Nagyon kellett volna neki vasárnap a szélsőjobboldali győzelem Svédországban. 

A Sargetini-jelentés elfogadása vagy el nem fogadása voltképpen a kisebb jelentőségű ügy, ami a napokban történik. A jelentés biztosan megkapja a többséget. Az a valódi kérdés, hogy a minősített többséget megkapja-e. 

Azonban ennek sem a jogi konzekvenciák tekintetében van jelentősége. (Maz Európai Tanácsnak ellenszavazat nélkül kellene támogatnia a 7-es cikkely alkalmazását, amire nincs esély.) Hanem abban a tekintetben, hogy a minősített többség azt jelezheti, hogy Orbán Viktor elveszítette saját pártcsaládja, az Európai Néppárt támogatását is. És onnan már csak egy lépés, hogy 

a Fideszt kizárják a Néppártból.

A magyar miniszterelnök 2 dolog közül választhatott.

• Az egyik, hogy meghátrál az összeurópai nyomás elől, kompromisszumot köt, és marad az egy a sok közül. De Orbán számára ez természetesen elfogadhatatlan volt.
• A másik, hogy nem ad fel semmit a magyarországi szabadságkorlátozó lépései közül, marad az uszító retorika trackjén, és bízik abban, hogy ez az álláspont az európai választók között többségbe kerül jövő májusban.

Most úgy tűnik, Orbán sorsát a hétvégi svédországi választás pecsételte meg. Bár a magyar kormánypártok komoly várakozásokat fűztek a szélsőjobboldali előretöréshez (ami a kormánypropaganda cikkeiből is világosan kitűnt), az ironikus nevű Svéd Demokraták nevű szélsőjobboldali formáció csak a 3. helyen végzett alig 17 százalékot szerezve. Ráadásul nem tudott kitörni a karanténból. Az összes többi párt kategorikusan elutasítja a velük való együttműködést, tehát a svéd társadalom 82 százaléka nem kér a szélsőjobboldalból.

Orbán évek óta várt lázadása megint csak nem tört át.

Ebből a Néppárt okkal következtethetett arra, hogy ha a migráció által leginkább érintett európai országban nem sikerült a rasszista-xenofób uszítással nyerni, akkor nem fog sikerülni a májusi EP-választáson sem. Ergo

nincs szükségük Orbánra.

Ez azonnal felerősítette Orbán kritikusainak hangját a Néppárton belül, akik ráadásul azzal is fenyegethetik a többieket, hogy ha Orbán és a Fidesz maradhat a pártcsaládban, akkor ők válnak ki. Tárt karokkal fogadná őket Emmanuel Macron, aki – mert zöldmezős beruházásként hozta létre saját pártját – az európai politikában formális szövetségesek nélkül áll.

Merkel, az Európai Néppárt nemhivatalos vezetője most két dolog közül választhatott: 

• vagy a Fideszt veszíti el,
• vagy a Benelux- és skandináv néppártiakat.

A kettő megtartása együtt nem lehetséges. (A belső ellentéteket jól mutatja, hogy a magyar kormánypropaganda nem a svéd testvérpártnak drukkolt a választáson). Csak az volt a kérdés, hogy melyik a könnyebben vállalható áldozat. Most úgy néz ki, hogy a Fidesz kirúgása lényegesen kisebb veszteséggel jár a Néppárt számára.

A pártcsalád egyben semmiképpen nem maradhatott. Orbán célja a Néppárt többségének és szintén tréfás nevű Nemzet és Szabadság Európája nevű szélsőjobboldali pártcsalád koalíciója volt a választás utánra – egyáltalán nem kizárt, sőt valószínű, hogy mint közös nevező, a saját vezetésével.

Macron ugyanakkor a néppárti baloldal, a centrista pártok, illetve a liberálisok és a szocialisták szövetségét tervezte.

A merkeli moderált jobbközép megtartására csak akkor marad esély, ha

• a Néppárt megtartja saját liberális centristáit,
• ami csak úgy lehetséges, ha kizárja a Fideszt.

A svéd választások indikátorként döntöttek a kérdésben.

Hogy a kérdés valójában már eldőlt, azt jelzi nemcsak Weber frakcióvezető nyilatkozata, aki meghunyászkodást vár el a Fidesztől, hanem Kurz osztrák kancelláré is, aki a kizárást támogatja, illetve  szankciókat a magyar kormány jogtipró politikája miatt. (Mint arról Szelestey kolléga már beszámolt a B1 blogon.)

Ami azt jelzi: Kurz világosan látja, merre hajlik a többség, és csatlakozni kíván hozzá.

Már az a korábbi, az lemúlt 8 évben jól bevált módszer sem működhet, hogy a Fidesz nyilvánosan szembeszáll, dacosan tiltakozik – miközben zárt ajtók mögött visszakozást ígért, amit utóbb csendben teljesít is. Mivel az EP-kampány voltaképpen elkezdődött,

már csak a nyilvános visszakozás segíthetne a Fideszen.

Belpolitikailag Orbánnak nem fog ártani a brüsszeli vereség, mert a jogállamiságot és az alapértékeket számonkérő bírálatokat saját felületein, saját tábora előtt úgy tudja láttatni, mintha nem a kormányt, hanem az országot érte volna a támadás, és nem a politikai pluralizmus, hanem az amúgy sokadrangú ügy, a migráció okán.

Az európai ambícióit, ha csak csoda nem történik jövő májusban, viszont jó időre elveszíti. Se a legnagyobb európai pártcsalád, se a kontinens választóinak támogatása nem lesz meg hozzá.

Ha kizárják a Néppártból, marad neki a karanténba zárt szélsőjobboldali pártcsalád, a Salvinik, Le Penek, Wildersek és Strachék társasága. Bár Orbán 2 hete, Milánóban még elutasította a csatlakozást, ők tárt karokkal várják. Végre oda tartozhatna, ahová valójában való.

Hogy megmaradjon az európai súlya, nagyon kellett volna neki vasárnap a szélsőjobboldali győzelem Svédországban.