Varga Judit igazságügyi miniszter a napokban telefonos interjút adott a BBC-nek. A hanganyagot most Facebook-oldalán is közzétette, elsősorban azért, hogy megmutassa, „miért szégyenteljes az az alaptalan és összehangolt támadás, amelyet Magyarország ellen indítottak a napokban.”
A kicsit több, mint öt perces, magyar felirattal ellátott hanganyag témája a nagy visszhangot kiváltott salátatörvény, amely a pedofíliát és a heteroszexualitástól eltérő irányultságokat mossa össze és szankcionálja. A beszélgetés tárgyilagos, nyugodt hangon feltett kérdésekből és szenvedélyes, támadó hangulatú válaszokból áll. De ami sokkal érdekesebb: az igazságügyi miniszteri hivatás, úgy tűnik, felhatalmaz arra, hogy az igazságnak csak bizonyos részleteit vegye figyelembe az ember, és ezeket a részleteket is viszonylag szabadon kezelje. Az interjú számos olyan elemet tartalmaz, amely részinformációkat használva mutatja be a törvényt és a körülötte kialakult nemzetközi szintű felháborodást.
Mielőtt egyáltalán meghallgatjuk, már a közzétett interjú magyar címére is érdemes egy kis időt szánni. „BBC rádióinterjú a gyermekvédelmi törvényről” – hirdeti a felirat. Apró szépséghiba, hogy a beszélgetés nem a címben említett törvényről szól. A most életbe lépett, sokszor „pedofiltörvény” néven emlegetett szabályzás valóban tartalmaz módosításokat, amelyek érintik a gyermekvédelmi törvényt, de ugyanígy vonatkozik a munka törvénykönyvére, a büntető törvénykönyvre és a médiaszolgáltatásokról szóló törvényre is. Az kétségtelen, hogy ezek közül a száraz, unalmas kifejezések közül a gyermekvédelem hangzik a legbarátságosabban – ráadásul tartalmazza a „védelem” szót, ami a kormányzati kommunikáció egyik leggyakrabban használt szófordulata. A miniszternek az a határozott kijelentése, hogy a törvény nem terjed ki a felnőttekre, csak a gyermekek jogait védi, egyszerűen nem igaz: sokak munkáját, üzleti kapcsolatait, szabadidős tevékenységeit szorítja szabályok közé, életkortól függetlenül, csupán a nemi irányultságot helyezve a fókuszba.
A beszélgetés során a miniszter arra hivatkozik, hogy a nemzetközi felháborodás teljesen alaptalan a törvénnyel kapcsolatban, hiszen az kifejezetten illeszkedik az Európai Unió alapelveihez. Meg is nevezi az Unió Chartájának egy részletét, a 14. cikk 3. pontját, és kifejti, hogy a magyar kormányzat szándéka szerint éppen ezt erősíti meg. A hivatkozott szövegrészlet szó szerint így hangzik:
„Az oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának szabadságát, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani az e jogok és szabadságok gyakorlását szabályozó nemzeti törvényekkel összhangban.”
Arra az esetre a miniszter valószínűleg nem gondolt, hogy mi történik, ha egy szülő meggyőződése szerint a sokszínűséget és az egyenjogúságot szeretné a nevelés során átadni gyermeke számára. Szerencsére az idézett pont tartalmazza azt is, hogy a nemzeti törvényekkel összhangban kell a szabadságjogokat gyakorolni, és most éppen egy olyan törvény lépett életbe, amely ezeket a jogokat súlyosan korlátozza. Probléma megoldva, ennél demokratikusabb jogalkalmazás nincs is!
Amikor Varga Judit az interjúban azt nehezményezi, hogy a Benelux államok által kiadott nyilatkozat úgy támadja Magyarországot, hogy csak szövegrészleteket emel ki a törvényből, nem egészében vizsgálja, éppen azt kifogásolja, amit ő maga is tesz a beszélgetés során: egyes részleteket elhallgat vagy szándékosan kikerül a törvény szövegét illetően, míg másokat felnagyít. Sőt, egy ponton ennél is továbbmegy. Arra a felvetésre, hogy a törvény hatására üzleti érdekek is sérülnek, mert a vállalatok nem hirdethetnek úgy, ahogy eddig, a miniszter azt válaszolja: ez csupán egy jogi álláspont. Nehéz ezt máshogy érteni, mint így: ha anyagilag megéri, a kormány elnéző lesz, és hajlandó lesz nem betartani a saját maga által hozott törvényt. Az állampolgárok ugyan büntethetőek, no de az üzlet, az üzlet!
Szegény miniszternek rosszulesett az is, hogy mindenféle vizsgálat nélkül, csak benyomások hatására reagáltak Európa politikusai a törvény szövegére, és felvetette, hogy jó lenne, ha alaposabban utánanéznének, mi is a helyzet Magyarországon. Azóta tudjuk, hogy ez a kívánsága legalább teljesül: néhány hét múlva vizsgálóbizottság érkezik Magyarországra, hogy a jogállamiság feltételeinek hiányosságait vizsgálja hazánkban. Valószínűleg nem kell sokat keresgélniük, hogy ezt-azt találjanak.