A múltat végképp elhazudni.
28 évvel ezelőtt az történt, hogy Csurka Istvánnak maradt még egy kis bora az előző évi termésből. Ezért az ismert szélsőjobboldali vátesz írt egy politikai pamfletet saját lapjába, a Magyar Fórumba a nemzeti ünnep alkalmából, amiben megpendítette az akkori miniszterelnök, Antall József leváltását is. Nevesen halálos betegsége miatt, de főleg egy szélsőjobboldali (nemzetinek nevezett) irányváltás érdelében.
Vicces dolgokat írt Csurka a Néhány gondolatban, főleg a vége felé, amikor már csak kevés maradt a demizson alján. Visszautasítja például, hogy az akkori kormánypárt, az MDF antiszemita lenne; ezt csak az Aczél-féle éceszgéberek, tehát a zsidók terjesztik róla.
De voltak benne kevésbé tréfás dolgok, nyílt fenyegetések is azok számára, akik nem hódolnak be az MDF akaratának. Például rendőri erővel tett volna “rendet” az akkori közmédiában. Az MDF “teszetoszaságát” kárhoztatta,
nyílt szélsőjobboldali hatalomátvételt sürgetett,
a demokrácia, a politikai pluralizmus és a szabadgondolkodás felszámolását, a totalitarizmus, de legalábbis az autokrácia visszaállítását.
Kommunizmust kommunisták nélkül. Ami pont ugyanaz, mint nácizmust nácikkal.
Az írás nagy felháborodást keltett, többen visszautasították, megijedtek – pláne mert Csurka a kormánypárt egyik vezető politikusa, országgyűlési képviselője, alelnöke volt. Ekkor, erre reakciként jött létre a nemjobboldali demokratikus ellenzék, a Demokratikus Charta is.
Majd eltelt 28 éve, és a Fidesz-propagandasajtójának oszlopa, a Pesti Srácok, illetve az agitka lapigazgatója, a minden pártállamot kiszolgáló Stefka István is megemlékezett Csurka írásáról.
Ő persze nem határolódik el tőle, hanem kiváló drámaírónak nevezi, de arról beszámol, hogy másoknak nem tetszett. Nagyon nem. Idézi például az árulónak titulált Debreczeni Józsefet (szintén MDF-képviselő), aki a Népszabadságban (akkor még létezett)
komplett náci ideológiai alapvetésnek nevezi a Csurka-opuszt.
Stefka természetesen nem Csurka förmedvényét, hanem Debreczeni minősítését tartja bűnnek, mert
különböző liberális, bolsi firkászok, politikusok számtalanszor idézték a „náci alapvetést”.
Ott most nem is az az érdekes, amit a korban csokornyakkendős bérborznak nevezett (utalás arra, hogy bármilyen autokráciát képes kiszolgálni) Stefka leír, hanem az, amit nem.
Nagyvonalúan elhallgatja például, hogy a Csurka-dolgozat egyik legvehemsebb bírálója a Fidesz és annak egyik vezető politikusa, Kövér László volt, aki a parlamentben annak örült, hogy nem neki kell először náci alapvetésnek nyilvánítania:
Eddig csak handabandázó kis csoportocskák léptek fel vérfagyasztó politikai követelésekkel, most azonban megváltozott a helyzet. Az elmúlt hetekben a kormánypárton belül is diktálni kezdtek azok az erõk, amelyek az országot a balkáni káosz irányába kívánják vezetni. (Felzúdulás a jobb oldalon.) Csurka István nem elõször fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell elõször az újabb keletû magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom. (Zúgás és morajlás a jobb oldalon.) Az ellenzék és a közvélemény jelentõs része sem elõször háborodik fel ezen, és a Kormány, illetve az MDF vezetése sem elõször próbálja a szõnyeg alá söpörni ennek következményeit. (Folyamatos zaj.) A nézetek nem újak tehát, de új az, amit ez a sokak által tanulmánynak nevezett szellemi Molotov-koktél jelent. Csurka István levonta a kétéves MDF- kormányzás következményeit, kijelentette, hogy ez a Kormány elvesztette korábbi választóinak bizalmát, a koalíció megbukott. Ebben a helyzetben Csurka István úgy akarja megmenteni pártját, az MDF-et, úgy akarja kimenekíteni a Demokrata Fórum maradékát az omladozó romok alól, hogy földig alázza miniszterelnökét és nyilvánvalóvá teszi, hogy céljának, a hatalom mindenáron való megtartásának érdekében neki a parlamenti demokrácia összeomlása, az ország külsõ és belsõ békéjének fölborítása sem nagy ár. (Szûcs M. Sándor: Csúsztatás!) Az MDF-vezetés pedig szorgalmasan nyilatkozik. Kimondva, azzal nincs bajuk, hogy Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erõszakszervezetek politikai megfontolásból történõ alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése,
azok kizárása a nemzetbõl, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak.
Kínos ez a mából visszanézve.
Pláne különösen hangzik azok után, hogy Kövér teljesen Csurka szellemében néhány hete szintén kizárta a nemzetből az ellenzéket, azokat “akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak”.
A Fidesz kétféle értelemben is totális (1.: saját korábbi önmagához képest 180 fokos; 2.: kizárólagosságra törekvő) fordulata azonban nehéz helyzetbe hozta a propagandistákat, agitátorok és bérborzokat.
Hogyan lehet mármost kezelni a helyzetet, miszerint 28 éve Fidesz volt a “nemzeti gondolat” (értsd: a szélsőjobboldal) legharsányabb ellenfele, Kövér meg antiszemitának és nácinak nevezte a későbbi szövetségest és példaképet?
Stefka megtalálta a megoldást: úgy tesz, mintha meg se történt volna semmi ilyesmi. Se Kövér, se a Fidesz nem szerepel a Csurka-dolgozatról szóló cikkben. Csak különböző liberális, bolsi firkászok, politikusok idézték számtalanszor a „náci alapvetést”, de azt szemérmesen elhallgatja, hogy pontosan kik is voltak ők.
Kövér okkal történelminek nevezhető felszólalása eltűnt a történelemből.
- Ami mégiscsak olyan, mintha a Szovjetunióban a II. vh-ról szólva nem írtak volna a Molotov-Ribbentrop paktumról.
- Upsz: Sztálin idejében nem is írtak, az csak összezavarta volna ideológiailag a munkásosztályt.
Stefka sem tett mást, mint a régi, bevált megoldáshoz nyúlt, tegyünk úgy, mintha nem történt volna meg, inkább mint magyarázgatni kelljen.
- Eleget énekelhette anno az Internacionálét, benne annak nevezetes sorával.
- Csak a fényes jövő biztos, a múlt meg majd alkalmazkodik a fordulatokhoz.
És most akkor miért csodálkozik azon bárki, hogy dicső múltat akarnak akarnak hazudni a honfoglaló magyaroknak a hun rokonsággal vagy a Kárpát-medence tudatos elfoglalásával. Ha a feltétlen kiszolgálói (szélsőjobbról nézve) makulátlan múltat képesek hazudni a jelenlegi hatalomnak egy 28 évvel ezelőtti eseményt tudatosan megmásítva, hát hogyne lennének képesek ugyanerre egy 1125 évvel ezelőtti esemény (a besenyő támadás és vereség) kapcsán is.
Mostantól minden másként volt.
(A fenti képen Sztálin elvtárs. Az utóbb kényelmetlenné vált, leváltott, majd kivégzett Jezsov állambiztonsági népbiztos idővel ugyanúgy eltűnt mellőle, mint Kövér beszéde a Csurka-dolgozat történetéből.)