- A hasonló a hasonlónak örül, Trump egy követ fúj a magyar kormányfővel a nemzeti határok szigorú ellenőrzése ügyében.
- Egyelőre bizonytalan, hogy Merkelnek sikerül-e tető alá hoznia az európai egyezséget a menedékpolitika megújítására, a vélemények megoszlanak az ügyben, közeleg-e a kancellár számára a politikai végzet.
- Nagy-Britannia kizárta magát az európai ügyekből, pedig józanságára nagy szükség volna a demokrácia érdekében, a nacionalizmus és a tekintélyelvűség ellen.
FAZ
Az Európai Néppárt strasbourgi frakciójában sokan idegenkednek az Orbán vezette Fidesztől, így lehetséges a szakítás. A politikus a hét végén, a Kohl halálának évfordulóján rendezett budapesti tanácskozáson belengette, hogy tud ő más nyelven is beszélni, ám ezt csak azért mondta, hogy mindenkit biztosítson: maradni akar a konzervatív pártcsaládban. De kettős beszédet alkalmazott más témák kapcsán is, viszont nem kétséges, hogy többször is üzent az általa nagyon nem szeretett Merkelnek. Pl. amikor arra figyelmeztetett, hogy nem szabad felkarolni az iszlámot. Ami az EPP-t illeti, mostanában több német, osztrák és Benelux-politikus is arra figyelmeztette a magyar felet, hogy az ne lépje át a vörös vonalat Soros, a civilek és a CEU kapcsán. Még nagyobb nyugtalanságot váltott ki az „Állítsuk meg Brüsszelt!”-kampány, illetve az időnként tapasztalható antiszemita hang. A lényeg, hogy a Néppártban hatalmas feszültség alakult ki a Fidesszel szemben. Orbán viszont jelezte, hogy aktívan kívánja befolyásolni a dolgokat az európai konzervatívok soraiban. Ideértve, hogy más államokkal közösen migrációellenes tömböt hoz létre, bár nem szeretne „dezertálni”, viszont azon van, hogy az EPP visszatérjen a kereszténydemokrata gyökerekkhez.
A hetilap nincs meglepődve azon, hogy Trump felhívta Orbán Viktor és állítólag szigorú határőrizetre ösztökélte. A két politikus ugyanis jól megérti egymást, ha az erős nemzeti határokról van szó. A jelentés hozzáteszi, hogy a magyar kormány elriasztásra, illetve bezárkózásra törekszik a menekültekkel szemben. Ezért emelt kerítést, létesített két, rideg tranzitövezetet és ezért ágál a kvóták ellen. Ugyanakkor hogy az amerikai elnök beszélt a magyar politikussal, az azért is érdekes, mert Trump szorosabb kapcsolatokat akar kiépíteni azokkal az európai hatalmakkal, amelyek bírálják az EU elmélyítését, illetve annak menedékpolitikáját.
Ha túllépünk a menekültkérdésben tapasztalható csinnadrattán, akkor azt látjuk, hogy igenis van közös nevező a német, a francia és az olasz kormány számára. Conte miniszterelnök ma, a francia államfő pedig holnap találkozik Merkellel Berlinben, a lényeg mindkét vendég szerint az, hogy meg kell újítani a dublini rendszert, amelynek értelmében a menedékkérelmeket ott kell elbírálni, ahol a migránsok először léptek az unió területére. Róma úgy érzi, hogy magára hagyták az áradattal, csak kérdés, hogy ki határozza meg a politikát az új felállásban? Conte vagy Salvini belügyminiszter? De az is lehet, hogy csupán azért volt a menekülthajó elutasítása körüli felhajtás, hogy az olaszok magukra vonják a figyelmet és tárgyalhassanak Párizzsal, illetve a németekkel. Salvini Orbán politikai eszmetársa, ám az aligha tetszik neki, hogy a magyarok és más visegrádi országok hallani sem akarnak az áttelepítésekről. Amúgy a menekültpolitikában Macron pont azt csinálja, amit Seehofer, azaz visszafordítják az olasz határról azokat, akiket Itáliában már nyilvántartásba vettek.
Nincs már idő az európai rendezésre migránsügyben és Orbán Viktor ismét keresztbe fekszik. A magyar miniszterelnök most éppen azon van, hogy az unió egyáltalán ne szavazzon a menekültek elosztásáról. A Kohl tiszteletére rendezett tanácskozáson azt sürgette, hogy várják ki a jövőre esedékes EP-választásokat, nézzék meg, hogy mit akarnak az emberek és utána jöjjön, aminek jönnie kell. Az ilyen hangok hallatán szinten naivnak tűnik, hogy Merkel közös megoldásra törekszik. Hiszen hibádzik a szolidaritás, mármint hogy mi legyen a már itt tartózkodó migránsokkal és miként reformálják meg a menedékjogot? Így a terhek továbbra is a déli tagokat nyomják, a magyarok és a lengyelek ugyanakkor egyetlen embert sem vettek át. Közben a német kormányszóvivő cáfolta azokat a híreket, hogy külön találkozót szerveznének a csúcs előtt. Azonban Tusk a héten ellátogat Bécsbe és Budapestre, utána pedig Berlinbe.
Gerald Knaus, a Törökországgal kötött megállapodás szellemi atyja illúziónak tartja Dublin reformját, mert itt gyors lépésekre van szükség a meglévő jogi keretek között. Szerinte a németeknek, franciáknak és spanyoloknak pénzzel kellene támogatniuk, hogy az olaszoknál és görögöknél – holland mintára – felgyorsuljon a kérelmek elbírálása, és hat héten belül jogerősen döntsenek azokról. Jelenleg ugyanis évekig is eltarthat, amíg megszületik a végső verdikt. Egyben azt tanácsolja, hogy ösztönözzék a származási országokat az elutasítottak visszavételére. Csak kérdés, hogy mindebbe belemegy-e Salvini, mert a Liga jobboldali-populista, így számára kulcskérdés, hogy tartós legyen a menekültprobléma.
Az újság álomnak és egyben rémálomnak nevezi, hogy Merkel a nem egészen két hét múlva esedékes uniós csúcstalálkozón egyezséget akar elérni a migránsok befogadása ügyében. A német diplomácia jelenleg szélsebesen egy további külön konferenciát készít elő, ám a megállapodás esélyei nem jók. Az osztrák kancellár a napokban Seehofer oldalára állt és az arra hajlandó államok tengelyét sürgette. Most fél évig ő lesz az EU soros elnöke, azaz igencsak megnő a befolyása. És immár Hollandia, illetve Dánia is őt támogatja, ideértve, hogy a visszautasított menedékérőket átmenetileg a Balkánon helyezzék el, illetve hogy a kérelmekről lehetőleg akkor határozzanak, amikor az érintettek még Afrikában vannak. Továbbá, hogy erősítsék meg a külső határvédelmet, ám ez nem Merkel világa.
Úgy tudni, hogy a kancellár 10 napon belül külön tanácskozáson akarja megvitatni a határőrizet kérdését olyan államokkal, mint Ausztria, Olaszország és Görögország. (Egyes források szerint idetartozik Magyarország is – a szerk. megj.) A cél, hogy európai megoldásban állapodjanak meg, miközben Seehofer azon van, hogy Németország ne legyen tekintettel a többiekre. Juncker ugyanakkor azt mondja, hogy a terheket igazságosabban kell elosztani, de közös szabályozás keretében. Ha ez nem sikerül, akkor Merkel még inkább magára marad. Még teljesen nyitott, hogy mi lesz a fő vitaponttal, a Dublin szerződésekkel. A déli államok a kötelező elosztást szorgalmazzák, a németek mellettük vannak. A visegrádiak ezzel szemben elutasítják az automatikus kvótákat, Kurzzal egyetemben. A döntéshez kétharmad is elég volna, ám a német kancellár és a Bizottság elnöke egyhangú határozatot szeretne. Arról azonban jelenleg szó sincs. Merkel szemszögéből sanyarúak a kilátások.
1. A lap elképzelhetőnek tartja, hogy a keserű vég felé közeledik a német kancellár uralma, pedig Merkel 14 éven át testesítette meg az Európai politikai közepet, ráadásul befolyása rendkívül stabilnak bizonyult. Ám most odahaza kétségek övezik, külföldön pedig megkerülik. A legfőbb gondot az EU bevándorlási politikája okozza számára, de egyre több más probléma is felhalmozódik, és ez beláthatatlan következményekkel járhat az európai összefogás számára. Otthon a legtöbb baja a migránsok kapcsán a belügyminiszter miatt van, és nem úgy néz ki, hogy menedékpolitika ügyében egyetértésre jutnak a tagállamok a hónap végén esedékes uniós csúcson, noha az enyhítené a két politikus ellentéteit. Az új olasz vezetés úgy gondolja, hogy a nacionalista osztrák, magyar és lengyel kormánnyal formálódó tengely részeként joga van megállítani a beáramlást. Ráadásul mindeddig eredménytelen maradt az Afrika megsegítésére kezdeményezett berlini program.
Merkel baját csak fokozza, hogy sok elemző szerint a múlt őszi választások óta nem tudta visszaszerezni hazai tekintélyét. Az sem javítja a helyzetét, hogy a nemzetközi porondon láthatólag megússzák büntetés nélkül az olyan tekintélyelvű rendszerek, mint az orosz és a kínai. És akkor még nem említettük az amerikai rombolást. Trump a jelek szerint vérbosszút hajt végre Németország ellen a tisztességtelennek tartott kereskedelmi gyakorlat, valamint az alacsony védelmi kiadások miatt. Mindehhez hozzájön még, hogy nagy csalódás érheti az európai egység ügyében is. Az éj sötétjében pedig kihúzott késekkel ott leselkednek a német nacionalisták és populisták.
2. A lap arra figyelmezteti a briteket, hogy mivel az unió lassanként létveszéllyel kerül szembe, Európában nemigen törődnek a Brexit körüli szappanoperával. A döntéshozók tudják persze, hogy mekkora a tét, ám az eltörpül más bajok mellett. Egyre súlyosabb a válság a bevándorlás ügyében. A magyar és a lengyel tekintélyelvű kormány szembemegy az EU alapelveivel. Putyin csak a VB idejére fogja vissza magát, számára győzelem volna, ha a szervezet kezdene szétesni. Olaszország túl fontos ahhoz, hogy kudarcot valljon, de túl nagy ahhoz, hogy megmentsék. Merkel azzal van elfoglalva, hogy egyben tartsa a koalíciót. És akkor még ott van Trump, akinek tombolása félelmet kelt a földrészen. Mindebben Nagy-Britannia már nemigen tud beleszólni, pedig ha másként alakult volna a népszavazás, nagyon is hallathatná hangját, hogy merre menjen Európa, illetve a világ. Szorgalmazhatná, hogy a földrész védje meg a közös értékeket a tekintélyelvűséggel, a nacionalizmussal és a protekcionizmussal szemben. Ám ez nem lehetséges, miközben a világpolitikában tektonikus mozgások zajlanak.