Magyarország csak akkor menekülhet meg, ha Olaszország elesik. 
A Fidesz elnöke pénteki kampányindítóján gyakorlatilag – mert ki nem mondva – azt jelentette be, visszautasítja a németek ajánlatát. Már nyomokban sem volt meg a március 15-ei visszafogottsága, a Fidesz kampánya folytatja az aljas, rasszista uszítást, harcát a fiktív apokalipszis és a képzelt ellenség ellen. Orbán nem kíván konszolidálódni, nem akar és nem tud letérni az illberális útról.
Ezzel viszont két szék között a pad alá esik.
Egyfelől ezek után a Néppártban biztosan nem maradhat. A maradásra maga mondott nagy, hangos és határozott nemet pénteken. (Bár a sameszaival már korábban megüzente ugyanezt.)
Az EPP egy hónapja azért nem zárta ki a Fideszt, mert nem lett volna meg ehhez a kellő támogatottság. A pártcsalád szétszakadása fenyegetett. A felfüggesztéssel viszont elérték Orbán kiszorítását, de anélkül, hogy többen kiléptek volna vele együtt.
A kizárás majd csak az EP-választás után esedékes, amikor már világos lesz, hogy nem nyert a szélsőjobb, nincs szükség Orbánra és pártjára, mert a Néppártnak a szocialistákkal és a liberálisokkal együtt kényelmes többsége lesz a parlamentben.
De az EPP-t domináló németek még akkor is jobban szeretnék, ha Orbán sértődötten maga léptetné ki a Fideszt és a szövetségeseit, és nem kellene erővel kizárni onnan. (Van is esély arra, hogy nem tévednek nagyot, amikor a magyarországi miniszterelnök egójával kalkulálnak.)
Jelenleg nincs olyan közvéleménykutatás, amelyik ne azt prognosztizálná, hogy
Brüsszelben megvalósul a a centrális erőtér európai verziója,
de úgy, hogy pont nem Orbán áll középen, hanem kiszorul szélsőjobbra.
A formálódó szélsőjobboldali koalícióhoz viszont ő maga nem csatlakozna szívesen.
- Azért nem, mert az újnáci populistáknak nem lesz elég szavazatuk május 26-án, hogy elég, az Unió sorsát befolyásolni képes hatalmuk legyen.
- Továbbá azért sem, mert ott Orbán Viktor csak sokadrangú szereplő lenne Salvini, Le Pen vagy Kaczynsky mögött, akiknek vagy több szavazójuk és képviselőjük van/lesz, vagy nagyobb, ezért fontosabb és befolyásosabb országokat reprezentálnak.
Orbán olyan a szélsőjobb számára, mint egy brand. Egy celeb érdemi politikai súly nélkül. Ő az európai szélsőjobboldal Schmitt Pálja vagy Deutsch Tamása: ismertség (és a bázison elismertség), minden súly és érdemi befolyás nélkül.
Orbán Viktor számára ez lose-lose pozíció.
Ahol maradni akar, oda nem kell, ahol befogadnák, oda ő nem akar menni. Egyedül marad, elveszíti befolyásos patrónusait, végképp elszigetelődik.
A helyzetét egyedül az menthetné meg, ha legalább valamelyik nagy országban bekövetkezne a szélsőjobb áttörés. Erre egyedül Olaszországban van esély. Ebben az esetben borítékolható volna, hogy a Liga kilép a koalícióból, amivel új választásokat kényszerít ki, ami után Salvini alakíthat kormányt.
Ennek esélye nem elhanyagolható. Ekkor máris nem Orbán, hanem egyszerre Salvini lenne az Uniót fenyegető legnagyobb veszély.
Ide jutott hatalmas európai ambíciótól: már nem az van, hogy “mi jövünk”, hanem az, hogy bárcsak ne mi jönnénk. Orbán most arra bazírozik, hogy megszűnjön tényezőnek lenni.
De ezért ő maga nem sokat tehet. Amit mégis, hogy megpróbálja azt bizonyítani, legalább a Fidesz és a magyar választók többsége xenofób, rasszista, neofasiszta politikája mögött áll, és őt nem lehet leváltani:
ha meg akarnak szabadulni tőle, az egész országot ki kell rúgni az EU-ból.
Az intenzív kampánnyal mozgósítja a híveket, és ami ugyanolyan fontos: a Fidesz józanabb arcait is beelekényszeríti a rasszista politika melletti kiállásba, nehogy eszükbe jusson az ország érdekére (nota bene: a párt és a saját érdekeikre) tekintettel mérsékelt hangvitelt, konszolidációt és a szélsőjobb helyett a jobbközép mainstreamhez való igazodást követelni.
- Ha Salvini komolyan megerősödik, az egész Unió léte veszélybe kerül.
- Ha Salvini nem nyer nagyot, Orbán viszont igen, akkor Magyarország uniós tagsága kerül veszélybe.
Mert ebben az esetben az illiberális látszatdemokrácia marad a fő ellenfél, de mivel Orbánt nem lehet eltávolítani, nyilvánvalóan felerősödnek majd a Magyarország kizárását követelő hangok.
Orbán stratégiája a győzelem vagy halál. Ha neki bukni kell, bukjon vele mindenki.
Bő kétmillió szavazó, akik fogékonyak a mesére, a végletekig szimplifikált világmagyarázatra, amit Rogán feltálal nekik, minden bizonnyal most is bejelenti majd, hogy a bukásba is követi a vezért.
Nem volt ez másként régebben, más vezérek és híveik esetében sem. És ahogy akkor, most is velük bukik majd mindenki más is.