A gyűlöletből próbálnak pénzt csinálni.
Az antiliberális autokrácia szexuális önrendelkezés elleni háborúja nem tegnap kezdődött. Egy Ékes Ilona nevű fideszes képviselő már 2009-ben betegségnek nevezte a homoszexualitást. A kormánypárti propagagandatévében azóta is rendszeresen felmerül a melegek “gyógyításának” szükségessége.
- Miközben a nyugati civilizációban több helyütt polgármesterek és miniszterelnökök is részt vesznek a melegfesztiválokon, Budapesten Tarlós visszataszítónak nevezte a Pride-ot.
- Orbán is a mi-ők dichotómiát használta 2005-ben, amikor a homoszexuálisokról kérdezték.
- A KDNP beszállt az aláírásgyűjtésbe, hogy egész Európában tiltsák be a melegházasságot.
- Kövér meleglobbiról beszélt.
- A Bayer nevű vezérheccelő bejelentette, hogy ő büszke homofób.
- A Bencsik nevű másik agitátor azon háborgott, hogy a Pride-on a “normálisakat” (ti. az ellentüntető nácikat) zárják kordon mögé.
És aztán elkezdődött a totális agyhalál.
A Boldog nevű fideszes képviselő betiltaná az egész melegfelvonulást en bloc, mert “káros a kiskorúak személyiségfejlődésére”. Ugyanő bojkottálja az egyik üdítőitalgyártó termékeit, mert a világcég marketingkampányban állt ki a tolerancia, az elfogadás és egyenlő jogok mellett.
De még ezt is lehetett fokozni.
Az egyik kormánypárti heccportál egész cikksorozatot szentelt annak, hogy a kólagyártó reklámkampánya valahogyan a heteroszexualitás ellen irányul (azt ők se tudják, pontosan hogyan, de biztosak benne), továbbá a pedofília elfogadásának ágyaz meg.
Mindezekből tisztán látszik, hogy a melegek lettek az új migránsok. Az új ellenség. A kérdés most már az, hogy miért.
Az egyik lehetőség az, hogy ezek spontán nácik, és nem tudnak parancsolni nyilas vérüknek. Amikor a központi vezérlés elengedi a kezüket, akkor előjönnek saját becsípődéseik, és buziznak (mert zsidó pillanatnyilag nyilvánosan nem lehet). Ennek azokban ellenmond, hogy már az EP-kampányban is buziztak, amikor nyilvánvalóan volt kézi irányítás. Továbbá nincs egy elhatárolódó nyilatkozat sem. A Fidesz-központ annyit közölt, hogy mindenki szabadon döntheti el iszik-e kólát;
egyáltalán nem tiltakoztak a homofób kontextus ellen.
A másik opció, hogy a pártállam éppen kampányt indít melegekkel szemben. Ahogy a 30-as években a Pravda munkáslevelezői megbírálták Ivan Ivanovics elvtársat, amit hamarost követett a pozícióból való eltávolítás, az NKVD általi letartóztatás, kínzás, majd főbelövés.
Ennek a változatnak azt mond ellen, hogy a választók jóval elfogadóbbak melegekkel, mint a Fidesz, amelyik a honfóbiával nem tud szavazókat szerezni, mert az ilyenek már úgyis nála vannak (lásd még a nyilas ideológus minapi panaszkodását, hogy a kormánypártokok lenyúlták a hungarista témákat és szimpatizánsokat is). A lakosság jelentős része még a melegházasságot és az örökbefogadási jogot is megadná, szemben a Fidesszel, amelyik minimumként ragaszkodik ezek kategorikus tilalmához. (Még az olyan, emberarcúnak maszkírozott fideszes is, mint Gulyás Gergely.)
A Fidesz tehát – ebben az ügyben legalábbis – jóval jobbra áll a választók zömétől, ami voltaképpen érthetetlenné teszi, miért ragaszkodnak a nyílt homofóbiához.
Hacsak.
Hacsak éppen nem az a helyzet, hogy teljesen tudatosan ezt a képet akarják magukról mutatni. De nem a magyar választók, hanem a külföld felé. Mert amíg a magyar lakosság körében ez a téma kevés visszhangot kelt, hidegen is tartják, nem éri el a Kesma vidéki lapjait, abban biztosan lehetünk, hogy a spanyol, holland, svéd, osztrák, etc. nagykövetségek gondosan beszámolnak erről a kormányaiknak, és előrejelzéseket tesznek arról, hogy az illiberális rezsim éppen a személyes szabadság újabb szegletét készül korlátozni.
Orbánnak ugyanis ahhoz is megvan a hatalma, hogy az alaptörvényben rögzítse a homoszexualitás tilalmát, de legalábbis nem egyenjogú voltát (amire Romániában is volt elbukott kísérlet a minap). Ebben az ügyben a mamelukjai nyilván nem feküdnének keresztbe a küszöbön, a büszkén homofóbok pedig harcosan támogatnák.
Ez a taktika nem volna idegen Orbántól, aki korábban előszeretettel hivatkozott arra, hogy őt nagy nyomás éri, például felkötnék lámpavasra, ha belemenne abba, hogy Magyarországon emberséges elbánást kapjanak a háború elől menekülők. Ha tétet kellene tenni, akkor arra volna érdemes, hogy ezúttal is ugyanaz a helyzet: Rogán kutyái a társadalmi nyomás látszatát generálják – természetesen központi utasítása -, a kampány nem éri el a vidéki választókat, a városi liberálisokért meg úgy se kár.
A nyomás felülről generált látszatát viszont Orbán remekül felhasználhatja az uniós pénzekért folyó tárgyalásokon.
Nem kell érdemi, valódi engedményeket tennie, már megszerzett pozíciókat feladnia a média, a gazdaság és igazságszolgáltatás és úgy általában a jogállam területén. Elég ha megígéri, hogy nem romlik a helyzet, fenntartja a státusz quót, ellenáll a nyomásnak, visszahívja a csapatait és nem kriminalizálja homoszexualitást alkotmányilag.
Ugyanez történt a CEU-val, amivel nem volt senkinek, még a Fidesznek sem semmi baja, semmiféle konkurenciát nem jelentett senkinek Magyarországon. Mindössze azért kellett külön törvényben diszkriminálni, hogy a valósnál nagyobbnak vélt lobbierejénél fogva hozzon össze egy találkozót az amerikai elnökkel, amelyen az illiberális autokraták majd kiválóan elsimítják az ügyet.
Orbán problémát generált, hogy megoldhassa és felmarkolhassa érte a jutalmat. Ez a tékozló fiú jutalma. A keresztény szabadság nagy harcosai eddig jutottak el az Ószövetségben.
Ez a stratégia arra épül, hogy a fenyegetés erősebb, mint annak beváltása. Alighanem ugyanez történik most a melegek ügyében. A Pride és a Coca-Cola kampánya pont kapóra jött. Nyugat-Európa dilemma elé van állítva.
Orbán azt üzeni nekik, hogy ez még nem a gödör mélye, van ennél lejjebb is.
- Ha az uniós (főleg német és francia) vezetők hisznek neki, akkor megadják neki a rezsimje fenntartásához, a klientúrája finanszírozásához szükséges kohéziós és agrártámogatásokat.
- Ha meg nem, akkor magukra vessenek, ők azok akik hozzájárulnak a melegek magyarországi diszkriminációjához.
Csak érdekességképpen: ez a tárgyalási taktika legutóbb nem jött be Orbánnak. A republikánus adminisztrációban is protestáns keresztények ülnek, ismerik a Bibliát, és benne a tékozló fiú sztoriját. A CEU azóta már el is ment Bécsbe. Nem ez volt cél, de nem jött be a terv. Járulékos veszteség.
Észak-Korea és a Kim-dinasztia ugyanezt az jelenséget – ti. státusz quo fenntartását vagy visszaállítását pénzért cserébe – használja, csak nukleáris robbanófejekkel felszerelt rakétákkal.
Orbánnak nincs atomfegyvere, az etnikai diszkrimináció túllőne a célon, ő a buzikkal zsarol. Hátha a szexuális szabadság fenntartása megér némi pénzt a Nyugatnak. Az uniós diplomaták utána megveregethetik a saját vállukat, hogy némi kápéért milyen ügyesen megakadályozták a szabadságjogok további magyarországi korlátozását. Ha meg nem, akkor a melegek így jártak.
Az antiliberális autokráciában a sötét politikai machinációk valahogy mindig mérhetetlen emberi aljassággal párosulnak.