Robotikából verhetetlenek, pedig alig múltak nyolcévesek a szegedi diákolimpikonok

Robotikából verhetetlenek, pedig alig múltak nyolcévesek a szegedi diákolimpikonok

Ha valami olyat kell kitalálni, ami eddig senki másnak nem jutott még eszébe, a legjobb ezt a feladatot egy csapat gyerekre bízni. Ők pedig hipp-hopp megnyernek vele egy világversenyt.1280_1.jpg

Idén Dániában rendezték meg a World Robot Olympiad versenyt: ez a megmérettetés az iskolás korosztálynak ad lehetőséget, hogy megmutassa, hogyan tud robotokat programozni különféle, általuk kitalált célokra. 

Valódi nagy nemzetközi versenyről van szó: ebben az évben 35 ország indított csapatokat. Magyarországot néhány idősebb társuk mellett három szegedi kisiskolás képviselte, akik, ha már életükben először kipróbálhatták magukat egy világversenyen, gyorsan meg is nyerték azt. A szegedi gyerekcsapat olyan országok versenyzőit utasította maga mögé, ahol a kötelező iskolai tanterv része a robotprogramozás – mindezt úgy, hogy korábban sosem vettek még részt ilyen rangos rendezvényen. Egyszerűen csak volt egy jó ötletük, hittek benne, hogy meg tudják csinálni, és remélték, hogy mások is vevők lesznek rá. 

39437.jpg

A kis diákolimpikonok abban is különlegesnek számítottak a mezőnyben, hogy a legfiatalabbak korosztályában indultak, és ezen belül is szinte a legkisebbek voltak, mivel mindössze 8-9 évesek. Manai Delal, Scurrah Linda és Kaszás Tamás saját ötletüket dolgozták ki, mutatták be, és vívták ki vele a bírák elismerését.

Egy robotkutyát építettek, amelyet vakvezetésre programoztak, és egy Legóból épített városkában mutatták be, mire képes. A kutya, ha bármilyen akadályhoz ér, megáll, ad egy hangjelzést a vaknak, akit vezet, illetve fényjellel hívja fel a környezet figyelmét, hogy fokozottan ügyeljenek a látássérültre.

Maga a programozás hónapokig tartott, a kész robotot pedig egy angol nyelvű prezentáció keretében mutatták be a gyerekek, aztán a zsűri helyben feltett kérdéseire is válaszolniuk kellett a találmányukkal kapcsolatban, természetesen szintén angolul. A másodikos-harmadikos kis csapat ugyanolyan sikerrel vette az akadályokat, mint az általuk fejlesztett robot, és aranyérmet szereztek. 

A felkészülés során a gyerekek sok időt töltöttek azzal, hogy megtudják, milyen segítségre van szüksége valakinek, aki nem lát. Ebben egy idős zongoraművész volt a segítségükre, aki megismertette őket a hétköznapi nehézségekkel, amelyekkel egy vak embernek meg kell küzdenie. A gyerekek találmánya így jóval több, mint egy aranyos kis robot: további fejlesztésekkel akár igazán hasznos segédeszköz is válhat belőle a későbbiekben, ha akad olyan, aki lát benne fantáziát.

A kis fejlesztőcsapatnak pedig még rengeteg dolog eszébe juthat, hiszen van még legalább nyolcvan-kilencven évük gondolkodni.39626.jpg

(képek: szeged.hu)

Facebook Comments