• Orbánnál még az is belefér, hogy fontolóra vegye Magyarország kilépését az unióból, de mindenképpen radikalizálódni fog az EP-től kapott pofon után
• Verhofstadt az USÁ-tól vár sürgős segítséget, mert a magyar kormány az egész háború utáni rendet veszélyezteti
• Orbán fogalmi zavarban szenved, amikor az illiberális demokráciáról papol
Guy Verhofstadt sürgeti, hogy az USA azonnal cselekedjen, mert Magyarország a nemzetközi rendet veszélyezteti és egyre inkább hasonlít Oroszországra. Az európai liberálisok strasbourgi frakcióvezetője hangsúlyozza, hogy az utóbbi években romlott a magyar demokrácia és jogállam helyzete, ezért fogadta el vonatkozó határozatát az Európai Parlament. Az alapul szolgáló jelentés megállapítja, hogy Orbán törvényeket hozott a szabad sajtó megfojtására, átpolitizálja az igazságszolgáltatást, ördögnek állítja be a civil szervezeteket, antiszemita jelképeket alkalmaz és célba vette a CEU-t. Kedden a miniszterelnök azt bizonygatta az EP-ben, hogy választási sikere adott felhatalmazást a demokrácia visszaszorításához. A migráció elleni uszítás egyetlen célja, hogy felkorbácsolja a faji feszültséget és befeketítse Soros Györgyöt, utóbbi ellen a taktika is tele van zsidóellenességgel.
Orbán cseppet sem titkolja, hogy illiberális demokráciát akar Európában, sőt, azt terjeszteni is szeretné. Trumphoz hasonlóan azt sem rejti véka alá, hogy megveti a szabályokon alapuló nemzetközi rendszert, illetve hogy nagyra becsüli az olyan, tekintélyelvű erős embereket, mint Putyin és Erdogan. További aggasztó jel, hogy a szélsőjobb aláássa az együttműködést a nyugati titkosszolgálatok között. Mindezek alapján a nemzetközi közösségnek és főként az Egyesült Államoknak lépnie kell, mert a magyar kormány veszélyt jelent. Nem lehet megengedni, hogy populista, szélsőséges kormányok a Kreml vonzáskörébe engedjenek demokratikus államokat és felforgassák a háború utáni nemzetközi rendet. Meg kell fékezni Orbánt – haladéktalanul!
A lap szégyennek nevezi, hogy a tory EP-képviselők nem szavazták meg Orbán megbüntetését, vagyis annyira csak a Brexitre koncentrálnak, hogy még a magyar demokrácia megőrzését sem támogatják. Ily módon lejáratták a saját pártjukat. Nem mintha a magyar vezető titkolná, hogy mit akar, vagy éppen a legcsekélyebb mértékben szégyellné magát érte. Illiberális demokrácián dolgozik, jóllehet olyan nincs: egy rendszer vagy illiberális, vagy demokratikus, a kettő kizárja egymást. Ám egy ilyen országnak nincs helye egy demokratikus közösségben. A magyarok egyértelműen csúsznak a tekintélyelvűségbe Ám az európai kormánypártok közül csak a konzervatívok foglaltak állást a szankciók ellen. Ez pedig azt tanúsítja, hogy hihetetlen mértékben elvesztették a tájékozódási képességüket, a mértéket. Egyik képviselőjük ugyan arra hivatkozott, hogy csak nem akarták több hatalomhoz juttatni Brüsszelt, ám nevetséges abból kiindulni, hogy egy eljárás nagyobb veszélyt jelent, mint amikor egy tagállamban kisebbségeket vesznek célba és csúfot űznek a tisztességes játékszabályokból.
Orbán azzal érvel, hogy minden országnak joga van saját döntéseket hozni. Ez igaz, ha már kivált az EU-ból, addig azonban nem. A szervezetben vannak törvények, vannak normák. Ha egy ország kezd eltávolodni a demokráciától, akkor az nem beavatkozás, ha az unió kinyilvánítja ellenkezését. Sőt, még többet is kell tennie. Hogy a magyarok és a lengyelek ne fedezzék egymás hátát, azt úgy lehet kivédeni, hogy együtt tárgyalják az ügyeket, mert az képtelenség, hogy kéz kezet mosson, azaz egy jogsértő állam segítse ki a másikat, és viszont. Az integrációnak sok hibája van, pl. nem képes megbirkózni a menekültkérdéssel és a populizmus az idekapcsolódó félelmet gerjeszti. De a menedékrendszer reformját össze kell kapcsolni a szankciókkal azokkal az országokkal szemben, amelyek már nem méltóak a tagságra.
Egy kiszivárgott bizalmas irat szerint a brit miniszterelnöki hivatal azt tanácsolja a tory EP-képviselőknek, hogy határolódjanak el a tekintélyelvű magyar kormányfőtől, miután nem szálltak azzal szembe a szerdai döntő fontosságú szavazáson. Az utasítás értelmében az érintett politikusoknak twitter üzenet formájában nyilvánosságra kell hozniuk, hogy nem támogatják Orbánt. Vagyis közöljék, hogy Strasbourgban ugyan az indítvány ellen adták le a voksukat, az nem a magyar politika helyeslését jelenti, de utána többet ne nyilvánítsanak véleményt a kérdésben. A Downing Street egyébként azt közölte, hogy nem kérték ki az álláspontját a szerdai határozathozatal előtt. A lap megjegyzi, hogy Nagy-Britanniában viharos visszhangot váltott ki, hogy a toryk nem ítélték el Orbán Viktort az Európai Parlamentben
1. Orbán Viktornak szerdán rossz napja volt Strasbourgban, de egyáltalán nem győzték le. Hagyományos mércével mérve persze megszégyenítette az Európai Parlament, még a konzervatívok nagy többsége is megszavazta, hogy induljon eljárás a magyar kormány ellen. Hazai hívei felháborodtak, ám a döntésről kiderülhet, hogy inkább a kormányfő büszkeségének ártott, mint a politikai pozícióinak. A szankciós fenyegetés igen távoli, amúgy is ez a legkevésbé fontos az egész történetben. Nemigen lehet várni azt sem, hogy kitenné a szűrét a Néppárt, a többi közt azért nem, mert a vezetők aligha akarják destabilizálni az EPP-t, 8 hónappal az európai választás előtt.
Ezzel együtt Orbán az európai színtéren félig-meddig elidegenedett a sajátjaitól, legalábbis egyelőre. Nem túl jó a viszonya Merkellel és Junckerrel, vagyis ha kilép, nem veszít túl sokat. Sokkal valószínűbb, hogy előbb veszi a saját akaratából a kalapját, még mielőtt kényszerítenék rá, de ehhez az kell, hogy már ne tartsa hasznosnak a tagságot. Az illiberális internacionálé lehetőségét olyan pártok vizsgálják, mint az Osztrák Szabadságpárt és az olasz Liga. Azon kívül Orbán kihasználhatja az unión belüli ellentéteket, hogy a migránsbarát EU-elit ellenfeleként jelenjen meg a hazai politikában. Vagyis lehet, hogy Brüsszel pillanatnyilag sarokba szorította, de messze nem verte meg.
2. Orbán Viktor nem az az ember, aki csendben belenyugszik a vereségbe. A kudarc oka ezúttal az volt, hogy sok európai konzervatív képviselő elfordult tőle Strasbourgban, mert ez EP megpróbálja ellenőrizni az új erőket, amelyek felforgatják az EU politikáját. A magyar miniszterelnök, akinek kifejezett célja, hogy létrehozza a bevándorlást elutasító kereszténydemokráciát, az euroszkeptikus nacionalisták zászlóvivője. Meg akarja buktatni a liberális uniós elitet és jobbra igyekszik vinni a Néppártot. A mérsékeltek éveken azt gondolták, hogy képesek nyesegetni a túlkapásait, de most közeledik a nagy leszámolás. Az Európai Parlamentben sokan úgy látják, hogy Orbán magához ragadja a kezdeményezést, továbbá elmélyíti a kapcsolatokat más, unióellenes pártokkal, valamint Steve Bannonnal.
Hegedűs Dániel, a German Marshall Alap kutatója nem gondolja, hogy még vissza lehet fordítani az igen csak radikalizálódott politikust. Így lehet, hogy az még a magyar uniós tagságot is felülvizsgálja. Közben kereszténydemokrata vezetők azt mondták, hogy a jövő heti salzburgi egyeztetésen fel lehet mérni, hogy mennyire Orbán-ellenes a hangulat
Jobboldali európai politikusok megdorgálták Orbán Viktort, ám ez csak tovább radikalizálhatja a politikust – figyelmeztet Jan-Werner Müller. A Princeton-i Egyetem politológia professzora, akinek szakterülete a populizmus, kiemeli, hogy az EP döntése nagy vereség a kormányfő számára, mert cserbenhagyták a konzervatívok, noha éveken át védelmezték. De történik akkor, ha a szélsőséges populisták, akik lehetővé tették a szélsőséges populisták felemelkedését, elfordulnak azoktól? Orbán esetében még nagyobb harciasságra kell felkészülni az EU-val szemben, ami rövidtávon, az ő szemszögéből teljesen ésszerűnek tűnik. A politikus 8 év alatt megteremtette az illiberális demokráciát, közben pedig meggyőzte a Néppártot, hogy ő az európai baloldal áldozata. A stratégia egy ideig bevált, az EPP bevette, hogy a miniszterelnök a keresztény nacionalista jövőkép védelmezője. Csak ezt nem látták, vagy nem akarták észrevenni, hogy emögött a liberális demokrácia módszeres felszámolása és óriási korrupció húzódik meg.
2015-től Orbán fokozatosan harcba szállt Merkellel a keresztény demokrácia vezetéséért. A Néppártot azonban az ébresztette rá a tényleges helyzetre, amikor tavaly nekirontott Brüsszelnek, valamint elkezdett haverkodni Salvinivel, továbbá teljes támogatásáról biztosította a lengyel PiS-t. Majd kedden ellenséges populistaként lépett fel Strasbourgban, és ezzel eljátszott minden esélyt, hogy még megfordítsa a dolgokat. Természetesen pontosan tudja, hogy aligha függesztik fel az ország szavazati jogát az EU-ban. Abban is bízik, hogy nem zárják ki az EPP-ből. Viszont azzal is tisztában van, hogy egy új, szélsőjobbos frakció nem lesz olyan befolyásos, mint a konzervatív pártcsalád. Igazi populistaként Orbán a viszályokból él, ennélfogva logikus, hogy még radikálisabb irányvonalra térjen, főleg ha el tudja érni, hogy a figyelem továbbra is a migránsokra összpontosuljon, és ne a tekintélyelvűségre, meg a nepotizmusra.
E pillanatban az unió végre azt tette, amit kell: megmutatta, hogy nem lehet autokráciát létesíteni a szervezeten belül, annak előbb-utóbb meg kell fizetni az árát. De a küzdelmet még messze nem nyerte meg. És főleg a kereszténydemokratákat kell emlékeztetni arra, hogy nem elegendő, ha egy alkalommal elvi döntést hoznak
Orbán Viktor az erősödő bevándorlás-ellenes hullámra teszi tétjét az unióval kialakult legújabb vitájában. Az EP elmarasztaló döntése jól jön neki, mert úgy jelenhet meg, mint a nemzeti függetlenség bajnoka a távoli brüsszeli elittel szemben, miközben közeleg az európai választás. Tipikusan harcias strasbourgi fellépése fokozta elismerését a hazai nacionalisták, illetve a migránsellenes pártok körében. És úgy tűnik, hogy a kockázatos játék bejön neki, mivel Lengyelország és Csehország mellé áll a vitában, bár lehet, hogy a Fidesznek távoznia kell a Néppártból. A pártcsalád a jövő héten az EU-csúcs előtt Salzburgban tart ülést, de ott nem szerepel a napirenden a magyar párt tagsága. Mráz Ágoston Sámuel, a kormánybarát Nézőpont Intézet igazgatója azt mondja, hogy Orbán egyelőre nem akar kilépni, de ha esetleg megszorongatják, az új helyzetet teremt. Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az Európai Parlament lépése ronthat az ország tőkevonzó képességén.
Szégyenfolt Nagy-Britannia számára, hogy a tory képviselők megvédték a tekintélyelvű Orbán Viktort, noha az a jogállamot fenyegeti. Így értékeli a fejleményeket egy brit jogász, aki az egyik civil szervezetnél dolgozik Budapesten. Steven Allen a kommentárban rámutat, hogy a Sargentini-jelentés pontosan feltárta, milyen ütemben szorítják vissza a polgári szabadságjogokat, illetve az emberi jogokat Magyarországon. Miként ássa alá a hatalom módszeresen a demokráciát, támadja a kisebbségeket, a CEU-t, stb. Az EP határozata Orbán nacionalista programjának egyértelmű elutasítását jelenti, vagyis hogy illiberális demokrácia jöjjön létre Európa szívében, ráadásul az ideológia kezd terjedni a földrészen.
A helyszíni tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetközi közösség fájdalmasan lassan reagál a demokráciaellenes magyar kampányra. Hogy a toryk azt tették, amit, az jutalom, amiért Orbán London mellé állt a Brexit ügyében. A szerző azonban úgy élte meg, mint arculcsapást, hiszen Magyarország villámgyorsan lebontja a jogállamot és az emberi jogokat. A brit konzervatívok egy protofasiszta párttal árulnak egy gyékényen, noha a Fidesz pontosan annyira fenyegeti a szigetország, mint amennyire az EU érdekeit.
A vezércikk azt emeli ki, hogy az európai konzervatívok dobták Orbán Viktort és ez döntőnek bizonyult a jogállami eljárás megindításához. De jobb későn, mint soha, mert az Európai Parlament végre erős jelzést küldött, hogy meg akarja védeni az EU alapértékeit. Történelmi pillanat ez, mert az unió hívei ezúttal ellentámadásba mennek át a populisták ellen. Mégpedig politikai értelemben, mert a jogilag bizonytalan a hogyantovább, senki sem tudja, meddig tart a procedúra és mely pontig jut el.
A Néppárt túl sokáig nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy Orbán antidemokratikus politikát folytat. A konzervatívoknak fontosabb volt a vezető szerep Strasbourgban. A pálfordulat oka nem annyira nemes, mint amilyennek látszik. Először is Weber a Bizottság elnöke szeretne lenni és nemigen érhet el célba a magyar miniszterelnök jelentette kolonccal a lábán. Azon kívül már megkezdődött harc az európai választásokra, és a kereszténydemokraták szempontjából félő, hogy egyes pártjai beállnak Macron mögé, ha a Fidesszel nem csinálnak valamit. A magyar párt azonban egyelőre tag marad, de a Néppárt szerdán szembenézett saját felelősségével. Hogy a szavazás arányai ilyen egyértelműek voltak, az jó hír az európai demokrácia jövője számára.
A francia EU-biztos kijelentette, hogy most először fél a populizmus és a nacionalizmus felemelkedését látván, 250 nappal az EP-választás előtt. Moscovici, aki a gazdasági ügyekért felel, úgy gondolja, hogy 1979 óta nem volt olyan tétre menő erőpróba a földrészen, mint amilyen a májusi lesz. A bevándorlás, a határok, a külső, amerikai, orosz és kínai veszély létveszélybe sodorhatja az uniót. E súlyos kilátások folytán a szociáldemokrata politikus teljes mértékben támogatja, hogy az Európai Parlament szorítóba kívánja fogni Magyarországot. Mint mondta, a döntés bátor. Jelzés azokkal szemben, akik alá akarják aknázni az európai identitást. Egyben figyelmeztetés, hogy ha valaki nem tartja be a szabályokat, akkor nem lehet a klub tagja. A félelem különben amiatt van benne, hogy a fejlemények nagyon is az 1. világháború előtti időszakot idézik. Azt nem hiszi, hogy a populisták többséget szereznének a következő időszakban Strasbourgban, de a Néppárt 57 képviselője mégiscsak Orbán mellett foglalt állást a szerdai szavazáskor.
Magyarország ugyan politikailag mind inkább elszigetelődik, de gazdaságilag vonzó, habár továbbra is kiszámíthatatlan. Az üzleti kapcsolatok mindenekelőtt Németországgal kitűnőek, noha Berlinben igen sok, rendkívül komoly politikai ellenfele van Orbánnak. A magyar GDP tavaly 4 %-kal nőtt, a befektetések 15 %-kal gyarapodtak, nem utolsósorban a külföldi konszerneknek köszönhetően, mert az ország változatlanul népszerű a körükben. A Német Kereskedelmi és Ipari Kamara képviselője úgy jellemzi a helyzetet, hogy virágzik a magyar gazdaság, ebből az idegen cégek profitálnak, és maguk is hozzájárulnak a növekedéshez.
Orbán a kifogásokra azt mondja: Magyarországon jogállam van, a bíróságok jól működnek, viszont nálunk nem vesznek őrizetbe újságírókat. Továbbá nem zárnak be olyan internetes portálokat, amelyek egész nap a miniszterelnököt támadják. Richter Sándor, a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézettől már nem látja ilyen rózsásnak a helyzetet. Mint mondja, az összes közmédia a kormánypropagandát szajkózza, nem is beszélve azokról az orgánumokról, amelyek Orbán oligarcháinak a kezében vannak. Nincs jogbiztonság, de ez sok céget nem érdekel. A korrupció és az átláthatatlanság járványszerű. Az új elit, a kormányfő baráti köre a szolgáltató szektorban gazdagodik, ott a külföldi vetélytársak nemigen vannak jelen.
1. A magyar kormányfő azzal kokettál, hogy az európai jobboldal vezére legyen és esze ágában sincs visszafogni magát. Mindazonáltal az EP történelmi határozata sok kérdést vet fel Budapesten. Főleg amiatt, hogy mély repedések futnak az Európai Néppárton belül. A frakcióban a Fidesz szinte teljes mértékben elszigetelődött. Csak délkelet-európai, illetve bajor képviselők álltak mellé. Úgy tűnik, hogy Orbán hatalmas pofont kapott. Ahhoz túl rutinos politikus, hogy ne tudta volna, mit vált ki keddi beszédével, miközben a szélsőjobb felsorakozott mellette. Utóbbinak a miniszterelnök már régóta kedvence, azt azonban ezidáig ő maga kizárta, hogy kilépjen a konzervatív táborból. Ugyanakkor illúziónak tűnik az a vágya, hogy belülről reformálja meg az EPP-t. A B-terv egy új frakció lehet, bár kockázatos volna ilyesmibe belebocsátkoznia, mert az új csoport nemigen lehet hosszútávon versenyképes, akkor pedig gyorsan elillanhat Orbán európai befolyása.
2. Orbán felszámolja a tudomány szabadságát: miután az MTA gyakorlatilag elvesztette beleszólási jogát a saját költségvetésébe, most a kormány az Akadémia intézményi hálózatát igyekszik szétverni. A kutató intézetek munkatársai fel vannak háborodva, látván, hogy a hatalom milyen tempóval megy neki a független tudománynak. Miután nyomás alá helyezte a CEU-t, a Fidesz most az ország legfőbb tudományos intézményét nézte ki. A jelek szerint az autonómiának vége. Anyagi ügyekben már kihúzták a szőnyeget a lába alól, amiben egyesek Orbán bosszúját vélik felfedezni, miután egyes tudósok nyíltan bírálták a hivatalos politikát. A legújabb terv értelmében pedig decemberig gyökeresen átalakítanák a kutatás rendszerét. Az Akadémia elnöke egyértelművé tette, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan az önállóság megsértése. Csak kérdés, hogy ezek után van-e bármi értelme tárgyalni a kormánnyal.
3. A kommentár úgy értékeli, hogy a magyar kormány túszul ejtette a tudományt, noha az MTA nélkül az ország gyorsan elveszti kapcsolatát Európával, illetve a világgal. Orbán Viktor harcias strasbourgi szereplésének árnyékában Budapesten rémtetteket követnek el a szabad tudomány ellen. Miután a Fidesz hónapokon át mindent megtett, hogy elűzze a CEU-t, most nemzeti intézményeknek megy neki. Az Akadémiát próbálja szabályszerűen szétrombolni. A cél kézenfekvő: annak az elmebeteg klikknek, amely önkiszolgáló üzletnek nézi az államot és nem tűr semmiféle ellentmondást, mindenféle autonómia szálka a szemében, mert az veszélyt jelent az uralmára, tehát fel kell számolni. Ám ugyanilyen világos, hogy ez mit jelent az ország számára: kiszorul Európa és a világ tudományos életéből, ám ez gazdaságilag is visszafelé sül majd el.