Ha csak a kormány közléseiből tájékozódnánk, akkor azt is hihetnénk, hogy az egészségügyben minden a legnagyobb rendben, a kórházakban az élet permanens dínom-dánom, csupa móka és kacagás. Kásler miniszter például szombaton jelentette be, hogy
Magyarország a járvány második hullámát is jól kezelte.
A második hullámba november-decemberben belehaltak 10 ezren, ez volt a jó kezelés.
Kásler szerint ugyancsak nem lett igaza a károgóknak, az egészségügy nem omlott össze, az ellátórendszer jól bírja a terhelést. Ami azt jelenti, hogy csak az idén több mint 10 ezren haltak bele a járványba. Mi lenne, ha nem bírná?
Azonban több jel is utal arra, hogy nem bírja, sőt, hogy valójában összeomlott. Leginkább az intenzív osztályra kerülők, a mesterséges lélegeztetésre szorulók
95%-os mortalitása.
A kormány szerint ilyen nincs, 40-45%-ot, legfeljebb 50-et ismernek el, ami szintén nagyon magas, de csak a fele lehet a valódinak.
- A 95%-os halálozási arányról egy intenzív terápiás professzor már tavaly decemberben beszélt Novák Hunornak.
- A Szabad Európának is ezt nyilatkozta egy orvos.
- Ugyanerről írt az orvosi kamara egy Pintérnek szóló levében.
- Zacher Gábor hasonló mortalitást említett egy interjújában.
- Egy, az RTL Híradónak nyilatkozó orvosi szintén a 95%-os halálozási arányról beszélt a lélegeztetőgépre kerülők között.
Persze csak nem mindannyian – Zachert leszámítva – szigorúan név nélkül, mert a kormány titoktartási nyilatkozatot íratott alá velük, aminek megszegése azonnali állásvesztéssel jár. (Hogy nem haboznak betartani a fenyegetést, azt tavaly tavasszal kórházigazgatók kirúgásával demonstrálták.)
A propaganda és a valóság között ismét szembeszökő ellentét feszül. Innen nézve a kormány részéről teljesen logikus
- monopolizálni az adatokat,
- eltiltatni a sajtót az egészségügytől,
- az orvosokat meg a nyilvánosságtól.
Ha ugyanis igaz a 95%-os halálozási arány, az azt jelenti, hogy 20-ból 19-en, azaz
csaknem mindenki meghal, akit lélegeztetni kell.
Továbbá, mivel ennek a kórházakban dolgozó orvosok is tudatában vannak, (illetve ők vannak a leginkább tudatában), már eleve a csaknem biztos halál ismertében teszik lélegeztetőtőgépre a betegeket. Alighanem csak a fájdalommentes halál okán, hogy álmukban menjenek el.
Innen nézve nemcsak az tűnik puszta valótlanságnak, hogy az egészségügy bírná a terhelést, de az is fölöslegesnek látszik, hogy a kormány 2020 tavaszán több mint 20 ezer(!) lélegeztetőgépet vásárolt 300 milliárd(!) forintért.
A legnagyobb merészség azonban mégsem a járvány miatti korlátozások feloldása, miközben a kórházak nem tudják gyógyítani a betegeket, hanem az az ígéret volt, hogy dehogynem tudják.
Orbán Viktor tavaly szeptemberben egy videóban jelentette be, hogy az egészségügyet felkészítették, szerinte a védekezéshez szükséges felszerelések, kórházi ágyak, lélegeztetőkészülékek és az ezek működtetéséhez szükséges orvosok, ápolók megfelelő számban rendelkezésre állnak. Azt ígérte:
“Mindenki megnyugodhat, mert ha elkapja a betegséget, meg fogjuk gyógyítani.”
Azóta 23 ezer ember halt bele Magyarországon a koronavírus-járványba. Gyakorlatilag mindenki, aki lelegeztetésre szorult. Úgy tűnik, kár volt megnyugodni.