Ungár Péter lépésről-lépésre próbálja erősítgetni pozícióit az ellenzékben.
Létezik – sőt, pillanatnyilag domináns – olvasata Bősz Anett pénteki kilépésének a Párbeszéd-frakcióból, hogy az ellenzéki megkezdte a marakodást, mit több, harakirit követett el, meg hogy ezekre akartuk bízni az országot. Meg hogy a Fidesz érdeke a Párbeszéd-frakció megszűnése, és Fodorék Orbánnak dolgoznak.
Ezzel szemben azonban a valóság az, hogy
- a marakodás az emberi viselkedés alapvető része;
- a dologra már pár hét múlva sem fog emlékezni senki;
- a Párbeszéd önálló frakciója éppenséggel a Fidesz érdekeit szolgálta, mivel fenntartotta az ellenzék megosztottságát, vagy legalábbis annak látszatát (meg persze az MSZP érdekét is, mivel a 135 millió forint egy tetemes része minden bizonnyal nekik jutott).
Azonban többről van itt szó, mint pusztán elszámolási vitáról: megkezdődött a felkészülés a következő választásra,
elindult a versenyfutás az ellenzék domináns erejének szerepéért.
Innen nézve Fodor pénteki manővere úgy is értelmezhető, hogy az MSZP elveszítette a Liberálisokat, a Párbeszéd meg az önállóságát. 2 in 1.
Az MSZP-ben a veteránok befolyása jórészt elkopott, az mostani frontemberek (Mesterházy, Molnár Zsolt, Ujhelyi) az egyéni túlélésükért küzdenek, a pártot egyetlen komoly politikai szereplő dominálja, Puch László egykori pártpénztárnok.
Puch ugyan formálisan nem tagja a pártvezetésnek, de az ő patronáltja a szintén baranyai Tóth Bertalan, aki 2016 után ismét a frakció vezetője lett, és neki vannak a legjobb esélyei a Molnár Gyula lemondása után megüresedett pártelnöki posztra is.
Az egykor az MSZP-t domináló Szabolcs-Baranya tengelyit is összekovácsoló Puch stratégiája arra épül, hogy a szocialista párt biológiailag determinált, szavazói szép lassan elfogynak, de még mindig van néhány 100 ezer olyan ember (az idén kb. 600 ezer), aki az MSZP-re szavaz – és ha az MSZP nem lenne, akkor nem szavazna senki másra.
Puch stratégiájának lényege tehát a szocialista párt, illetve az MSZP önállóságának megtartása, a senkivel sem közösködés, amivel szemben azért jókora ellenérzések vannak a párton beül is.
Innen értelmezhető Kunhalmi Ágnes budapesti elnök elképzelése egy pártunió létrehozásáról, vagy a szintén elnökjelölt Szanyi Tibor nyilatkozata az MSZP felszámolásáról és újjáalakításáról.
- Egyfelől tehát a 3 országgyűlési vereség után a szocialista politikusok egy része előremenekülne.
- Másfelől meg megtartaná, ami van, és nem adná át másnak – másik pártnak – az ellenzék domináns erejének szerepét.
Erre a stratégiára volt nagy csapás a Liberálisok pénteki távozása: Puch ajánlatánál Fodorék minden bizonnyal tudtak egy jobbat is. Próbáltak legalább ugyanannyit kialkudni a pénzembertől (de a közös EP-lista Puch fentebb idézett elképzeléseivel menne szembe), az se baj, ha nem megy, mert puhára esnek. (A 60 millió forint már nem ok volt, hanem okozat: ellencsapás az MSZP részéről.)
Azon majd nagyon ne lepődjön meg senki, ha
Bősz Anett a kötelezően kivárandó 6 hónap múlva beül az LMP-frakcióba.
AZ LMP nem adta fel a Szél-projektet, megpróbál az ellenzék vezető erejévé válni. Amire 8 hónap nem volt elég, de talán 4 év alatt sikerülhet. Ehhez keres szövetségeseket a kisebb pártok között. A korábban MSZP-es Demeter Márta és az együttes Szabó Szabolcs már beült a frakciójukba, alkalmasint tettek egy hasonló ajánlatot a liberálisoknak is.
A pénz ott nem hiányzik, a frakciónak és a pártvezetésnek is tagja az az Ungár Péter, aki az apjától milliárdokat örökölt. A hvg.hu-nak Fodor tagadta, hogy az LMP-től kaptak volna ajánlatot (bár azt elismerte, hogy a párt több politikusával is tárgyalt), de Ungár maga mégcsak nem is tagadott:
Egy meg nem nevezett ember azt mondja, én vagyok mögötte, erre nem tudok mit reagálni.
Pedig reagálhatott volna úgy is, hogy ugyan, dehogy, nem igaz, hazugság, kitaláció, nem én vagyok mögötte. Azt innentől mindenki eldöntheti maga, hogy Ungár miért nem tagadott. A dologra majd akkor derül fény legkésőbb, ha Bősz beül az LMP-frakcióba, addig csak a feltételezés marad, hogy Ungár lépésről-lépésre próbálja erősítgetni pozícióit az ellenzékben, most éppen Puch László rovására.