Nagyon vicces, amikor a demokrácia sírásójaként emlegetett fideszesek a demokrácia sírásójaként emlegetett Facebookot akarják megregulázni.
Nagyon sokan akarják megregulázni a Facebookot, a lista végére az utóbbi napban felírta magát a Fidesz is. A Facebook ugyanis átvette az újságok szerepét, de úgy, hogy elszívta előlük a hirdetőket és az olvasókat, közben pedig az olvasóknak csak azokat a híreket tárja fel, amik „őket érdeklik”. Vagyis az algoritmust úgy írták meg szorgos indiai progamozókezek, hogy a fideszeseknek fideszes propagandalap jöjjön rajta, az emeszpéseknek meg emeszpés.
Ráadásul ott vannak a mostanra havonta jelentkező fészes botrányok:
- a beavatkozás a Brexit-népszavazásba,
- az amerikai választásokba,
- a felhasználók adatainak rendszeres kiárusítása,
- vagy az orosz fake news-gyárak elterjedése.
A Facebook a modern nyugati világban a demokrácia és a sajtószabadság egyik sírásója, a közbeszéd színvonalának lezüllesztője.
A vállalat, érzékelve a PR-ja mélyrepülését, persze igyekszik változtatni: kitiltja az orosz propagandát, a fake accountokat, a politikai manipulációt a felületéről. Így esett áldozatul az egésznek például a KESMA, a magyar kormányzati propagandahálózattal együtt az egész magyar média a moderálási elveknek. (Lásd a 444 cikkét a témában.) Egen, nem kellett volna egy üres rétet és három menekültet mutogatni hetekig vörösen villogó felirattal, hogy TÖBB EZER MIGRÁNCS TÖMÖRÜL A MIGRÁNCSKARAVÁNBAJAJ, elég lett volna az objektivitásnak legalább a minimális látszatát megőrizni.
Szóval, a Facebook kimoderálta a kormányzati propagandát, erre a kormányzatnál elsőszámú problémává lépett elő az ügy és mindjárt felkerült a céltáblák közé a közösségi oldal is. Gyorsan összedobtak egy konferenciát, ahol – ahogy az Origo írja – olyan „kiemelkedő személyiségek” (muhahaha) vettek részt, mint
- a Twitteren kurvaanyázó, bazmegelő Deutsch Tamás,
- a Várban frissen lakást szerzett és írásban folyamatos üvöltő Bayer Zsolt,
- vagy GFG, aki mega akrja alapítani az ORbán-Jugendet, a Hitler-Jugend mintájára.
Ezek hárman – az uszításban a Kurucuinfó helyét átvevő 888 támogatásával – beszélgettek a sajtószabadságról.
(Mintha a farkasok beszélnének arról, hogy a bárányoknak is joga van a túléléshez, vagy éppen a rókák a tyúkok rettenetes helyzetér, esetleg a Habsburgok aggódtak volna a magyar sajtószabadságért ’48 előtt…)
Mindjárt cenzúrát is kiáltottak és az Origo – szokásához híven – 1953-at idéző nyelvezetű cikkben vette le a keresztvizet a Facebookról. (Közben a kormány amúgy a Facebookon kémkedik utánunk, ugye az megvan?)
Nincs abszurdabb annál, mint amikor az orosz propagandát terjesztő, a fideszes pártállam által elfoglalt „hírportálokon” Bayer-szerű emberek aggódnak a sajtószabadságért és Orwellt idézik. Könyörögöm, legalább ne csináljanak úgy, mintha ők lennének a sajtószabadság őrzői és a demokrácia csillagai. Kit próbálnak ezzel hülyére venni?
A konferenciát a Fidesz háttérintézete, a kampányokért is felelős Századvég szervezte és ők rukkoltak elő azzal az ötlettel is, hogy akkor szabályozzák a közösségi oldalt. Az ötletek között szerepel:
- nyilvánítsák tömegmédiummá;
- vonják a magyar jogszabályok hatálya alá;
- a nemzetállamok a büntetőjog erejével szankcionálhassák a Facebook cenzorait;
- „a Facebookot adják a felhasználók, azaz a kisrészvényesek tulajdonába”.
A szomorú helyzet az, hogy valóban a Facebookon sokáig szabályozatlanul terjedt mindenfajta hülyeség, most a cég ezt próbálja a visszájára fordítani. A Bayer-féle propagandisták persze sipákolnak, hiszen a kormányzati hazugsággyárakat tiltják le először az oldalról. De ez sem egészséges megoldás. Attól a Facevook nem lesz jobb, ha ott is csak a fideszes szar ömlik majd az arcunkba, nyilván csak a legidiótább Orbán-fan gondolja, hogy ez visszaállítja a sajtószabadságot.
Annak idején, amikor Jürgen Habermas megalkotta a társadalmi nyilvánosság fogalmát (aki akar, keressen rá, magyarul 1995-ben jelent meg, nehéz, rosszul fordított mű), akkor a szerző úgy képzelte el, hogy stabil és kulturált keretek között a tájékozott és művelt polgárok észérvek mentén folytatnak eszmecserét a politikai, illetve a kulturális életről. Habermas ideálisnak mondott polgári nyilvánosságfogalma a 19. századbeli klubokhoz, kávéházakhoz hasonlít; a nyilvánosság alatt egyszerre értette azt a teret, ahol beszélgetnek és egyben a diskurzust. Ebben a térben, beszélgetésekben magánemberek csoportjai okoskodó, közvetlen emberi kommunikáció keretében keresnek konszenzust, tematikus viták során tárgyalják meg a köz ügyeit.
Most gondoljunk bele, hol van ehhez képest egy parttalan, anyázós Facebook-vita, vagy a kormányzati propaganda uszító őrjöngése bárki ellen, aki éppen az aktuális ellenség.
Manapság a „konszenzusos vita” abból áll, hogy a Vadhajtások nevű állami szélsőjobbos propaganda hülyegyereke focilabdával rugdossa a DK-sok sátrát a Nyugatinál, aztán igazoltatják a rendőrök. Ez a magyar demokrácia színvonala.
Habermasnál például nincs cenzúra, a vitában való részvétel nincs korlátozva. Viszont a vita kizárólag racionális érveken alapulhat, a racionális megértés mellett nincs szükség másfajta megértésre, és mindig a legjobb racionális érv győz. (Magyarországon ez a focilabda és a hülyegyerek.) A viták során a résztvevők beazonosítják és felerősítik a társadalom számára releváns problémákat, így elérik, hogy azok bekerüljenek a parlamentbe, és megfelelő döntés szülessen róluk. (Ilyenről nem nagyon tudunk, talán az otthonápolást akarták elismerni munkának a civilek, de a Fidesz még napirendre se vette.) A nyilvánosság filozófiai szerepe Habermas szerint ily módon az emberi életvilág társadalmi és morális koordinálása.
Ha a Habermas-féle nyilvánosságot tekintjük alapnak, akkor Magyarországon nincsen vita, elhalt, éppen ezért morál sincsen. Se demokrácia, se nyilvánosság.
Lássuk be: sem a Bayer-féle kormányzati őrjöngés, sem a Facebook cenzúrája nem kedvez a demokráciának. Olyan, mintha az Alien vs Predator című (amúgy rettenetesen primitív és rosszul elkészített) sci-fiben lennénk, aminek alcíme ez volt: „Bárki győz, mi veszítünk”.
A demokrácia halott, kedves olvasók!