Lehet, hogy mégis el kellett volna kezdenie építeni Paks 2-t. 
Magyarországon kevés visszhangot kapott, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése kedden hosszas és éles viták után visszaadta Oroszország szavazati jogait, amit még 2014-ben, a Krím annektálása után vettek el tőlük.
(Az Európa Tanács egy kormányközi szervezet, nem azonos az Európai Tanáccsal, az Unió kormány- és államfőinek döntéshozó fórumával.)
Különösen érdekes, hogy a magyar képviselők nem vettek részt a döntésben, de utólag – az Azonnalinak nyilatkozva – a fideszes Németh Zsolt ellenezte, a szocialista Gurmai Zita és a jobbikos gyöngyösi Márton viszont támogatta a határozatot. Azaz minden visszakerült a kb. 10 évvel ezelőtti állapotába: a Jobbik és az MSZP látszólag az oroszok oldalára,
a Fidesz pedig Moszkva-ellenes pozícióba.
De mi a pálfordulás oka? Mi történt valójában?
A bennfentes beszámolók egyetértenek abban, hogy az orosz szavazati jog visszaadásáért személyesen a francia állam- és a német kormányfő lobbizott. Amiből az következik, hogy
Macron és Merkel alkut kötött Putyinnal.
Tavasszal tele volt a nemzetközi sajtó azokkal az aggodalmakkal, hogy az orosz szolgálatok dezinformációs kampánnyal próbálják meghekkelni a május végi EP-választást, hasonlóan a 2016-os amerikai elnökválasztáshoz. Még Magyarországra is eljutott a hír, bár nem a kormánypropagandához, természetesen.
Az orosz auto- és kleptokrácia érdekeit nyilvánvalóan egy megosztott Európa szolgálná a legjobban, melynek tagállamait kedvükre tudnák kijátszani (kivásárolni) egymással szemben. Ez pedig egészen akkurátusan egybevág a magukat szuverenistának nevező, valójában etnofasiszta és -populista szélsőjobboldal szándékaival.
Orbán, Salvini, Le Pen, Strache és a többiek célja ugyanúgy az Unió meggyengítése, hogy a zavarosban halászva növeljék a saját hasznukat. Továbbá persze hogy elvessék a későbbi konfliktusok magvát, valamint kiszolgálják az oroszokat. Emiatt igazán várhatták – és várták is – az orosz támogatást a kampányban: egy fakenews-offenzíva mozgósítani tudta volna a valóság tagadására amúgy is fogékony szavazóikat.
- De a dezinformációs kampány elmaradt.
- És ennek okán elmaradt a szélsőjobboldali áttörés is.
Macron és Merkel megegyezett Putyinnal, és
az Unió megmentése az újfasisztáktól igazán megérte,
hogy egy valójában nem nagyon fontos szervezetben az oroszok visszakapják a szavazati jogukat. (A döntést az oroszországi civil szervezetek sorsával indokolni persze nem több átlátszó blöffnél.)
Putyin alkalmasint ennél többet akart elérni. Például Ukrajna vagy Macedónia átengedését, valamint az uniós kereskedelmi szankciók eltörlését. De ezek helyett csak az Európa Tanács közgyűlésének szavazati jogát kapta.
Presztízsgyőzelem, ami valójában nem sokat ér. Amiért cserébe el kellett – legalább átmenetileg – engednie az európai szövetségesei, az Unió belső árulóinak kezét, és tűrnie az EU egységét.
A várt, de megakadályozott orosz fakenews-kampány egyébként az egyetlen magyarázat arra,
miért reménykedett Orbán Viktor minden racionális prognózis dacára az utolsó utáni pillanatig a szélsőjobboldali áttörésben.
Az oroszok azonban cserbenhagyták, nem segítettek neki. A szélsőjobb nem hogy önállóan, de még a jobbközéppel – esetleg – összeállva is kisebbségben lenne az EP-ben. És a Fidesz-elnök legfeljebb azzal vághatott vissza, hogy Németh Zsolt nem ment be megszavazni azt, amit a németek és a franciák előre láthatóan úgyis átvittek az Európa Tanácsban.
Orbán most néz bambán maga elé. Putyin elárulta őt, elcserélte az Európai Bizottság magának kinézett elnöki posztját némi orosz propagandagyőzelemre és valami piti szavazati jogra Strasbourgban.
Lehet, hogy mégis el kellett volna kezdenie építeni Paks 2-t.