász van csupán a tőzsdén: a MOL, az OTP és a Richter, ami tükrözi a gazdaság nagyságát. Kicsiny a tőzsde is, sok cég már elhagyta vagy azt tervezi, hogy távozik. A forgalom visszaesett, miután az állam rátette a kezét a magán nyugdíjpénztárak vagyonára. Ugyanakkor a stratégiai cégeket gyakorlatilag államosítják, hogy megvédjék őket, lásd az energiaszektort.