Nem ez az első eset, amikor a magyar kormány vétója miatt nem képes az EU egységesen fellépni. Orbán Szijjártóval fúratta meg a Kínával szembeni uniós egységet, ahogy korábban és most is az arabok bevonását a migráció kezelésébe.
Nehéz pontosabban fogalmazni, mint tette egy uniós diplomata, amikor kijelentette: “Magyarország diplomáciai ámokfutásának eszközeivé váltunk”. A magyar vétó ezúttal az EU és az Arab Liga közti megállapodást futtatta zátonyra. Az uniós törekvés meglehetősen egyszerű – korábban ez volt Orbán akarat is –: a migrációt helyben kell kezelni. Gazdasági, társadalmi segítségnyújtásra van szükség a kibocsátó államok számára, hogy a helyi biztonság és életszínvonal emelésével csökkentsék az útra kelni kívánük számát.
De a helyi közigazgatás képes a migráció legális csatornáit is kezelni: életveszélyes és illegális tengeri utak, embercsempészeknek kiszolgáltatott családok kegyetlen sorsa helyett a kibocsátó államok területén működő uniós nagykövetségek vagy egyéb intézmények tájékoztathatják a költözni vágyókat arról, hogy az EU – vagy bármely tagállama – befogadja-e őket, avagy sem. Így nem a menekülttáborok lakóinak számát gyarapítanák – valamint lehetőség nyílik azok beengedésére, akiknek munkája, szaktudása hozzáadna az EU gazdaságához, társadalmához.
Úgy tűnhet, hogy az illegális migráció visszaszorítása, rendezett csatornák kialakítása, miközben a segítség helyben történő célba juttatása épp a magyar állam alapvető ideológiai törekvéseinek zanzája. Elvégre Orbán és Szijjártó nertársak másról sem beszélnek, sőt, az Orbán-kormány saját hatáskörében is ezt igyekszik megvalósítani, amikor tízezerszám hívja be rendezett, törvényes csatornákon keresztül a külföldi munkavállalókat.
S bár látszólag minden klappol – Szijjártó “diplomáciai ámokfutásában” nagy garral vétózza meg e fenti szándékot lefektető dekrétumot. Mert van benne egy fél mondatnyi utalás az ENSZ migrációs csomagjára – szól az indoklás. Meg még úgy: “A bevándorláspárti politikusok ámokfutása folytatódik.”
Ne legyen félreértés: Szijjártó hazudik. Több ponton is – bár ezen sincs mit csodálkozni. Nincs “bevándorláspárti” politikus. Ahogy nincs “abortuszpárti” álláspont sem. Kétségtelen: vannak olyan politikusok – és a zöme ilyen –, akik tisztában vannak azzal: a migráció az emberiséggel egyidős jelenség. Gazdasági migráció zajlik az Unión belül is, és az európai jólét bizony mágnesként vonzza mindazokat, akik hasonlóban nem részesülnek. Azok, akiket “bevándorláspártinak” titulál a magyar kormány a valóságban rendezni, törvényes keretek közé szorítani és kezelni akarnak valamit, amit megszüntetni épp olyannyira nem tudnak, mint az árvizeket.
De akkor is hazudik a nertárs, amikor ideológiai okokra hivatkozva jelenti be a vétót. A valóság itt is egyszerűbb: azokat szolgálja ki épp a NER, akik egy megosztott, instabil Unióban érdekeltek. Moszkva füttyent, Orbán utasít, Szijjártó vétóz. Ennyire szimpla a sztori. Másnak ugyanis nem érdeke az illegális migráció fenntartása, csak annak, aki ebből politikai előnyt igyekszik kovácsolni – mint teszi Orbán –, és aki nem akar erős és egységes EU-val szembe kerülni – ahogy Putyin sem.