A választási matek visszavág. 
Napok óta tart a vita a kontinentális nyilvánosságban, hogy akkor most a Fidesz függesztette-e fel magát, vagy a Néppárt a Fideszt. Az egész dologban az a legabszurdabb, hogy Orbán gyakorlatilag
megzsarolta a Néppártot, hogy a Fidesz kilép, ha nem engedik, hogy saját magát büntesse meg.
A dolog érdeme azonban ugyanaz, akárki függesztett fel akárkit: a Fidesz nem vehet részt az üléseken, ebből kifolyólag is nem szavazhat, továbbá tehet személyi javaslatokat sem. Ráadásul a felfüggesztéssel most már rajta a bizonyítási teher: eddig az ellenfeleiknek kellett bizonyítani, hogy a Fidesz megsértette a jogállamiságot, most már a Fidesznek azt, hogy nem.
De akkor miért érte meg Orbánnak vállalni a megalázó procedúrát? Miért nem előzte meg, és lépett ki saját maga?
Az önkéntes felfüggesztés nyilván arra való, hogy megpróbálják menteni az arcukat, és megőrizni a látszatot, hogy őket nem lehet se kizárni, se felfüggeszteni, se megbüntetni.
A megszégyenülést azonban sokkal egyszerűbben el lehetett volna kerülni, ha a Fidesz maga lép ki, amire heteken át készítették fel a saját szavazóikat, mondván: a Néppárt megtagadta a saját értékeit, nem keresztény, tele van liberálissal és “Soros-ügynökkel”, etc. Orbántól ezek után elegáns lett volna és nagyvonalú, meg főként önazonos, ha a Fideszt kilépteti az EPP-ből.
- Mert az összes hátrányt elszenvedi ugyan, de legalább az arcát megmenti.
- Míg a hátrányok ugyanúgy sújtják most is, de a presztízse komoly csorbát szenvedett.
Orbán inkább vállalta – bár megpróbálta kisebbíteni – a megaláztatást, csakhogy a Néppártban maradhasson a választás után is. Még úgy is, hogy közben nincsenek tagsági jogai.
Ennek okát a kormánypropaganda nem is titkolta: ha ők maguk lépnek ki, akkor nem teljesül Orbán másik célja (az arcmentésen túl), hogy ügydöntő, királycsináló, a következő európai bizottsági elnök megválasztását befolyásolni tudó szerepbe kerüljön/maradjon az EP-választás után is.
Az egész választási matematika kérdése.
Ezért zsarolhatta Orbán Manfred Webert azzal, hogy ha a Fideszt kizárják, nem lesz meg a többség az Európai Parlamentben az EB-elnökké választásához. Ezekután a Fidesz elnöke nyilván abban bízik, hogy pártja és társutasainak szavazata fogja biztosítani, hogy visszakapják a tagsági jogukat, és úgy tegyenek, mintha nem történt volna semmi.
A zsarolási potenciálját akarja kihasználni, hogy továbbra is élvezhesse a Néppárt európai védelmét, ami eddig megakadályozta ellene a komolyabb brüsszeli szankciókat. Azonban éppen saját félhivatalos lapja bizonyította be, hogy
Orbán terve illuzórikus, homokra épült.
Az állítólag a Magyar Nemzet – de sokkal valószínűbb módon valamelyik kormányközeli tanácsadócég, mint a Századvég vagy a Nézőpont – által készített mandátumbecslés értékelése azzal indít, hogy
Az Európai Néppárt (EPP) abban az esetben biztosan az Európai Parlament (EP) legnagyobb frakciója lesz, ha a májusi EP-választást követően is a pártcsaládban politizál a Fidesz.
Csakhogy ez a állítás nem igaz, illetve nem pontos. Az ábráról világosan leolvasható, hogy akkor is a Néppártnak lesz a legnagyobb frakciója az EP-ben, ha a Fideszt kizárják. Tehát:
- a Néppártnak nincs szüksége a Fideszre és szövetségeseire (19) ahhoz, hogy övé legyen a legnagyobb frakció (160);
- a szélsőjobbal viszont semmiképpen nem hozható létre többségben lévő koalíció (330<353);
- a jobbközép-balközép-liberális koalíciónak viszont egyértelmű többsége lesz (378>353), még a zöldek (46) vagy Macron (22) bevonására sem elengedhetetlen.
Ergo: se Webernek, se a Néppártnak nincs szüksége Orbánra és a Fideszre.
Ráadásul a Fidesz részvétele nemhogy feltétele, hanem éppenhogy gátja lenne a 3 legnagyobb frakció koalíciójának. A szocialisták és a liberálisok ugyanis arcvesztés nélkül nem mehetnek bele, hogy együtt szavazzák meg a Bizottságot a Fidesszel. Minden bizonnyal sokkal inkább a szélsőségektől való végleges megszabadulást, azaz Orbán kizárását szabják feltételül a közös kormányzáshoz
De akkor a németek (a CDU és a CSU) miért keresték a kompromisszumot, miért nem zárták ki a Fideszt simán a Néppártból, ahogy azt a Beneluxok és a skandinávok eredetileg követelték?
Orbán alighanem azt hitte, sikerült megzsarolnia Webert a bizottsági elnöki poszttal, miközben inkább az történt, hogy Weber így kétszer adhatja el ugyanazt.
- Márciusban megmentette a kampányát a Fidesz felfüggesztésével.
- Júniusban bebiztosítja az EB-elnöki posztot a Fidesz kizárásával.
Orbán tehát valóban szerepet játszik majd a nyáron az elnökválasztásban, de nem mint királycsináló, hanem eszköz:
áldozat, akit oda lehet vetni Timmermans elé.
Hacsak csoda nem történik, és nem tévednek a mandátumbecslések, nem lesz sokkal erősebb a szélsőjobb a vártnál, Orbánt ezúttal arconcsapja a forgóajtó. Visszaüt a reálpolitika, meg a választási matek. Júniustól nem lesz szükség se rá, se az embereire, mehet a levesbe, elveszíti a Néppárt jelentette brüsszeli védelmet.
Orbán csak időt akart nyerni, de eltaktikázta magát. A nagy sakkozót ezúttal kisakkozták. Ahelyett, hogy királycsináló lehetne és zsarolási pozícióba kerülne, kétszer kell lenyelnie a békát.
Teljesen értelmetlenül, a semmiért pofoztatta ízekre magát. Az egér legalább kapott 5 ruppót.