A V4-ek sikere, Orbán sikere, a demokrácia sikere – zengi a propaganda napok óta. A siker pedig az, hogy nem olyan politikus kerül az Európai Bizottság élére, akire az Unió polgárai szavaztak.

“2019-ben a V4 tanítja demokráciára a nyugati elitet” – harsogja a Pravda. Ugyanis: “ez a négy ország képes volt a nyugat-európai elit játékszerét, a csúcsjelölti rendszert kikezdeni és bedönteni.” Hagyjuk is, hogy ez tételesen nem igaz, hiszen a liberálisokkal összebútorzó Macron picit jelentősebb léket ütött a rendszen, mint Orbán.

De ha már a hazugságok: “német védelmi miniszter ugyanis alternatív jelölt, nem kanonizált, nem a mesterterv része. Nem európai érdek a megválasztása a merkeli logika szerint.” A valóság szerencsére megint nem jött szembe a propagandistákkal. Hiszen Merkel ellenkezése, majd tartózkodása a végső szavazáskor kizárólag belpolitikai célzatú volt, semmi köze sem a jelölt személyéhez – aki amúgy minden kormányában kapott tárcát, vagyis nem valószínű, hogy bármilyen kifogása lenne ellene. Sőt, akik most (is) teli szájjal ekézik Merkelt, röhögnek rajta, gúnyolják, levitézlett, bukott politikusnak tartják, azoknak érdemes felidézni: csak azért nem Ursula von der Leyen lett az utódja a pártja élén, mert jelentősebb pozíciókat szántak neki – és lám.

De vissza a demokrácia-oktatáshoz. A propaganda szerint a csúcsjelölti rendszer megbukásával “a súlyos demokráciadeficittel küzdő Európai Unió is csak nyer”. Sajnos azt nem fejtik ki, mégis, miként. Miként a demokrácia győzelme az, hogy a szavazók akaratát semmibe véve, zárt ajtók mögött, kizárólag hatalmi alkuk nyomán kiizzadt személyi döntések születnek?

Persze Orbánéknak csak addig tetszik a mutyi, amíg az általuk gyűlölt személyek lekerültek a terítékről. Az már annyira nincs ínyükre, hogy az Európai Tanácsot a belga ügyvezető miniszterelnök, Charles Michel vezeti majd. Ez már nem a demokrácia ünnepe.

De a bizottsági elnök megmutyizása az – és innentől kezdve jön a nemzetállamok Európája, amely szögesdróttal és aknazárral védi minden négyzetcentiméterét. Mármint a propagandisták és Orbán szerint.

Nagyon kíváncsiak vagyunk arra: mikor kell a Leyen vezette Brüsszelt megállítani. Ugyanis a politikus – aki most bizonyára nagyon imponál Orbánnak, elvégre 7 gyermeke van, ezért talán még azt az apróságot is hajlandó neki megbocsátani, hogy nő –, az Európai Egyesült Államok ideájának lelkes híve. Ellentétben nem rajong a szögesdrótért, a gyerekek és szüleik fogságban tartásáért, éheztetéséért. El lehet játszani, hogy Soros emberei helyett valaki más, tiszta hangú, már-már igaz magyar került az Európai Bizottság élére – csakhogy ez hazugság. Ha tetszik, Merkel legjobb tanítványát, politikai örökösét tisztelhetjük a valóban tiszteletre méltó Ursula von der Leyenben.

Ha Orbánnak ez a győzelem, akkor még sok ilyet kívánunk neki.