Az Oktatási Hivatal honlapjáról érhető el az a felmérés, amely a frissen diplomázottak munkaerőpiaci esélyeit tárja fel. A Diplomás Pályakövetési Rendszer nemrég elkészült gyorsjelentése összesen tíz nagyobb kérdéskört vizsgált, többek között az alábbi témákat érintve:
- Ki mennyit keres képzési területenként, és milyen arányban sikerült diplomás munkát találniuk a végzetteknek?
- Hogyan állják a versenyt a felsőoktatási intézmények a munkaerőpiacon?
- Vállalnak-e munkát az utolsó tanulmányi évben a hallgatók?
- Milyen arányban tanulnak tovább a frissdiplomások?
- Mennyire elterjedt és milyen képzési területeken jellemző az egyéni vállalkozóvá válás?
A felmérés eredményei érdekesek, de nem feltétlenül biztatóak.
Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a saját szakmában elhelyezkedők közül nem mindenki jár jól. Pedagógusdiplomával viszonylag könnyű munkát találni, de a bruttó kereset, amire egy pályakezdő számíthat, alig haladja meg a 200.000 Ft-ot – ennek a nettó értéke épp csak elég egy fővárosi albérlet fenntartására. A diplomás egészségügyi dolgozók kicsit többet kereshetnek, de messze nem arányosan azzal, mennyit fektettek be saját képzésükbe az egyetemi évek alatt. Érdekes, hogy ez az a két terület (oktatás és egészségügy), ahol a kormány nagy energiát fektetett az életpályamodellek kiépítésére. Ezek sikeressége a mérhető eredmények alapján finoman szólva is kétséges.
Továbbra is az informatika az a terület, ahol viszonylag könnyű szakmán belül elhelyezkedni, és megélhetést is biztosít, akár már egy pályakezdő számára is. A bölcsészek és a művészek viszont nem sok jóra számíthatnak: csak 50 % körüli az esély, hogy a saját szakmájukban helyezkedhetnek el, és ha sikerül is, akkor sem remélhetnek magas keresetet.
Az hogy milyen területek adják a legtöbb egyéni vállalkozót, szintén beszédes. Kiugróan magas a művészeti területen diplomázottak aránya a vállalkozók között: nekik van a legkevesebb esélyük, hogy valahol tartós alkalmazásban helyezkedjenek el. Gyanítható, hogy nem feltétlenül a szabadságvágy és a szárnyaló kreativitás az oka az önállósodásnak. Ezek a fiatalok nagyrészt kényszervállalkozók, sok bizonytalansággal és megélhetési gondokkal.
A kutatás képzési területenként vizsgálja, hogy melyik intézmény tanulóinak milyen esélyei vannak később a munkaerőpiacon. A műszaki-informatikai képzést nyújtó intézmények messze a legsikeresebbek ebből a szempontból, és azok az egyetemek is jól teljesítenek, ahol nagyon sokféle képzés van. A szűkebb szakterületekre koncentráló, illetve a humán beállítottságú intézmények kevésbé biztosan ígérhetnek olyan diplomát, amely stabil megélhetést biztosíthat a jövőben.
A felmérés szerint az első diploma utáni továbbtanulók általában azok, akik a magasabb képzettségtől később több jövedelmet remélhetnek, vagy nagyon kevés esélyük lenne rögtön a diploma után munkát találni. Így viszont ők később lépnek be a munkaerőpiacra, ami tovább ronthatja a későbbi esélyeiket a munkakeresésben: egy harmincon felüli pályakezdő több diplomával, és az ehhez mért fizetési igénnyel nem túl bizalomgerjesztő egyetlen munkaadó számára sem. Az ilyen helyzetekből ismét a vállalkozóvá válás felé vezet az út.
Ha egy fiatal a fenti adatok alapján próbálja végiggondolni, hogy milyen területen tanuljon tovább, szembesülhet azzal, hogy az érdeklődési területe és az, amiből esetleg meg fog tudni élni, nem feltétlenül ugyanaz. Ha pedig nem foglalkozhat azzal, amivel szeretne, akkor úgy dönthet, hogy nem is érdemes továbbtanulnia. A felsőoktatásba jelentkezők száma évről-évre csökken, és egyes egyetemi szakok lassan kiürülnek. Még néhány év, és nem lesznek fiatal tanárok, diplomás művészek, bölcsészek. Vagy, ha igen, akkor nem Magyarországon találnak maguknak a szakmájuk szerinti megélhetést.