Az ellenség megtévesztése mindenekelőtt!
Hosszú interjút közölt Palkovics László innovációs miniszterrel az ATV. Abban szerepel a következő részlet, ahol Csuhaj Ildikó kitér a kedvezményes lakásbérletére, ám a magyar tudományos élet legnagyobb barátja parádés indoklással menekül meg a szorításból:
Tényleg azért költözött a Várba és bérel mélyen a piaci ár alatt, havi 40 ezer forintért egy 63 négyzetméteres lakást a Táncsics utcában, mert az anyósához szeretett volna közelebb kerülni ?
– Tényleg kedvelem az anyósomat. Az én anyósom tornászvilágbajnok.
Ez a Csubakka-védelem eklatáns esete:
hozz fel valós, de össze nem tartozó tényeket annak bizonyítására, ami egyáltalán nem következik belőlük. Például: az anyósom tornászvilágbajnok, tehát nekem jár egy lakás a Várban olcsón.
Palkovicsot azonban továbbviszi a lendület, mígnem a fact-checking végül megállítja: már a tényállítás sem valós (nemhogy releváns volna).
Anyósa, Bánfai Ágnes a 60-as évek végének, 70-es évek első felének magyar válogatott tornásznője. Olimpikon, olimpiai 5. (női csapat, Mexikó, 1968), világbajnoki 3. (női csapat, Várna, 1974.)
De világbajnok, az nem volt.
(A magyar női torna csak két világbajnokságon szerzett aranyérmet: 1954-ben a kéziszercsapat és Keleti Ágnes felemáskorláton, valamint 1992-ben Ónodi Henrietta ugrásban.)
Szó sincs arról, hogy le akarnám becsülni Bánfai sportsikereit, egy olimpiai 5. hely és egy vébébronz szép eredmény. Akit le akarok becsülni, az Palkovics, aki még egy ilyen jelentéktelen dologban is hazudni képes.
Pedig nem kellett volna feltétlenül hazudnia, ha már felesége családjának sportsikereire akarta fogni az igen kedvezményes lakásbérletet (közel a miniszterelnöki palotához). Mondhatta volna, hogy az anyósa tornászolimpikon, az is ugyanolyan jól cseng (mégha nincs is semmi relevanciája a mélyen piaci ár alatt kapott lakás ügyében).
De ha mindenképpen világbajnok kellett neki, mert fel akart vágni a család sportsikereivel, akkor felhozhatta volna az apósát. Mert Pézsa Tibor például tényleg volt világbajnok (kardvívás, csapat, Moszkva, 1966; egyéni, Ankara, 1970). Sőt, olimpiai bajnok is, amit Magyarországon különösen komoly nimbusz övez (kardvívás, egyéni, Tokió, 1964).
Szóval semmi szükség nem volt a hazugságra.
Már tényleg csak azt tudom elképzelni, hogy benne van a munkaköri leírásukban.