- Magyarország a GDP jó egy százalékát bukhatja 2021-től a közösségi jog megsértése miatt.
- A magyarok pontosan tudhatják, mi is az az illiberális demokrácia, mert már átélték a szocializmus idején.
- Amikor a krokodil mosolyog: átmenetileg barátságos képet vág Orbán Viktor.
Magyarország a lengyelekhez és a csehekhez hasonlóan a GDP legalább 1 %-ának megfelelő uniós támogatástól eshet el a következő pénzügyi időszakban. Ezt számolta ki több elemző is a Bizottság múlt héten előterjesztett javaslata alapján. Sőt, a veszteség még ennél is nagyobb lehet, ha az alapok jelentős részét a következő hétéves pénzügyi időszakban valóban átcsoportosítják keletről délre. A londoni Capital Economics úgy kalkulál, hogy csak a szerkezeti alapokból 2021-től a bruttó hazai termék 1 %-ával kevesebb folyik be a térségbe, ami egyedül a lengyelek esetében évi 6 milliárd eurót jelent. A Bank of Amerika egyik szakértője arra figyelmeztet, hogy a kevesebb EU-pénz nem sok jót ígér a növekedés szempontjából. A magyar gazdaságon az előző periódusban 4-5 %-ot lendített a brüsszeli anyagi segítség. Ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor a keleti tagoknak a kohéziós források esetében már 11, az agráriumban pedig csaknem 18 %-os támogatásról kell lemondaniuk.
Az is hátrányos számukra, hogy a jogosultságot a jövőben már nem csupán az egy főre vetített jövedelem alapján állapítanák meg, hanem pl. aszerint, hány migránst fogadnak be, és hogy mekkora a munkanélküliség. Azután Magyarország és Lengyelország esetében tekintetbe vennék a jogállami klauzulát, ami további megvonást jelent, ha hatályba lép. És akkor még ott van az a tényező, hogy a jövőben ezeknek az államoknak többet kell befizetniük a közös költségvetésbe, mert gazdasági helyzetük sokat javult. Mindent egybevéve azonban sok függ attól, hogy a keleti kormányok mennyire képesek nagy összegeket lekötni a kohéziós alapokból 2021 után, mert ha ügyesek, akkor azzal jelentősen mérsékelhetik az elúszó pénzek arányát.
Olyan, hogy illiberális demokrácia, nincsen, az egész fogalom egyetlen önellentmondás, mert üres, tartalom nélküli intézményeket takar. De amit Kelet-Európa jó részén napjainkban tapasztalni, azt a lakosság egyszer már átélte, csak akkor úgy hívták: népi demokrácia. Így látja a helyzetet az EP legutóbbi Magyarország-jelentésének egyik társszerzője. Az osztrák szociáldemokrata Weindenholzer nem bízik abban, hogy a következő négy évben Orbán Viktor eltérne eddigi irányvonalától, azaz a jövőben is módszeresen megszegi a demokráciát, a jogállamot és az alapjogokat. Sőt, az interjúalany csak további szigorodásra számít, épp ezért azt mondja, legfőbb ideje, hogy az EU végre lépjen alapértékei védelmében. Hiszen újabb intézkedés készül a civilek ellen, a sajtószabadság gyakorlatilag már nem létezik. Meggyengült az Alkotmány és a jogrendszer. Ebből a szempontból Weidenholzer alapvetően ésszerűnek tartja, hogy Brüsszel a jövőben a pénzzel próbálja jobb belátásra téríteni a magyar vezetőt. Csak éppen a folyamat igen hosszasnak ígérkezik. De már sok konzervatív képviselő is ott tart Strasbourgban, hogy elegük van Orbánból, mivel az Európa rovására politizál.
A lap a magyar kormánylista alapján úgy gondolja, hogy egyelőre az eddiginél barátságosabb arcot ölt Orbán Viktor. A személyi összetételt tekintve az elemzés Gulyás Gergely előrelépését tartja a legfontosabb változásnak, hiszen ő felel majd az Európa-politikáért és jó kapcsolatok fűzik a német uniópártokhoz. Az előd, Lázár János viszont diplomáciai botrányt okozott, miután egy választási propagandafilmben azt állította, hogy Bécset reménytelenül elárasztották a menekültek. A programot illetően a miniszterelnök idáig kevés konkrétumot árult el, amit tudni lehet, abból arra lehet következtetni, hogy megy tovább, ami eddig, miután Orbán az ország védelmének és a keresztény kultúra megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. Ezen túlmenően szorosabb együttműködésre törekszik a Visegrádi Csoporttal, ám itt bőven lehetséges érdekütközés. A lengyelek ugyanis csatlakoznak a magyarokhoz és ők is elutasítják, hogy a jogállami elvektől tegyék függővé az unió anyagi segítségét. A csehek, de főként a szlovákok viszont jóval gyakorlatiasabbak ebben a kérdésben.
Az újság eredetiben lehozza azt a levelet, amellyel Szíjjártó Péter alá akarta támasztani a „Soros-terv” létezését az osztrák államfő számára, ám a „cáfolhatatlan” bizonyíték mindössze egy A4-es papír, rajta háromnegyed oldalon 6 rövid idézettel az üzletembertől. Ezek egy részét Soros maga írta az elmúlt évek során, illetve bizonyos kijelentéseit elevenítik fel. Az előzmény az volt, hogy Van der Bellen a minap egy lapinterjúban nevetségesnek minősítette az FPÖ frakcióvezetőjének állítását a Soros-féle összeesküvésről. A magyar külügyminiszter a kísérő levélben arra hivatkozik, hogy a milliárdos le akarja bontani a nemzeti határokat, szorgalmazza, hogy az EU-t jelentős összegekkel segítse elő a migránsok betelepítését, illetve hogy ehhez a tagállamok pénztárcáját csapolja meg. A lap hozzáteszi, hogy Magyarországon Soros nézeteit úgy állították be a durva propagandakampányban, mintha azok az unió tényleges menedékpolitikáját jelentenék. A befektetőből sikerült oly mértékben ellenségképet faragni, hogy a végén a Fidesz-hívek több, mint 80 %-a azt hitte: Sorosnak pártja van.
A lap megjegyzi a Szíjjártó-levél kapcsán, hogy Soros két éve valóban felvetette: évente maximum 300 ezer embernek kellene menedéket adni és őket igazságosan el kellene osztani a tagállamok között. A szám egybeesik azzal, amennyit a Bizottság kezdeményezett, ám ezt sok kelet-európai kormány elveti. A cikk ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy Soros ötlete, amelynek semmi köze sincs a menekültválság kirobbanásához, egyszerűen igen jól beleillik nem egy nacionalista és jobboldali-populista keleti politikus EU-ellenes mondandójába, mármint hogy fölülről diktátumot akarnak rákényszeríteni országukra. A magyar külügyminiszter különben arról is igyekezett meggyőzni Van der Bellent, hogy a magyarok a választáson egyértelműen az ország biztonságára, a szuverenitás védelmére és a migráció leállítására voksoltak.