- Bajba kerülhet a német-francia tandem, ha az ellene szövetkező visegrádiak kiegészülnek az osztrákokkal, olaszokkal és horvátokkal;
- Saját maguk alatt vágják a fát azok a kis EU-államok, amelyek a szuverenitásra hivatkozva le akarnak mondani az európai politika befolyásolásának lehetőségéről;
- A magyar és az olasz kormány Merkelt igyekszik meggyengíteni.
Európát az fenyegeti, hogy visszatérnek a 19. század hatalmi vetélkedései, miután EU-ellenes és szélsőjobbos politikusok korlátlan szuverenitást akarnak, noha az a végén egyszer már háborúhoz vezetett. Oroszország, akárcsak annak idején, területi gyarapodásban gondolkodik, 20. századi propaganda módszerekkel és a legkorszerűbb hibrid hadviseléssel. Törökország független szereplő igyekszik lenni, szembefordul a Nato-partnerekkel és nem tesz eleget az uniós csatlakozás feltételeinek. Ugyanakkor az egykori geopolitika feléledése nem csak meggyengítené a kis államokat, hanem újra alapvető instabilitáshoz vezetne az országok közti erőviszonyokban, attól függően, hogy éppen milyen szövetségek köttetnek. Pontosan az ilyen bizonytalan állapotok felszámolására jött létre az EU.
A kicsiny partnerek szemszögéből napjainkban teljes őrületnek tűnik, hogy önjelölt nacionalisták irányításával ott akarják hagyni a számukra szavatolt helyeket az európai intézményekben, amikor ily módon gyaloggá válnak nagyobb hatalmak játszmáiban. De a bezárkózás esztelenség a jelentősebb tagok részéről is, hiszen ha Nagy-Britannia, Franciaország és Németország nem egyesíti erejét, akkor a 2. ligába szorul a nemzetközi porondon. Az EU létalapja nem az, hogy megszülessen az európai nemzet, hanem az, hogy a reálpolitika kemény tanulságai még ma is érvényesek.
Az osztrák kancellár az illegális migráció megakadályozására bevonta terveibe a keményvonalas német és olasz belügyminisztert. A koalíció szemben áll Merkel nyitott kapuk politikájával, egyben igyekszik meggyengíteni a német kormányfő befolyását az unión belül. Utóbbi odahaza egyébként is hadakozik Seehoferrel, aki a bajor keresztényszociálisokkal a háta mögött jogot akar formálni arra, hogy már a határról visszautasíthassák mindazokat, akik nem jogosultak menedékre. Az elképzelést Merkel megvétózta, de a saját pártján belül is egyre kevesebben értenek egyet vele. A vita már odáig fajult, hogy a belügyi tárca vezetője nem volt hajlandó részt venni a menekültek beilleszkedéséről rendezett tanácskozáson, viszont Kurz számára talált időt. A tárgyalás után a vendég arról beszélt, hogy létre kell hozni az arra hajlandó államok szövetségét az illegális bevándorlás ellen. A leendő trió harmadik tagja, Salvini azt közölte, hogy találkozni kíván német kollégájával.
Mivel az olasz hatóságok pár napja nem engedtek kikötni egy migráns szállító hajót, igencsak kiéleződött az ellentét Róma és Párizs között. Arról is szó van, hogy Conte kormányfő nem utazik holnap Macronhoz, ha a francia fél nem kér bocsánatot. Ugyanakkor Salvini számíthat olyan államokra, mint Ausztria és Magyarország, amelyek szintén távol akarják tartani a menedékkérőket. Annál is inkább, mert nagyon is egyetért velük abban, hogy le kell zárni a külső határokat.
A lap azon tanakodik, vajon élvezi-e még a többség támogatását a német-francia terv az uniós menedékpolitika megreformálására, mert a jelek arra utalnak, hogy a dolgok inkább abban az irányban haladnak, vagyis afelé, amit Orbán Viktor jelölt ki, amikor három éve, a válság tetőpontján szélsebesen lezáratta a határokat. Ugyanakkor nem sajnálta az erőfeszítéseket, hogy elriassza az országban lévő migránsokat. Számára a menekültügy kizárólag a határok védelmével egyenlő. Legutóbb a belügyminiszterek tanácskozásán derült ki, hogy a Berlin és Párizs által szorgalmazott kvóták nem jelentenek alapot a kompromisszumhoz, és ez ügyben nem lehet sokat várni a hó végén esedékes csúcstól sem.
Az EU hatalmas léptekkel közelít a magyar kormányfő radikális pozíciójához. Leginkább Ausztria és Olaszország révén, bár azért a csoporton belül bőven akadnak ellentétek. Olaszország pl. több menedékkérőt akar átadni a többieknek, a V4-ek ellenben egyet sem kívánnak befogadni. De ettől még Salvini az ideológiában egy követ fúj Orbánnal, kettejük politikája alighanem kifejezetten Németország ellen irányul. Mindenesetre a menekültügyből az látszik: Európa a zárt erőd irányába halad. Kérdés azonban, hogy a falakon belül ki szabja meg a viszonyokat? Az feltűnő, hogy a franciák és a németek nélkül továbbra sem lehetségesek érdemi fejlemények, de már sok minden ellenükre zajlik.
Az európai populisták szívesen vádolják meg az EU-t azzal, hogy az meg akarja kerülni a nemzeti szuverenitást. De amit Orbán Viktor mond, az messze túlmegy a brüsszeli túlszabályozást nehezményező bírálatokon. Niedermüller Péter, akit Magyarországon a kormányoldalon sokan hazaárulónak minősítenek, Strasbourgban úgy nyilatkozott, hogy amit a kormányfő három éve csinál, az nagyon is tudatos stratégia. Célja, hogy megakadályozza a közös menedékpolitika korszerűsítését. Emellett a hatalomnak igen sajátos elképzelése van a demokráciáról. Tehát hogy mindenkinek fel kell sorakoznia mögötte, viszont aki más véleményen van, az vagy áruló, vagy ellenség, vagy nem is tudni, micsoda. De Orbán mostanában már azt is mondogatja, hogy az unió módszeresen destabilizálni igyekszik országát. Magyar diplomaták persze nyugtatgatnak mindenkit, hogy a miniszterelnöknek nem Brüsszellel, hanem Junckerrel van baja. Niedermüller ezzel szemben úgy látja, hogy a kormányfő az egész szervezetet veszélyezteti annak jelenlegi formájában. Mert ha összeállnak a V4-ek, valamint az osztrákok, az olaszok és a horvátok, akkor az rendkívül kemény helyzetet teremt.