- A legkeményebb vita a jövő héten Strasbourgban nem is az EP plenáris ülésén, hanem a Néppárt zárt egyeztetésén várható, úgy tudni, Orbán a kilépéssel fenyegetőzik, a kizárás azonban nem valószínű;
- Az EPP frakcióvezetője, aki a konzervatívok várható jelöltje a Bizottság elnöki tisztére, egyetért a francia elnökkel abban, hogy le kell állítani a közösségi pénzek folyósítását, ha egy tagállam megsérti a jogállami normákat ;
- Az osztrák konzervatívok EP-csoportjának vezetője úgy gondolja, hogy fel kell függeszteni a Fidesz tagságát a konzervatívok soraiban, ha az Európai Parlament megszavazza a jogállami eljárást a magyar kormány ellen.
A francia elnök ritka kivételként a nyilvánosság előtt szúrt oda egyet a német kancellárnak, amikor sürgette, hogy az Európai Néppárt tisztázza kapcsolatát a szélsőséges Orbán Viktorral. Macron a három Benelux-állam kormányfőjével találkozott, és utána ismét élesen kifogásolta, hogy a magyar miniszterelnök visszaél a demokráciával, valamint a jogállammal. Ily módon ráerősített arra, hogy a jövő évi európai választásokon a megerősödött euroszkeptikus, nacionalista populistákat tekinti az EU-barát erők fő ellenfelének. Hangsúlyozta, hogy Merkel elkötelezett az EU elmélyítése iránt, ám az EPP nem támogathatja a magyar vezetőt, mert az bírálja német kollégáját a menekültpolitika miatt, és mivel Orbán korlátozni igyekszik Brüsszel jogkörét.
A jelentés felidézi, hogy a konzervatív pártcsalád nem hajlandó kizárni a Fideszt és nem is támogatja a Magyarország elleni szankciókat. Macron szerint azonban a Néppártnak meg kell szavaznia a jövő héten, hogy induljon eljárás a magyar fél ellen. Azzal érvelt, hogy fokozni kell a nyomást az olyan tagokra, mint a magyar és a lengyel kormány, amelyeket az unió azzal vádol, hogy aláássák a jogállamot. Kifejtette, hogy ebben a kérdésben sokkal keményebbnek kell lenni, mert az EU túl lassú és túlságosan is keresi a kompromisszumot.
Az osztrák konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője úgy gondolja, hogy fel kell függeszteni a Fidesz tagságát a Néppártban, ha az Európai Parlament zöld utat ad a jogállami eljárásnak Magyarország ellen. Karas jelezte, hogy neki alapvetően Orbán hozzáállásával van baja, ezért szerdán megszavazza az indítványt. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Európa legtöbb pártcsaládjában szintén vannak populisták és nacionalisták, de az már az érintett pártokon múlik, hogy meg tudnak-e tőlük szabadulni. Arra a kérdésre, hogy ez mennyire áll a konzervatívok részéről a magyar vezetőre, úgy válaszolt, hogy a politikust egyszer már a szőnyeg szélére állították a Néppártban, amikor pedzegette a halálbüntetés visszaállítását. A mostani esetben azonban nem szabad elébe menni a dolgoknak, hagyni kell, hogy az eljárás haladjon a maga útján, ám ha megindul, annak idejére szüneteltetni kell a magyar párt jogait az EPP-ben.
Manfred Weber sajnálja, hogy egységet olyan jobboldali-populisták gátolják, mint Orbán, Kaczynski és Salvini, és megerősítette, hogy nincs engedmény az olyan tagállamoknak, amelyek nem fogadják el az EU alapértékeit. Hangsúlyozta, hogy a magyar vezetővel folytatott párbeszéd során mindig is a Bizottság oldalán állt, és ez a jövőben sem változik. Arra kérdésre, hogy akkor miért védte folyton Orbánt, úgy válaszolt, hogy nem lenne jó, ha a keleti országok elidegenednének az uniótól, meg kell találni a kompromisszumokat. Viszont egyetért azzal, hogy vizsgálják felül a közösségi támogatásokat, ha valamely kormány nem tartja magát a jogállamisághoz. A menedékkérők elosztása ügyében úgy gondolja, hogy az év végéig mindenképpen meg kell találni a megoldást. Hangsúlyozta, hogy Európának nem szabad bezárkóznia, de a külső határokat jobban kell védeni az illegális migrációtól. Ugyanakkor a keresztényi elveknek megfelelően segíteni kell a menekülteket. Be kell fogadni őket.
A bajor politikus azt szeretné, ha a jövőben az EU-ban a külpolitikai kérdésekben lehetővé válna minősített többséggel határozni. Merthogy Európának a gazdaság után politikai értelemben is nagyhatalommá kell válnia. Egyben ismét állást foglalt a demokrácia, a jogállam, a szociális piacgazdaság, a véleményszabadság mellett.
A lap úgy értékeli, hogy Weber hüvelykszorítót rakott Orbán Viktorra, amikor közölte, hogy meg kell kezdeni az eljárást Magyarország ellen. A politikus Bécsben beszélt, ahol a Néppárt előtt ismertette, hogy milyen programot kíván követni, ha a megválasztják a Bizottság elnökének, ám a találkozót beárnyékolta a Fidesz ügye. A miniszterelnök ugyanis megszegi a közös normákat, amikor elutasítja a menekültek befogadását, korlátozza a tudomány és a sajtó szabadságát és hitet tesz az illiberális demokrácia mellett. A tekintélyes luxemburgi konzervatív európai képviselő, Viviane Reding, a Bizottság korábbi elnöke a magyar párt kizárása mellett van. Weber nem ennyire egyértelmű, ő úgy fogalmazott, hogy az alapjogok és a jogállam esetében nincs engedmény. Az EPP-n belül azonban abból indulnak ki, hogy a magyar vezetőnek ezúttal sem kell a legrosszabbtól tartania, mert az európai választás előtt taktikailag nem volna bölcs, ha kitennék a magyarokat.
Magyar-ügyben kemény próba vár az Európai Néppártra a jövő szerdán, mert szavazni kell, hogy meginduljon-e a jogállami eljárás az Orbán-kormány ellen. Maga a miniszterelnök is Strasbourgba utazik, hogy a kellő irányban tartsa az EPP-t. A frakcióban, ha valaki kifogásolja a durva magyar fellépést az ellenzék, illetve a civil társadalom ellen, mindig felhozzák, hogy az ország sokat szenvedett a szocialista kormányok rossz gazdaságpolitikájától. Azon kívül igen fontos a 12 magyar EP-képviselő, amikor szavazni kell az Európai Parlamentben és rájuk Weber a jövőben is számít. Ugyanakkor egyre több kereszténydemokrata számára látványosan kellemetlen, amilyen durván a hatalom átalakítja a magyar igazságszolgáltatást, sajtót, közigazgatást, illetve választási rendszert. Vagyis a szavazás vizsga lesz a konzervatívok demokráciafelfogása szempontjából.
Orbán kedden hét percen át fejtheti ki védekezését, a válaszokra azonban már nem reagálhat. De ennél fontosabb, hogy előzőleg a néppárti frakcióban egységre szólítja fel a többieket, és azzal fenyegetőzik, hogy máskülönben a Fidesz kilép a pártcsaládból. A Néppártban nagy az idegesség, bár nem valószínű, hogy meglesz a Sargentini-jelentés elfogadásához szükséges kétharmad. De már az egyszerű többség is nagy adut adna az európai politikai vetélytársak kezébe.
A lap értékkonzervatív európaiként mutatja be Manfred Webert, hozzátéve azonban mintha nem egyforma mércével mérné Magyarországot és Lengyelországot. Mert ugyan indulása bejelentésekor azt közölte, hogy határozottan fel kíván lépni az uniót fenyegető külső és belső radikális erők ellen, továbbá be akarja temetni az árkokat az EU-n belül, ami vonatkozik Brüsszel és a polgárok viszonyára is, és nem is lehet kétségbe vonni, hogy valóban híve az egyesült Európának. Ám amíg egyértelműen ostorozza a tekintélyelvű változásokat a lengyeleknél, addig meglehetősen visszafogottan nyilatkozik a Fideszről. Pedig a civilek elleni orbáni hadjárat élet bírálatot vált ki a Benelux-országok, a skandináv térség, valamint Portugália kereszténydemokratái részéről, a nem túl impulzív bajor politikus azonban mindig a magyar miniszterelnök mellé áll.
Webert tisztelik a politikai paletta minden oldalán, saját frakcióján belül hídépítőnek tekintik, aki össze tudja hangolni az ideológiailag igencsak eltérő tagpártok érdekeit. Merkel támogatja, ez fontos, másfelől viszont a bizottsági elnökjelölt egyetért azzal, hogy a migrációs kérdés egyezményekkel kell megoldani, nem célravezetőek a nemzeti külön utak. A mostani esélyei jók, de lehet, hogy a végén a pártok közötti alku dönt majd az uniós vezető tisztségek betöltéséről, és akkor hátrányos tényező lehet, hogy a politikus német. Ebbe beleértendő, hogy sok tagállamban még ma is ellenkezést váltanak ki Berlin hatalmi törekvései.
Le Monde
1. Az újság azt taglalja, hogy Európa arccal fordul a Marcon-Orbán közti szakadék felé, ám kilenc hónappal az európai erőpróba előtt Merkelnek nem tetszik a két politikus vitája. A háború azonban megindult, Európa jövője forog kockán. Az ultrakonzervatív, szuverenista és migránsellenes magyar kormányfő száll szembe a liberális francia államfővel, aki az unió elmélyítését szorgalmazza. Orbán az EU-t puszta kormányközi szervezet szintjére akarná lenyomni, amelynek fő feladata a szabad mozgás fenntartása, a szerkezeti alapok folyósítása, valamint a kapuk lezárása volna minden bevándorlás előtt. Riválisa ezzel szemben új menedékpolitikát pártol, emellett sürgeti, hogy ne kaphassanak pénzt Brüsszelből azok a tagok, amelyek – mint Magyarország – veszélyeztetik a jogállamot. Céljuk eléréséhez mindkettőjüknek a lehető legtöbb helyet kell megszereznie Strasbourgban, ellentétük pedig segít meggyőzni a szövetségeseiket.
Orbánnak a jelek szerint Salvini a fő támasza, illetve Kaczynski, és Le Pen. Macront támogatja Svédország, Finnország, a három déli, baloldali kormány. A liberálisok képviseletében Verhofstadt egyértelműen a francia vezető mellett áll ki. A belga és a holland kormány viszont egyelőre nem árulja el, kihez húz, mert tekintettel kell lennie nacionalista-euroszkeptikus koalíciós partnerére. Egyensúlyozásra kényszerül a dán miniszterelnök is. Nem kíván megnyilvánulni a kérdésben egy sor baloldali, illetve szociáldemokrata párt sem. A legkeményebb Németország helyzete. A Bundestag CDU-s elnöke szerint Macron rosszul tette, hogy nyíltan felvette a kesztyűt Orbánnal szemben, mert az ajándék a másik oldalnak. Az egységért kell küzdeni, nem megosztásért.
2. A kommentár úgy értékeli, hogy Macron és Orbán nem elsősorban a migráció ügyében csap össze, sőt, az ügyben nem áll távol a véleményük, ám annál nagyobb az eltérés köztük a jogállamiság kapcsán. A francia elnök már jó ideje világossá tette, hogy számára az illiberális irányzat cseppet sem elfogadható, mert „Európa nem önkiszolgáló bolt, hanem közös cél”. Azt is kinyilvánította, hogy a közösségi támogatásokat a jogállam tiszteletben tartásától kell függővé tenni. Az európai választás fő témája a jelek szerint Orbán vesszőparipája, a bevándorlás lesz, de itt kevéssé látványosak az ellentétek, bár Párizs sokszor kifogásolta a keleti tagországok, és főként Magyarország részéről a szolidaritás hiányát. Viszont sosem titkolta fenntartásait a kvótákkal szemben. Azt azonban visszautasítja, amit az ultra Orbán, Salvini és Kurz akar, vagyis a nemzetközi egyezmények ellenére toloncolják ki a menedékkérőket. Itt Marcon a többségi álláspontot követi, vagyis, hogy ki kell szűrni a gazdasági menekülteket. Orbán gazdasági kérdésekben sem megy annyira szembe a francia államfővel, ez azonban nem igaz a kiküldetésben dolgozók fizetésére.
A lap szerint a francia elnök nekimegy Orbánnak és Salvininek, ám minden látszat ellenére az uniót nem a nyílt és zárt társadalom ellentéte osztja meg, az igazi ellentét az intézmények megújítói és a konzervatívok között húzódik. Mert lehet, hogy a magyar kormányfő aláássa a jogállamot, de benn ül az Európai Néppártban, Merkel oldalán. Továbbá lehet, hogy Macron globalista, de államosított egy hajógyárat, nehogy azt olaszok vehessék meg, továbbá nem volt hajlandó befogadni egy menekülthajót.
Ami a hagyományokat illeti, ezúttal is lesznek csúcsjelöltek a különböző pártcsaládok részéről, a Néppárt várhatóan Webert indítja, aki mérsékelt, mellesleg favorizálja Orbánt, de azért alapvetően a nehézkes, gépies politikai elitet testesíti meg, a szociáldemokratákat is ideértve. Ezzel szemben állnak a lázadók, olyan keményvonalasokkal, mint Salvini Ligája, de ide kell venni a Fideszt is, továbbá Macron En Marche-át, a spanyol Ciudadanos-t és a német zöldeket. Ők így vagy úgy, de a megújulást képviselik. Vagy újra kitalálták magukat, vagy a semmiből tűntek fel. Macron nem ért egyet a csúcsjelölt elvével, új liberális csoportot kíván létrehozni Strasbourgban. Salvini célja pedig a populista jobboldal egyesítése, ami esetleg a Fideszre is kiterjed majd.
Az esélyek a régi gárda mellett szólnak, de a másik oldal dinamikusabb, jobban ért a közösségi médiához és általában kész felforgatni az EU-t. És az intézmények érhetnek annyit, mint az ideológia.
Az EU folyamatosan harcol a külső és belső ellenségekkel, miután Németországot megdöbbentette, hogy a szélsőjobb ennyi embert tudott mozgósítani Chemnitzben, a hatóságok ugyanakkor viszonylag erélytelenül reagáltak. Az eset rávilágít arra, hogy Merkel és Macron ugyan nagyobb európai egységet sürget, de odahaza nemigen tudnak egységes frontot felmutatni. A Brookings Intézet egyik szakértője úgy látja, hogy Berlin soha nem látott biztonsági dilemmával került szembe: stratégiai partnerként számított Oroszországra és Kínára, de azok egyre agresszívabbak. Az EU-n belül pedig populisták és autokraták kérdőjelezik meg a háború után elfogadott elveket. Trump egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy kiálljon a tekintélyelvű politikusok mellett és kinyilvánítsa megvetését a szabályokra épülő renddel szemben.
Egyre inkább kirajzolódik, hogy Európa nem tudja, milyen szerepet töltsön be a világban. Bevándorlás-ellenes, szélsőséges erők, köztük Moszkva-barát pártok abban bíznak, hogy történelmi áttörést érnek el az EP-választáson. A franciák és a németek nem értenek egyet a biztonság- és költségvetési politika legfőbb elemeiben sem. A jobboldali-nacionalista magyar és lengyel kormány folyamatosan ássa alá a liberális konszenzust Brüsszelben. A Német Külkapcsolati Tanács egyik elemzője úgy értékelte, hogy a közép-európai államok – biztonságuk garanciájaként – semmiképpen sem szeretnék elidegeníteni az USÁ-t. Közben viszont egyre nagyobb kihívást jelent a szélsőség. Vagyis ha valaki Európa jövőjén töpreng, annak először szembe kell néznie a gyülekező viharfelhőkkel.
Az Európai Egyetemi Szövetség főtitkára arra figyelmeztet, hogy a tanszabadság magyarországi korlátozása minden felsőoktatási intézményt fenyeget. Vendégkommentárjában Lesley Wilson rámutat, hogy a gendertudományok készülő betiltása, valamint a migráció kutatásának megszigorítása veszedelmes precedenst jelent. A magyar egyetemek, főiskolák kemény nyomás alatt állnak. Hivatalos körök fenyegetik autonómiájukat, ami példátlan az unióban. Gender-ügyben a politika arra hivatkozik, hogy az ilyesfajta tudásra nincs szükség a gyakorlatban, ám megerősítette politikai egyetnemértését is. A lépés ráerősít arra a nyugtalanító és alig-alig leplezett törekvésre, hogy az állam befolyása alá igyekszik vonni a civil társadalmat, ami alól a felsőoktatás és a kutatás sem kivétel.
Hasonló jogsértések már voltak Törökországban és Oroszországban is, a magyar ügy azért rendkívüli, mert ilyesmi még nem fordult elő az EU-ban. Riasztó, hogy Navracsics Tibor igyekezett kisebbíteni a gender-ügy jelentőségét. Ezt magyar és külföldi tudósok másként látják és most csatlakozik hozzájuk az Európai Egyetemi Szövetség is. Mert veszélyes az, ha a hatalom rátelepszik a tudásra, miközben a populismus teret nyer az egész földrészen. A tanszabadság forog kockán, olyan értékekkel együtt, mint a szólás- és gyülekezési szabadság, a menekültek védelme. A magyar kormánynak meg kell gondolnia, hogy a lépés mennyit árt az ország nemzetközi megítélésének. A magyar és az európai közvéleménynek pedig rá kell döbbennie, hogy ami Magyarországon történik, az mindenkit érint.