Április 19-én újra kinyitottak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai, a jelenlegi tervek szerint május 10-én a felsősök és a középiskolások is visszatérnek az oktatási intézményekbe. Azt, hogy ennek a feltételei adottak-e, közben nem vizsgálja senki. Nemcsak az átoltottságról és az egészségügyi kockázatokról van szó, hanem arról is, hogy a járvány pusztítása után mi maradt az egyes iskolákban.
Az alábbi kétségbeesett álláshirdetés a Facebookon jelent meg egy pedagógusoknak szóló csoportban.
Nem tudjuk pontosan, hány tanár hunyt el a koronavírus okozta megbetegedésben, az pedig még nem derült ki, hányan küzdenek a betegség hosszú távú hatásaival és szövődményeivel, ami később kerülhet az életükbe. Március végén hatvan pedagógus áldozatról szóltak a hivatalos adatok, de valószínűsíthető, hogy több eset nem került be a statisztikákba, mert a fenntartóknak nem érdekük, hogy felhívják a figyelmet az intézmények nem biztonságos működésére. Aki nem teljes állású alkalmazottként dolgozik egy iskolában (márpedig egyre többen vannak így), hanem például óraadó vállalkozóként, az sosem fog megjelenni ezekben a kimutatásokban, bármi is történik vele.
Mostanában sok vita zajlik arról, hogy a magyar egészségügy összeomlóban van-e, vagy esetleg már ossze is omlott. Az, hogy az oktatási rendszerünk ebben a folyamatban hol tart, többé már nem lehet vita tárgya. Kézenfekvő lenne mindezért a járványt hibáztatni, de az igazság az, hogy a pandémia csak láthatóvá tette azokat a folyamatokat, amelyek évek óta zajlanak, és amelyek odáig vezettek, hogy az állami iskolarendszer, mint egy hollywoodi díszlet, csak egy színes homlokzatból áll, és mögötte nincs semmi. Csak egy egyre bonyolódó adminisztrációs rendszer, ami az egészet állványzatként tartja.
Nincsenek diákok: a korai iskolaelhagyás tekintetében vezetjük a statisztikákat az Európai Unióban, a hátránykompenzációra kapott támogatást pedig látványos külsőségekre költöttük valódi stratégia kidolgozása helyett.
Nincsenek tanárok: lassan mind nyugdíjba mennek, meghalnak, vagy keresnek maguknak egy olyan pályát, ahol valódi karrier vár rájuk megélhetést biztosító fizetéssel és szakmai megbecsüléssel
Nincs piacképes tudást adó tananyag: az új Nemzeti Alaptanterv a minőség helyett az átadott információk mennyiségére koncentrál, különösen nagy gondot fordítva a világnézeti nevelésre, szemben a készségek és képességek fejlesztésével.
Ha valaki jelentkezik a fenti, vagy bármelyik, ehhez hasonló álláshirdetésre, nem lehet tudni, mit nyerhet vele. Az viszont jól látszik, mit veszíthet. Ha nincs szerencséje, esetleg az életét is.