Talán nem is akarja, mert csak átverés az egész. Pávatánc. 
Orbán már egy évtizede elmondta, hogy nem azt kell figyelni, amit mond, hanem azt, amit tesz, és ennek alapján úgy tűnik, hogy
pillanatnyilag nemigen akarja felépíteni Paks 2-t.
Tavaly augusztusban ideugrott Putyin, hivatalosan a dzsúdó vébére, de arról gyakorlatilag lemaradt. Ebből azért okunk volt feltételezni, hogy a magyar miniszterelnökkel akart kikényszeríteni egy tárgyalást, mert így Orbán (ha nem is fogadta hivatalosan) nem tudta megúszni a találkozást Putyinnal.
Az oroszok számára fontos tárgyalás témájára abból lehetett következtetni, hogy a találkozó után Szijjártó azonnal bejelentette, hogy januárban megkezdődik Paks 2 építése. Majd januárban már azt mondta, hogy a “tervek szerint” februárban kezdődik meg az építkezés.
Aztán elmúlt a január, és nem történt semmi. Meg februárban sem. És már a májusnak is a közepén járunk. A szerződést már több mint 4 éve, 2014 januárjában aláírták, azóta egy kapavágás se történt. Ezt az oroszok sérelmezik is: félévente repül ide Lavrov, és évente Putyin. Az idén még nem volt, de tavaly kétszer is.
Az oroszok megnyugtatására Orbán – aki nem szereti a sok minisztert, és az új kormányában még az olyan nagy területeknek, mint az egészségügy vagy az oktatás sem lesz miniszteri szintű képviselője – kénytelen volt kinevezni egy minisztert a paksi atomerőmű bővítésére.
Süli János már több mint egy éve hivatalban van, és az új kormányban is benne lesz, de az erőmű mégsem épül.
- Az egyik dolog, amit mondanak (ti. hogy Paks 2 az évszázad üzlete).
- A másik dolog, amit tesznek: semmit.
Ez nekünk persze nem feltétlen baj, mert Paks 2 minden emberi számítás szerint vastagon veszteséges lenne, az áramárak drasztikus emelkedésére lenne szükség, hogy megtérüljön. És még akkor sem rövid idő alatt.
Süli miniszter (a fenti képen balra, Bánki Erik bizopttsági elnök társaságában) a keddi bizottsági meghallgatásán ráadásul azt is bejelentette, hogy lehet, hogy meg sem épül. A hvg.hu tudósítása szerint azt mondta,
a főépületre leghamarabb 2019 végén, 2020 elején szerezhetik meg az engedélyt – addig pláne nem lehet arról beszélni, hogy elkészül a létesítmény.
Még ma sem biztos, hogy megépítjük.
(Megjegyzendő, a kormánypropagandán megjelent beszámolókban nem szerepel ez az állítás.)
Innen nézve Süli tevékenysége inkább fedősztorinak, elterelésnek és megtévesztésnek tűnik, mintsem az építkezés valódi irányítójának. Tekintve, hogy nincs is építkezés.
A kormánypropagandában időnként hangzatosan bejelentik, hogy most már aztán – de továbbra se történik semmi. Kedden például azt közölték, hogy valamilyen szándéknyilatkozatot írtak alá orosz és magyar atomipari cégek, de semmi konkrétum, csak egy nyilatkozat. Valamint az is megjelent, hogy az elsők között vár “paksi döntés” a kormányra: felújítják a településre vezető utakat és vasutakat. Hivatalosan persze az erőmű érdekében, gyakorlatilag azért, mert már rájuk fér. De döntés még erről sincs, csak egy tervezet.
Süli államtitkára, a minden kormányt kiszolgáló Aszódi Attila arról beszélt,
azon dolgoznak, hogy ne legyen csúszás a beruházásban.
Ami már csak azért is kamu, mert saját minisztere ismerte el a bizottsági meghallgatáson kedden, hogy 22 hónap csúszás máris van. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy esetleg meg sem épül az egész. A 10 milliárd eurós hitelt közben már szorgalmasan hívogatja le a magyar kormány –
hogy aztán ugyanazzal a lendülettel vissza is törlessze.
A kamatokon persze bukunk, de egyelőre olcsó a pénz a nemzetközi hitelpiacon.
A késést eddig még rá lehetett fogni arra, hogy a brüsszeli bürokrácia akadályozza Magyarország legdrágább beruházását, de az uniós hatóságok már több mint egy éve belementek abba, hogy megépülhet az erőmű – Magyarország saját kockázatára megy bele az öngyilkos vállalkozásba.
- Az oroszoknak ez nyilván jó üzlet lenne: csak a nyersanyagaik exportképesek, a nukleáris ipar ez egyetlen hozzájárulásuk, amit eladhatnak a külföldi piacokon.
- Magyarország számára viszont ugyanilyen nyilvánvalóan rossz (sőt, katasztrofális) volna a biznisz: nemcsak a horribilis összegű (minimum 3600 milliárd forintos) beruházást kellene fizetni, de a hitel kamatait, sőt, a piaci és termelési áramár különbségét is évtizedeken keresztül.
Hogy Orbánt nem a gazdasági racionalitás vezérelte, azt az is mutatja, hogy megtérülési tanulmányt nem a szerződés megkötése előtt, hanem csak egy évvel utána készítettek, ami ráadásul csak visszhangozza a kormány állítását, de semmivel sem indokolja a becslését, miszerint a villamos energia ára 2030 körül drasztikusan megugrik, amivel már megérné megépíteni Paks 2-t.
A jóslás teljesen megalapozatlan voltáról nyilvánvalóan már Orbán is meg van győződve, mással ugyanis nem lehet magyarázni, hogy ha bízik a megtérülésben, akkor miért nem vág bele az építkezésbe. Gyakorlatilag ugyanis csak rajta múlik.
Orbánt minden bizonnyal inkább politikai, mint gazdasági számítások vezették,
amikor megkötötte az alkut Putyinnal. Illetve a szerződéskötést már az orosz elnök kényszerítette ki, Orbán szándéka talán csak annyi lehetett, hogy a majdani és esetleges üzlet lebegtetésével pacifikálja Putyint.
Ezzel 2 legyet is ütött volna egy csapással:
- egyfelől az olcsó energia ígéretével magához köti a 2011-es fukusimai baleset utáni otthoni atomstoptól megrettent német autógyártókat, és ezzel jelentős lobbierőhöz jut a CDU-ban, meg a berlini kancellárián;
- másrészt Putyint is eltántorítja a magyarországi belpolitikától (az orosz cár 2012 után fordult a Jobbik és általában a magyar szélsőjobboldal felé, lásd még: bőnyi rendőrgyilkosság, miután nyilvánvaló lett, hogy addigi embere, Gyurcsány újabb hatalomra kerülését már nem fogja megérni).
A legéletszerűbb magyarázat szerint tehát a moszkvai atomerőmű-tárgyalásokat a politika motiválta, nem a gazdaság – legalábbis magyar részről. Orbán hajtott már végre hasonló manővert, amikor 2011-ben tárgyalásokat kezdett az IMF-fel:
Ott olyan nyomás volt, úgy összeszövetkeztek, hogy valakit ki kellett mozdítanom az ellenséges pozícióból.
Utóbb azonban bevallotta, hogy az IMF-tárgyalások csak az ellenfél megosztását szolgálták, esze ágában nem volt megállapodást kötni.
Az atomtárgyalási számításokat azonban keresztülhúzta, hogy meglódult a megújuló energiaforrások fejlesztése, az áramár egyáltalán nem emelkedik, a beruházás nem látszik megtérülni. A pávatánc ráadásul ott is bebukott, hogy Putyin rövidre zárta a kérdést a szerződéskötéssel, amiből most Orbán nem tud kitáncolni.
Egyelőre ott tart, hogy – mindenféle kamuindokokra hivatkozva – szabotálja a szerződést, és bízik abban hogy vagy megugrik az áramár mégis, vagy már az oroszoknak ne érje meg valamiért. Húzza az időt, és várja a csodát, csak néha akad valaki, mint Süli miniszter, aki a hangzatos lózungok között azt is elpöttyinti a valódi szándékot, hogy egyáltalán nem biztos még, hogy Magyarország megépíti a 2 új blokkot.