Novák Katalin Facebook oldalán napok óta, a témára többször is visszatérve elemzi a legújabb népesedési statisztikákat. Az elmúlt évek adatainak összesítéséből arra a következtetésre jutott, hogy a kormány családpolitikája rendkívül sikeres: míg az Európai Unió összátlagát tekintve a születésszámok csökkenő tendenciát mutatnak, addig Magyarországon folyamatosan javulnak a termelékenységi adatok. És ez még nem minden. Magyarország nem egyszerűen termékeny nemzet, de a fajtatiszta állampolgárok tenyésztésében is az élvonalban van. Ahogy a miniszter rámutat:
“Nyugat-Európa egyes országaiban már minden harmadik újszülött bevándorló gyökerekkel rendelkezik. Magyarországon eközben csupán 5% a más országban született anyáktól származó születések száma.”
Az nem teljesen világos, hogy a nem Magyarországon élő, de magyar állampolgárságú szülők gyermekeit Novák Katalin minek tekinti: a központi logikát követve a határon túliak közül is mindenki magyar, aki legalább egy kicsit is kötődött valaha az országhoz, még ha azért kellett is elhagynia a hazáját, mert az nem méltányolta őt eléggé (mint Karikó Katalin, akit azóta hordozunk körbe ezüsttálcán, mióta feltalált valami hasznosat, azelőtt pedig minden erővel akadályoztuk őt a munkájában).
A miniszter a kedvezően alakuló népesedési adatokat egyértelműen a magyar kormány családpolitikai rendelkezéseinek számlájára írja: említi az adó- és járulékkedvezményeket, valamint a reálbérek emelkedését is, mint a gyermekszülési kedv közvetlen kiváltó okait.
Mielőtt elkezdődik a TÚLSZÜLTÜK BRÜSSZELT feliratú kék plakátok nyomtatása, azért érdemes egy pillantást vetni arra is, mi történik azokkal az állampolgárokkal, akik már megszülettek. Bár a miniszterelnök klasszikussá vált bölcsessége szerint
“minden gyermek őrhely”
(jelentsen ez bármit is), a mindennapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar kormány, miután legyártotta a megfelelő mennyiségű és minőségű gyermekeket, nem mutat irántuk különösebb érdeklődést – kivéve, ha kampánycélra jól használható fotókon lehet pózolni velük.
Az elmúlt egy hét során például ezek történtek:
- Müller Cecília elmondta, hogy a legfiatalabb elhunyt, akinek a szervezetében kimutatatták a koronavírust, 8 hónapos volt, de gyorsan hozzá is tette, hogy ennek nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani
- Egyre több gyerek kerül kórházba a koronavírus-fertőzés szövődményei miatt, de a kormány ennek jelentőségét egyáltalán nem kommunikálja, inkább próbálja elmaszatolni
- A középiskolák megnyitásának tervét és az érettségi menetének csak nagyon erős szakmai nyomásra volt hajlandó a kormány megváltoztatni, és azt továbbra sem ismeri be, hogy ennek elsődleges célja gyerekek életének védelme
De ha kicsit tágítjuk az időkereteket, akkor sem biztatóbb a kép. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy:
- A kormány inkább tartaná állami gondozásban intézményi keretek között az örökbefogadásra váró gyerekeket, mint hogy egyedülállókra vagy egynemű párokra bízza őket
- A korai iskolaelhagyás megakadályozására már látszatprogramok sincsenek
- a gyermekvédelmi rendszer annyira túlterhelt papírmunkával, hogy valódi segítségnyújtásra alig marad kapacitása
- a mélyszegénységben élő családok teljesen magukra maradtak, a gyermekeiket sokszor a legalapvetőbb higiénés feltételek nélkülözésével kénytelenek nevelni
- a szociális intézkedések nagy részének büntető, és nem segítő az alapattitűdje
- a magyar középiskolások több, mint a negyede nem Magyarországon képzeli el a jövőjét
Minden, családüggyel, oktatással és egészségüggyel foglalkozó kormányzati hivatal kommunikációja ugyanabba az irányba mutat: a már meglévő gyerekek olyanok, amilyenek, valahogy igyekezzünk életben tartani őket, de ha nem sikerül tökéletesen, az sem nagy baj, mert minden egyes megszülető gyerek jobb lesz, mint az eddigiek voltak. Az új gyerekekhez jár lakáshitel, autó, adókedvezmény, míg a régiekhez csak papírmunka, anyagi gondok, egyre szűkülő oktatási kínálat. Mindenki jobban jár, ha inkább lecseréli a használtat egy újra. Vagy még jobb, ha többre, hogy jól mutasson a statisztikában.