Kertész Ákost nagy tapssal köszöntötték, amikor a napokban megkapta a kanadai állampolgárságot.
Kertész Ákos Kossuth díjas író ellen, még 2011-ben, egy éles hangú publicisztikája után hajtóvadászatot indított a szélsőjobb. Az akciót az akkor még a cukisodás útján el nem indult Jobbik indította, a parlamentben azt tudakolva, hogy visszaveszik-e az írótól az állami kitüntetését.
A kormány nevében válaszoló Halász János nemzetierőforrás-államtitkár azt mondta: Kertész Ákos cikke elfogadhatatlan, az író minden olyan határt átlépett, amelyet Európa kijelölt maga számára. Halász kijelentette: amennyiben Kertész nem kér bocsánatot elfogadhatatlan és védhetetlen írásáért, „a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra”.
Akkoriban még a Fidesz és a Jobbik tandemben ügyködött, rövidesen a budapesti önkormányzat is azzal állt elő, hogy vegyék vissza az írótól a díszpolgári címet.
A támadások egyik fő motorja, szervezője és napirenden tartója az akkor még létező Magyar Nemzet címen megjelenő lap volt.
A vitatott mondatok így hangoztak: http://nepszava.com/2011/08/velemeny/kertesz-akos-nyilt-levele-az-amerikai-nepszavahoz.html
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Kertész Ákos később bocsánatot kért:
Az Amerikai Népszavához írt publicisztikámban szereplő mondatot: “A magyar genetikusan alattvaló” – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások. Ezzel az ügyet lezártam.
A támadások azonban nem szűntek meg ellene, a mocskolódásokba fenyegetések mindennapossakká váltak. Amúgy a nyest.hu érdekes és fontos elemzést közölt a vitatott mondatokról.
(És most nem hozunk példákat – mert nem akarjuk a köznyugalmat megzavarni – azoktól a kormány kebelén lévő, állami megrendelésekkel és kitüntetésekkel kitömött szerzőktől, akik nap mint nap a legnagyobb ordenáréságokat írják, a legdurvább útszéli, nyilaskás hangnemben fogalmaznak, miközben a Kertész sorain felhördült nagyérdemű boldogan tapsikol nekik.)
Kertész Ákosék a fenyegető támadások elől Kanadába emigráltak, ahol hamar menedékre leltek. S néhány napja Kertész Ákos és felesége letehette az állampolgársági esküt. Nem is akárhogyan.
Több mint háromszázan tetteke esküt egyszere, ám a szertartást levezető bíró Kertészt emelte ki, amikor úgy fogalmazott, hogy olyan kitűnő emberek kapnak most kanadai állampolgárságot, mint a híres író Akos Ferenc Kertesz, aki számtalan regényt írt, amelyeket rengeteg nyelvre lefordítottak, s ezekért korábban megkapta az egyik legnagyobb kitüntetést, a Kossuth díjat, de Viktor Orban diktátor elüldözte az országból, mert megírta a hatalomról az igazat. De Kanada befogadta, mert Kertész Ákos Kanadát gazdagítja ezentúl.
Ezután a résztvevők hosszú tapssal köszöntötték a Magyarországról elüldözött művészt.
S a végén még a szertartást vezető taláros tisztviselő külön megkérte Kertészéket, hogy csinálhasson velük egy közös fotót.