Bizonyítékot kaptunk rá: Németh Szilárd nem azért beszélt baromságokat eddig, mert ez volt a megbízatása. Honvédelmi államtitkárként tovább remekel.
A magyar hadsereg most ünnepli (?) a Szent István csatahajó elsüllyesztésének 100., valamint az első – magyar és európai – gőzhajtású csatahajó vízre bocsátásának 170. évfordulóját. E jeles alkalomból hagyta valaki mikrofon elé lépni az újsütetű honvédelmi államtitkárt.
Németh – a teljesség igénye nélkül – olyan bölcsességeket osztott meg felkészületlen hallgatóságával, mint:
– “a haditengerészet hagyományai beépültek nemzeti öntudatunkba, és gazdagították azt az örökséget, amelyre a 21. században is szükségünk lesz”,
– “A haditengerészetet a magyarság múltjának büszkesége”,
– “a fegyvernem dicsőségét a kommunisták azért hallgatták el, mert azt Horthy Miklós későbbi kormányzó vezette”,
– “A Szent István csatahajó olyan csúcsteljesítmény volt, amely bizakodással tölt el bennünket, hogy ezt a hadiipart újjá fogjuk tudni éleszteni”.
Ha a kedves olvasónak – avagy hivatásos trollkommentelőnek – hirtelen nem ugrik be, mivel is gazdagította a magyar haditengerészet a nemzettudatot avagy a múltunkra való büszkeséget, ne magában keresse a hibát. A magyar haditengerészet rég- és közelmúltja nem rejt olyan értékeket (például a történelemoktatásba joggal és okkal beemelendő, győztes csaták sorát), amelyre Németh hivatkozik.
Csak a történelmi hitelesség kedvéért: a hivatkozott Szent István csatahajó története igazi, magyar sikersztori.
Kétségtelen, hogy a 1914. január 17-én vízre bocsátott, majd 1915. december 13-án szolgálatba állított Viribus Unitis-osztályú hajó (melynek építési költségei mai áron hozzávetőleg 300 milliárd forintra rúgtak) a kor technikai szintjének csúcsát képviselték, a gyártáskor – a fegyverzethez és a páncélzathoz felhasznált anyagok kivételével – csak honi alapanyagokat használtak. Az impozáns, 152,2 méter hosszú csatahajó, amelyen 38 tiszt, 1056 tiszthelyettes és matróz teljesített szolgálatot, az Osztrák-Magyar Monarchia pólai kikötőjébe hajózott, ahonnan 937 napos szolgálati idejéből mindösszesen 54 napot volt távol. Noha nem teljesen volt tétlen a hadihajó, néhány nagyon rövid gyakorlattól eltekintve, zömmel a város és a kikötő légvédelmében segédkezett – horgonyon.
Első bevetésén – épp 100 évvel ezelőtt, hajnali fél 4-kor – pedig két olasz torpedóvető motorcsónak küldte azonnal a tenger fenekére, amelyet 6 óra 10 perckor ért el. 4 tiszt és 85 matróz vesztette életét a Szent István fedélzetén. Így megy ez.
Mindenki szabadon eldöntheti: a fenti történet valóban a magyar hadsereg nemzettudatot építő büszkeségéhez tartozik-e?
Innentől kezdve – Trianon, II. vh – haditengerészetről már nem beszélhetünk Magyarországon. 1945. május 14-én azonban megalakult Honvéd Hadihajós Osztályt. Az alakulat fő feladata a magyarországi hajózható vizek, elsősorban a Duna és a Balaton aknafertőzöttségének megszüntetése, aknaszedési munkák végzése volt. Ezzel a munkával 1948-ra végeztek. Az alakulat részt vett az ország újjáépítésében, hidak felépítésénél, hajóroncsok kiemelésénél segédkeztek. 1947-re a hadihajósok önálló fegyvernem lettek, 1951-ben a flottilla dandár lett, majd megkapta az Önálló Hadihajós Dandár nevet. 1962-ben a tűzszerészek integrálódtak a dandár szervezetébe, majd 1975-ben kiváltak onnan. 1980-ban kapott az egység hat új, jugoszláv aknamentesítő hajót – így érte a Flottillát a rendszerváltás. Az 1991-ben Honvéd Folyami Flottilla névre keresztelt egység 162 aknafigyelő őrsöt, 18 aknakereső hajópárt és három aknamentesítő osztag kiállítására volt képes. Azt nem lehet állítani, hogy tétlenkedtek volna: 1991-ben, a Sivatagi Vihar idején a paksi atomerőművet biztosították, a délszláv válság folyamán pedig állandó készenlétben álltak a hajók, az esetleges harcfeladat végrehajtására. 12 órás készenléttel készült fel a Flottilla a Paks – Mohács szakasz esetleges szakbiztosítására, amennyiben azt a kialakult államhatáron túli konfliktus megkívánta volna.
A közelmúlt tényleges tevékenységéről azonban Németh egy szót sem ejtett – mindjárt meglátjuk: nem véletlenül.
Azt azonban megígérte az államtitkár: hamarosan ismét haditengerészeti (?) fejlesztésekbe fog a kormány. Ezzel persze túl sokat nem mondott, hisz ugyan ezt Simicskó István másfél évvel ezelőtt, még honvédelmi miniszterként megígérte egyszer.
És hogy mit fognak fejleszteni? A Honvéd Folyami Flottillát biztosan nem. Azt ugyanis Orbán Viktor 2001. június 30-án megszüntette. A magyar hadseregnek jelen pillanatban kizárólag szárazföldi és légi ereje van. (A pontosság kedvéért: a Flottilla megmaradt 3 aknaszedő hajópárját összevonták a tűzszerész alakulattal az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred égisze alatt.)
Vagyis mindaz a nemzettudtaéltető fehérkeresztényeurópaiblablabla büszkeség ma nincs sehol. Hála az első Orbán kormánynak.
Na, de majd most!
Simicskó – és vélhetőleg Németh – nem a levegőbe beszél. A fejlesztésekkel mindössze egyetlen, apró probléma van: nincs még olyan orbánista oligarcha, aki hadihajókat gyártana. Sebaj! Addig is – a tavalyi közbeszerzések szerint – már el is kezdődött a magyar haditengerészet új járműveinek beszerzése. Első körben a tengerészek egy 9 milliós, balatoni luxusjachttal gazdagodnak.
A mahagóni beépítésű, szőnyegborítású oldalfalakkal és négy kárpitozott fekvőhellyel, kajüttel ellátott vitorláshajókat a Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ “állítja hadrendbe”, szolgálatukat pedig Balatonakarattyán fogják ellátni. A vitorlások kezelőit és vendégeit UV álló naptető és füstszínű ablakok védik majd a támadó napsugaraktól.
Mit is mondhatnánk? Főnixként éled újjá a magyar haditengerészet.