A NER első számú közellensége a jogvédő. Sok néven emlegetik: álcivil, Soros-ügynök, libsi, liberálbolsi, libernyák, stb… A kormányzati gyűlöletkeltés ellenére a valóságban mindenkinek szüksége van jogai védelmére.

A “jogvédő” az állam ellensége – röviden így foglalható össze a kormányzati propaganda. A jogvédő ugyanis definíció szerint csak liberális lehet, így Soros-ügynök, álcivil, ötödik hadoszlop, hazaáruló, migránssimogató, drogterjesztő, abortuszpárti és – a kedvencünk – “búzacsíra” babusgató. (Aki lemaradt a legújabb NER-fejtágítóról: “búzacsírának” az újmagyarban a homoszexuálisokat nevezzük.) 

Hogyan is érvelhetnénk mindez ellen, ha olyan szellemóriások állnak a propaganda szolgálatában, akik ilyen kifogástalan logikával vannak felszerelve: “De ne bassza már meg a kiskutya, hogy két búzacsíra se házasodhat össze férjként és férjként! Hát hová jut így a világ? Hát akkor kinek szülnek eztán gyereket a kanadai béranyák? Kinek dolgoznak a jövőben a férfiszoknyákat tervező stylistok? Mi lesz így a gendersemleges vécékkel?”

Arra azonban felhívnánk minden homofób, rasszista figyelmét, hogy mindenkinek – igen, még nekik is – szüksége van jogvédelemre.

Az emberi- és az állampolgári jogok nem az ördögtől valóak – sőt. Nehezen emészthető, hogy a magát magyar jobboldalnak nevező társaság az emberiség legnagyobb bűnének a felvilágosodást tartja – de szerencsére odáig még az orbáni nyaloncok sem mennek el, hogy zárójelbe tegyék e kor eredményeit.

A jogvédelemnek vannak az állam által (is) felvállalt részei. Ilyen például a fogyasztóvédelem. Talán még egy búzacsíra is belátja, hogy nem egyenlő felek fair alkuja áll a hétvégi nagybevásárlás mögött. Nem vagyunk jelen az általunk vásárolt élelmiszerek elkészítésénél, így ki vagyunk szolgáltatva a termelők/gyártók által adott információnak. Sőt, még arra sincsenek eszközeink, hogy a szolgáltatott adatokat ellenőrizzük. Bármikor átvághatnak – és néha át is vágnak – minket anyagi előnyök reményében. Nekünk azonban – emberként és vásárlóként – jogunk van szabadon dönteni a rendelkezésre álló információk alapján, hogy mely terméket akarjuk megvásárolni és melyet nem. Ebben védi a jogainkat ma a Nébih-nek keresztelt állami fogyasztóvédelem, valamint a Gazdasági Versenyhivatal. Nem egyenlő felek viszonyában a gyengébbik, kiszolgáltatott pártján állva kényszeríti az erősebbet az etikus, a jogokat tiszteletben tartó viselkedésre.

Noha a fogyasztói jogok érvényesülése esetén az államhatalom meglehetősen erős jogvédelemmel látja el a kiszolgáltatott, gyengébb pozícióban lévő állampolgárt, még ezen a területen is találni civil szervezeteket, amelyek kiegészítik a központi hatalom törekvéseit.

Ugyancsak állami jogvédelemnek tekinthető az az alkotmányban is rögzített rendelkezés, amely szerint minden embert, akit büntetőügyben bíróság elé állítanak, megillet a védelemhez való jog. Akinek pedig nincs pénze ügyvédre, annak az állam garantál – kirendelt – ügyvédet. Aki valaha is járt – akárcsak hallgatóként – egy bírósági tárgyaláson, tisztában van azzal: nem egyenlő felek csatája az, ha az egyik fél egyáltalán nem járatos a jogban. A gyakorlat mögött meghúzódó alapelv éppen ugyan az, mint a fogyasztóvédelem esetében: mindent el kell követni, hogy a lehető legigazságosabbá tegyünk egy egyenlőtlen küzdelmet.

A propaganda – még – nem érvelt a fenti gyakorlat ellen, pedig: bűnözők jogi védelmére költ az állam adóforintot a kirendelt ügyvédek rendszerével.

Nem meglepő, ha a jogi védelem területén is vannak civil szervezetek. Ezek részben úgy gondolják: az ügyvédek számára a kirendelhetőség annyira hiányzik, mint hátuk közepére a púp, ezért a munkájuk minősége sem lesz olyan, mintha komoly summáért látnák el a feladatukat. Emellett nem büntetőügyek esetében az állam már nem gondolja, hogy mindenkit megillet a jogi támogatás – a civilek viszont igyekeznek a legrászorultabbak számára ezt is biztosítani.

Mindenki szokott vásárolni, bíróságra is többen járnak, mint ahányan szeretének, miként beteg létet sem szabadon választjuk magunknak. A kórházi ápolt és az orvosa ugyancsak nem egyenlő felek viszonya – itt is közbelép az állam (is) a betegjogok védelme érdekében. Bizony, a részeg, a verekedő, de még a béna rabló betegjogaira is áldoz az állam. És persze számtalan civil szervezet.

A sor még hosszan folytatható, hisz az életünk során számtalan esetben kerülünk szembe nálunknál nagyobb ellenfelekkel. Ilyenkor a jogállam igyekszik kiegyenlíteni a gyengébbik fél eredendő versenyhátrányát. Egy demokratikus jogállam általában örülni szokott, ha e tevékenységét – számára ingyen – civil csoportok is támogatják.

Magyarország ma sem nem demokratikus, sem nem jogállam.