- Hogy elkerülje a nyilvános megszégyenülést a magyar kormányfő még a kizáratás előtt elhagyni készül az EPP-t, de ezért még megpróbálkozik a zsarolással;
- Orbán még fölül is kerekedhet a Néppárton, már ha a populisták pártok jól szerepelnek az európai választáson és képesek lesznek összefogni;
- O1G – azaz Orbán egy géniusz, nem akad párja a világban – populizmusban!
Töréspontig jutott Orbán Viktorral a CDU viszonya, a német pártnak most arról kell határoznia, hogy túlad-e az engedetlen magyar vezetőn. Ám Orbán a korábbi szívélyes viszony után tehertétellé vált a CSU számára is, és a konfliktus most azzal fenyeget, hogy törést okoz az Európai Néppártban. Ennélfogva a Fidesz kénytelen azzal szembesülni, hogy kidobják az EPP-ből. Az uniópártok véleménye keményedik és ez döntő lehet a március 20-i szavazáskor. A kereszténydemokraták elnöke azzal a nehéz választással került szembe, amit elődje, Merkel igyekezett elkerülni, hiszen a kancellár 18 éven át próbálta egyben tartani a konzervatívokat.
Pártja azonban a határozott retorika ellenére továbbra is bizonytalan, mert attól tart, hogy a kizárás felhozza a jobboldali, populista erőket éppen a választások előtt. Egy német vezető azt kérdezi: „Rendben, kidobjuk, de mi jön azután?” Merthogy a Fidesz összeállhat az EU-ellenes tömörülésekkel. Vagy ahogy egy CDU-s képviselő megfogalmazta: egy ilyen lépés csakis a baloldalnak és a szélsőjobbnak jönne kapóra. És mivel Webernek szüksége lehet a magyar szavazatokra a Bizottság elnöki tisztének elnyeréséhez, egy bennfentes szerint valószínűleg csak felfüggesztik a párt tagságát. Akkor a Fidesz idővel visszatérhet a pártcsaládba, ha nem támadja állandóan Brüsszelt.
Az összeállítás idézi Milan Nicet, a Német Külkapcsolati Tanács elemző intézet szakértőjét, aki szerint Orbán arra épített, hogy a bajorok ismét mellé állnak, de elszámította magát, mert nem értette meg, hogy a CSU és a CDU most jobban összezár, mint tavaly. Azon kívül azt sem fogta fel, hogy a bajoroknál sokan immár tehertételnek tekintik a Fideszt.
Szorul a hurok Orbán Viktor körül a Néppártban, de a magyarok maguk akarják eldönteni, hogy menjenek-e. A kormányfő ezúttal már nyilvánosan is kifejtette véleményét és csatlakozott azokhoz, akik azon vannak, hogy a Fidesznek új szövetségeseket kell keresnie az EPP helyett. Orbán persze nem ment olyan messzire, mint pl. a Magyar Nemzet kommentárja, de ő is úgy látja, hogy a törésvonalat a bevándorlás képezi. Szerinte a konzervatívok között vannak, olyanok, akik migránsokat hoznának be Európába és ily módon kevert lakosságot szeretnének. Ezzel szemben a magyar párt igyekszik megvédeni a keresztény kultúrát és a határokat. A magyar véleményt osztja a PiS, a párt egyik EP-képviselő a minap kijelentette, hogy ők nagyon örülnének, ha a magyarok az ő frakciójukba ülnének át. Csak persze előbb-utóbb felvetődne közöttük, hogy teljesen másként ítélik meg az Oroszországhoz fűződő viszonyt.
A Néppárt ugyan hosszú időn át óvakodott a nyilvánosság elé vinni a jogállam körüli vitáját Orbán Viktorral, ám az ügy pár napja rendkívül kiéleződött, így a magyar politikus most a B tervet mérlegeli. Ezért lehet, hogy nem is lesz sem kizárás, de még felfüggesztés sem, mert a Fidesz már előbb veszi a kalapját. Budapesten – Weber ultimátuma után – kettős taktikát alkalmaztak. A miniszterelnök egyfelől úgy jelent meg, mint az EPP hűséges híve, aki maradni szeretne. Másfelől viszont a kilépéssel fenyegetőzik és kilátásba helyezi, hogy erős jobboldali tömb alakul a következő Európai Parlamentben. A három feltétel kapcsán szavakban nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, de pl. bejelentette, hogy leszedik a Juncker-plakátokat. És nem lesznek újak sem – Timmermans és Soros fotójával.
Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a CEU-val, de lehet, hogy Weber ez ügyben egyáltalán nem tette olyan magasra a lécet, ahogyan az látszik. A Daul elnöknek küldött levélben a frakcióvezető ezt a kikötést csak úgy említi, hogy tisztázni kell az egyetem maradásának jogi kérdéseit. Azaz nincs szó amerikai képzésről és diplomákról. Vagyis elképzelhető, hogy a magyar kormány megmondja, hány kurzust kell indítani a tengerentúlon és utána aláírja a keretmegállapodást New York Állammal. Orbán számára a legkeményebb dió, hogy kérjen bocsánatot, de senki sem tudja, miből is álljon a mea culpa. A már említett Weber-üzenetben erről csak az áll, hogy a politikus ismerje el: ártott a Néppártnak. Szóval itt elég széles az értelmezés lehetősége.
A következő napok mutathatják meg, hogy a két fél közül melyik hátrál meg: Orbán vagy Weber. Utóbbi már felhígította követelését, amikor kifejtette, hogy a Fidesznek kell jeleznie, hová kíván tartozni. Azaz innentől kezdve akár kiindulási pontnak is lehet tekinteni a feltételeket, így az elvezethet a kompromisszumhoz. Hogy mennyire lehet/kell komolyan venni a kilátásba helyezett magyar kiválást, nos, ez ügyben az újság idézi a legutóbbi felmérést, miszerint a két euroszkeptikus frakció együtt több mandátumot szerez, mint a Néppárt. Vagyis akkor az igazi kérdés az, hogy ki fenyeget kit?
A „Maradni vagy menni” című tudósítás rámutat, hogy Orbán Viktor ugyan gerjeszti a találgatásokat a Fidesz néppárti tagsága ügyében, de azért az enyhülés jeleit is érzékelni Budapesten, miközben a német uniópártok még nem tudják, mitévők legyenek. A dilemma az, hogy repül a Fidesz, távozik magától, netán beadja a derekát. A sztori nap mint nap tele van fordulatokkal, a dramaturgiát Orbán adja hozzá, a tőle megszokott módon. Két lépés előre, egy vissza, majd következik egy oldalsasszé. Ez megzavarja az ellenfeleket, viszont lehetővé teszi, hogy a politikus egészen a legvégéig minden vasat a tűzben tartson.
A szándékos zavarkeltés csúcspontját a közrádiónak adott interjú jelentette. Így azzal, hogy legelőször is Varsóban tárgyal a kérdésről. A vörös szőnyeget azonban már rég a lábai elé terítette az FPÖ, amely széles összefogásban bízik a többi közt a Liga és Le Pen pártjának bevonásával. Ennél fogva Orbánnak sokféle lehetősége van, amire újabban szívesen is hivatkozik. Közben azért jelezte, hogy a maga részéről nem lépne ki a Néppártból. A plakátakció befejezését pedig lehet akár visszavonulásként is értelmezni. Az összképbe azonban beletartozik a Magyar Nemzet által leadott EU-ellenes össztűz. Vagyis a partnerek folyamatosan kapnak hideget, meleget – nyilvánvalóan a megosztás szándékával. Március 20-ig még további tűzijáték várható.
Azt már látni, hogy a Fidesz kizárásából nem lesz semmi, mert a magyar párt már előtte kilépne a közösségből. Orbán egy jobboldali tömörüléssel kokettál, de visszavesz az unióellenes kampányból. Weber ultimátumából főként az a kitétel hangzik keményen, hogy a magyar vezető kérjen bocsánatot, de lehet, hogy a végén nem eszik olyan forrón a kását. Hiszen a plakátok eltűnnek az utcákról, Timmermans pedig nem kerül a célkeresztbe, mert „nem ismerik Magyarországon”. Azaz az első pont ily módon kilőve. És a másik kettőt is meg lehet kerülni, tehát kínálkozik esély a megállapodásra.
Orbán körbenéz, hogy milyen alternatíva kínálkozik az Európai Néppárthoz képest. A vita kiváltó oka, a Juncker-Soros-plakát összeesküvés elméletre épül, és az üzletember esetében antiszemita felhangjai vannak. A magyar vezető a demokrácia lebontása és az idegengyűlölő, völkisch retorika miatt már jó ideje megvetés tárgya a konzervatívok soraiban. Ám mivel a Fidesznek 12 képviselője van Strasbourgban és lehet, hogy a szám hamarosan 14-re nő, továbbá hogy a párt támogatja Weber bizottsági elnökjelöltségét, nos, mindez idáig visszatartotta a pártcsaládot attól, hogy megbüntesse a problémás tagpártot. Ám a plakátakcióval Orbán alighanem túllőtt a célon és egy háttérbeszélgetés során el is ismerte: lehet, hogy elszámította magát. De azért nagyon szeretné átalakítani a Néppártot, hogy azután beléphessen oda a Liga, a PiS és az ÖFP. De ha kizárják, az blama volna számára. Ezért inkább afelé tart, hogy kilép a maga elhatározásából. De látnivaló, hogy teljes nyugalommal igyekszik szőni a szálakat. Ezért megy vasárnap Varsóba.
Orbán Viktor ellentámadást indított az európai jobboldal ellen, de a válság már oly régen lappangott, hogy ki kellett robbannia. A kormányfő azzal fenyegetőzik, hogy távozik a Néppártból, ha ki akarnák tenni. Nem kíván engedni Webernek, ám ezáltal a pártcsalád ismét csak lábon lövi magát, miközben közeledik az európai választás. A magyar politikus évek óta megosztja az EPP-t, a kérdést megoldatták volna még a kampány előtt, vagy május vége után. Hogy most veszik napirendre, az megterheli a konzervatívok választási hadjáratát. Az ügy túszul ejti Brüsszel és Budapest kapcsolatait – mondja egy jobboldali diplomata.
A viszály tükrözi a kelet-nyugati választóvonalat, aminek alapja a migráció. Az egykori szocialista országok mind inkább saját modelljüket forszírozzák. A kizárási javaslat pedig még inkább súlyosbíthatja az ellentéteket. A központi mag egyetért Németországgal és nem hajlandó megvitatnia a keleti államok álláspontját a migráció kapcsán. Csakhogy ebből még baj lehet, mert a szél Orbán és populista szövetségesei számára kedvező. És ha a Fidesznek, így vagy úgy, de mennie kell, az előrevetíti egy populista frakció megalakulását az EP-ben. Márpedig ez veszélyeztetné a földrész stratégiai autonómiáját, mert ahogy nemrégiben Michel Barnier összefoglalta: nem lesz európai diplomácia, ha nem beszélünk egy nyelven.
Politico
1. Lehet, hogy Magyarország pislogott, miközben farkasszemet nézett az EPP-vel? Mindenesetre az eddigi engedmények aligha elegendőek ahhoz, hogy jobb belátásra bírják rá a Néppártot, tekintve, hogy mekkora az elégedetlenség a kereszténydemokratáknál a Fidesz miatt. A másfél hét múlva esedékes szavazáson a kizárás kezdeményezőinek elvileg 47 voksa van, az ellentábor kb. 20 támogatót tud felmutatni. A nagy kutyák, így a CDU-CSU egyértelművé tették, hogy Orbán miként tudja elkerülni a kirúgást, de még nem döntötték el, hogy ők maguk mitévők legyenek. Hírek szerint Daul azon ügyködik, hogy ne legyen nyilvános összecsapás az ítélet napján.
2. A portál azt jósolja, hogy a Néppártnak 177 helye lesz az új, 705 fős Európai Parlamentben, de ebből lejön 14, ha kiteszik a Fidesz szűrét. A második helyen a szociáldemokraták végeznek, 132 mandátummal. A liberálisok 72 képviselőt remélhetnek, de ez a szám felmegy 92-re, ha összeállnak Macronnal. Az euroszkeptikusok továbbra is megosztottak, ők kb. 250 embert küldhetnek majd Strasbourgba, de előreláthatólag egyik frakciójuk sem fog 60 helynél többet számlálni.
FAZ
Több alkotmánybírósági elnök is arra figyelmeztetett egy budapesti tanácskozáson, hogy a politikának nem szabad nyomást gyakorolnia az igazságszolgáltatásra. A német taláros testület vezetője ezt úgy érzékeltette, hogy aki kiszolgáltatja a bírákat a politikai befolyásnak, az aláássa a polgárok bizalmát. Voßkuhle azonban nem nevezte néven Magyarországot. Az Európai Bíróság első embere elrettentő példaként említette ugyanakkor az orbáni illiberális demokráciát. megállapította, hogy demokrácia nem lehetséges a hozzátartozó szabadságjogok nélkül. Az ülésen a házigazda Trócsányi László kifejezetten állást foglalt a jogállam mellett.
Magyarországon a korábbi szélsőjobb és a baloldal elássa a csatabárdot, hogy együtt vegye fel a harcot Orbán ellen, ezen belül a Jobbik jelenti a legnagyobb veszélyt a miniszterelnök számára. A szétaprózódott ellenzék kezd tömörülni a párt körül, miután az öt év alatt a „zsidó összeesküvés” hangsúlyozásától odáig jutott, hogy újra kitalálta magát, a liberális demokrácia utolsó reménysugaraként. A törékeny megállapodás az utóbbi hetekben kristályosodott ki, köszönhetően a rabszolga törvénynek, de egy dolog együtt menetelni és egészen más dolog kiütni a kormányfőt a hatalomból. Orbán helyzete szinte megingathatatlannak látszik. Hiszen legutóbb 49 %-kal kétharmadot ért el, a sajtó nagy része az ő kezében van, továbbá fölényesen vezet a közvélemény kutatásokban.
Gyöngyösi Márton azt mondja, a kormányfő szalámi taktikája kényszerítette őket az összefogásra. És ha képesek együttműködni az önkormányzati választáson, akkor meg lehet verni a Fideszt. A Jobbik az iskolapéldája annak, hogy egy szégyentelenül idegengyűlölő párt megpróbál szabadulni a múltjától és igyekszik a forradalmi középre pozícionálni magát. Ezen a területen Marie Le Pen volt az úttörő. A jelenség mögött az húzódik meg, hogy forrong a hangulat az elit ellen és ez még jobban megnyitja a kaput a populista üzenetek előtt, beleértve főként a munkásságot, de a középosztály egy részét is. De az ilyen pártok veszélyes útra térnek, mert ha beszüntetik a xenofób megnyilatkozásokat, mert ezzel elveszthetik a saját, radikális szárnyukat, és így könnyen beelőzheti őket egy még erőteljesebb populista mozgalom, illetve leszakadhat az elégedetlen régi gárda. Ahogy az a Jobbikkal is történt. Ráadásul egyes nyilatkozatok megkérdőjelezik a cukiság kampányt is, de Gyöngyösi szerint ők tényleg megváltoztak.
Populizmus dolgában Orbán Viktor mindenkit kenterbe ver a jobboldalon. Erre a következtetésre jutott az a politológus csapat, amely legalább két választási beszéd alapján igyekezett meghatározni a sorrendet. Nos, a magyar kormányfő az igencsak populista kategóriába került, de csak kevéssel maradt el tőle Steve Bannon, aki ugyanakkor még a saját elnökén is túltett. Trump csak az 5. lett, őt megelőzi Nigel Farage, aki határeset a populista és a nagyon populista között, illetve Salvini, ő stabilan populista. A kutatók egyébként rámutatnak, hogy az ilyen vezetők igencsak el szokták vetni a sulykot, amikor választásra készülődnek. Viszont ha hivatalban vannak, már sokkal kevésbé ragadtatják el magukat, pl. ha szalagot vágnak át, vagy valamilyen nemzetközi eseményen szólalnak fel. Ez alól csak a Chavez-szerű politikusok jelentenek kivételt, ők ugyanazt nyomatják, bárhol és bármilyen alkalomból is jelennek meg.