Csepel korábbi és mostani vezetője között már jó ideje szinte nyílt háború zajlik. Németh Szilárd, az egykori polgármester, jelenlegi államtitkár és miniszterhelyettes minden alkalmat megragad, hogy átnyúlhasson a szintén fideszes Borbély Lénárd feje felett, aki pillanatnyilag a kerület élén áll. Jó ideig összehangoltan működtek együtt különféle pozíciókban, de a több, mint egy évtizedes közös munka mára a megváltozott érdekek mentén rivalizálássá alakult. Németh sportszövetsége és a hozzá kapcsolódó alapítvány egymás után kebelezi be a csepeli ingatlanokat, és a polgármester egyre eszköztelenebb a látványos terjeszkedéssel szemben.
A területekért folyó harc egy, humánetológiai szempontból is érdekes, szimbolikus gesztusának lehettek szemtanúi Csepel lakosai vasárnap délelőtt. Május 30. a magyar hősök napja: ezen a napon hagyományosan országszerte megemlékeznek azokról a katonákról és civilekről, akik életüket adták az országunkért. Aznap reggel a Szent Imre téren megjelent Német Szilárd egy kisebb katonai kísérettel, és egy privát ünnepség (a háttérben álmosan baktató járókelőkön kívül más résztvevője nem volt a ceremóniának az államtitkáron és a katonáin kívül) keretében megkoszorúzta a téren található első világháborús emlékművet. Az elhelyezett virágkölteményen két szalag is van: az egyik a honvédelmi minisztérium feliratot viseli, a másik szalagon Németh Szilárd saját neve és pillanatnyilag legmagasabb tisztsége szerepel, a szerény közszolgálat jegyében.
Az emléknap alkalmából természetesen a kerület tényleges vezetői is fontosnak gondolták, hogy leróják tiszteletüket a hősök emléke előtt. Nem sokkal azután, hogy Németh Szilárd és kísérete távozott, megjelent a téren Borbély Lénárd és alpolgármeserei. Ekkor szembesültek vele, hogy későn érkeztek: mire odaértek, már egy megkoszorúzott szobrot találtak. Szerencsére a téren van még két olyan szobor, amely valamilyen módon kapcsolódik az ünnephez: egy második világháborús és egy 56-os emlékmű is a park dísze. Így a kerület vezetői megkoszorúzták mind a három alkotást. Bár a legfeltűnőbb helyen csak másodikként róhatták le kegyeletüket, ott mennyiséggel pótolták a késedelmet, és egy külön kis fideszes koszorúval egészítették ki a nagyobb, polgármesteri hivatal által jegyzett virágkötészeti kreációt. Aztán rövid, néma főhajtás után ők is elhagyták a helyszínt.
A környék lakói tehát egy-két órán belül szemtanúi lehettek, ahogy a kerület nagyjai egymás után (véletlenül sem együtt) kis ceremónia kíséretében egymást felülkoszorúzva nyilvánítják ki, hogy mindketten igényt tartanak az adott területre. A hősökre emlékezés – mint mostanában minden, ami Csepelen történik – remek ürügynek bizonyult a szimbolikus erőfitogtatásra. A koszorúk azóta is ott vannak, a szobrok türelmesen viselik. Nekik mindegy, ki mit aggat rájuk, hiszen valószínűleg még akkor is ott fognak állni Csepel központjában, mikor Németh Szilárdra és Borbély Lénárdra már senki nem fog emlékezni.
