Gulyás miniszter üzente meg az Unió székvárosába, hogy a magyar parlament Fidesz-KDNP-s többsége nem fogadja el a járvány utáni helyreállítási alapot, ha az Európai Bizottság ragaszkodik a közbeszerzések átláthatóságához.
A történet előzménye, hogy hétfőn a Reuters – és nyomán a nyomokban még létező magyar sajtó, köztük a hvg.hu – számolt be arról, hogy az Európai Bizottság elégtelennek találja a versenyt a magyarországi közbeszerzéseknél, és csak abban az esetben hajlandó folyósítani az uniós támogatásokat,
ha a kormány véget vet a rendszerszintű korrupciónak.
A magyar kormány reakciónak 3 formáját választotta:
- Legelőször az elhallgatást. (A Reuters kérdéseire nem válaszoltak.)
- Azután a kimagyarázást. (Mint Bánki Erik az ATV-ben.)
- Utóbb pedig a letagadást. (Ezt Gulyás Gergely vállalta magára az MTI-nek nyilatkozva.)
A kancelláriaminiszter frappánsan álhírnek minősítette a történteket, szerinte a kormány se formálisan, se informálisan nem is hallott ilyen felvetést. Erre az EB úgy reagált, hogy a Reutersnek odaadta (“kiszivárogtatta”) a magyar kormánynak írt levelet.
Egy hivatalos dokumentumot mégiscsak nehezebb letagadni, bár láthatólag nem lehetetlen.
Gulyás ellencsapással válaszolt: ha az EB nem hajlandó visszavonni, sőt, álhírnek minősíteni és cáfolni a korrupcióellenes tervezetet, akkor azt kockáztatja, hogy a magyar parlament, illetve annak Fidesz-KDNP-s többsége
nem szavazza meg a helyreállítási alapot:
“Az ilyen jellegű álhírek aláássák és veszélyeztetik a saját forrásokkal kapcsolatos határozat ratifikációjához szükséges közbizalmat.”
Ez egy nyilvánosság előtti fenyegetés. A ratifikációhoz szükséges közbizalom veszélyeztetése – ez egész magyarul azt jelenti, a Fidesz-kormány megzsarolta Brüsszelt: nem ratifikáltatják a mentőcsomagot, ami így jogilag érvénytelen, és támadható lesz.
A tét 750 milliárd euró, amiből Magyarországnak 6,3 milliárd jár.
(A 6,3 milliárd euró nem tűnik soknak, de pedig az, több mint 2200 milliárd forint.)
Ha a Fidesz-KDNP nem szavaz, vagy nemmel szavaz róla, az egész érvénytelen, és csak külön kormányközi egyezményekkel lehetne megsegíteni a járvány és gazdasági hatásai miatt megviselt – főleg dél-európai – országokat.
Amikor tavaly ősszel és decemberben a magyar és a lengyel kormány vétóval fenyegetőzött a jogállamisági feltételek beépítése esetére, akkor komolyan felmerült a kormányközi megállapodások szükségessége, el is kezdték szervezni. Magyar- és Lengyelország természetesen kimaradt volna a mentőcsomagból, amitől megrémülve
előbb Morawiecki, majd Orbán is kihátrált a vétóból.
A jogállamisági feltételeket ezután már el tudták fogadni, az EB el is kezdte számonkérni azokat.
- Az első lépés a tagállamok felszólítása helyi szintű jogszabály-módosításra.
- Ennek nem teljesülése esetén pedig jön a forrásmegvonás.
Ez azért érintené érzékenyen a NER-t, mert mint Lánczi András néhány évvel ezelőtti szíves közléséből beismeréséből tudjuk,
“amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.
Nekik nem kell az több mint 2200 milliárd forint,
ha az nem mind a klientúráé, kleptokráciáé, kormányközeli oligarcháké és NER-lovagoké.
Orbán Viktor már tavaly is ezért mert bátran vétót mondani: ha ezért a pénzért verseny van, akkor az nem neki jut, és akkor már mindegy, hogy folyósítják-e egyáltalán. (Más kérdés, hogy az ügyben egyedül maradt, és a lengyelek kitáncolása után már ő sem vétózott.)
A Fidesz és a NER kezében még a tanácsi vétó elmaradása után is ott van a ratifikációs vétó lehetősége, illetve a ratifikáció halogatásának eszköze, amire Nyugat-Európának már nincs ideje kormányközi különmegállapodások szervezésével válaszolni.
Most az a kérdés, hogy az Európai Bizottság meg meri-e szegni azt a kötelezettségét, amire egyébként a kormány- és államfők Európai Tanácsa szólította fel, és a Fidesz, illetve az Orbán-kormány zsarolásának hatására eltekint-e a jogállamisági garanciák megkövetelésétől,
az intézményes korrupció felszámolásának szándékától.
Vagy legalább csak időlegesen felfüggeszti a tervet, a ratifikáció utánra halasztja a megvalósítást. A Fidesz már azzal is sokat nyerne, időt és életet, mert akkor csak a jövő évi választás után kellene foglalkozniuk a problémával.