Ezen a nyáron minden eddiginél több, összesen 29 gyerektábort szervez a Magyar Honvédség. A néhány napos gyerekprogramok legnagyobb előnye a rendezvények honlapja szerint:
A nyári szünidőben, az iskolai kötöttségeket elfelejtve szükség van a kikapcsolódásra, új élmények átélésére, új barátok megismerésére. A táborokban mindezt egész hetes élményként, katonák társaságában élhetik át a fiatalok.
A táborok tematikája rendkívül változatos: az alapszemlélet közvetítésén túl van többek közt túlélőtábor, hagyományőrző tábor, földön, vízen és levegőben egyaránt zajló programok.
A célcsoport a 12-15 éves korosztály, egy-egy tábor 5 napig tart. A befizetendő részvételi díj nagyon alacsony, napi 1250 Ft-ra jön ki gyerekenként. A többi költséget, illetve az egyáltalán nem olcsó felszereléseket az egyenruháktól a segédkiadványokon át a sporteszközökig (amelyek között ugyanúgy van focilabda, mint légpuska), a honvédség állja. Azaz a magyar állam. Még ennél is pontosabban: a magyar lakosság, azok is, akik a gyerekeiket inkább botanikustáborba küldik, mint honvédségi programokra.
Leginkább ezzel a van a gond. Nem is azzal, hogy vannak gyerekek, akik szeretnek katonásdit játszani, vagy érdekli őket a haditechnika: hiszen miért is ne ismerkedhetnének meg a honvédség működésével játékos keretek között? De az arányok legalábbis elgondolkodtatóak. Az Erzsébet-táborokon kívül, ahová néha ellátogathatnak kormánypárti politikusok boldog gyermekekkel fotózkodni, nincs olyan nyári gyerekprogram, amely akkora támogatást és figyelmet kap, mint a honvédelmi táborok. A gyerereket valószínűleg sok más dolog is érdekelné ezen kívül, de a kormány valahogy mégsem érzi szükségesnek, hogy ugyanennyi erőforrást fordítson kulturális, művészeti vagy tudományos témájú nyári elfoglaltságok támogatására.
A 29 honvédelmi tábor helyszínét áttekintve az is szembeötlő, hogy főleg hátrányos helyetű térségekben élő gyerekek a célcsoport. Nem kell hozzá sok munka, hogy ezek a kiskamaszok, ha más hatások nem érik őket, egy-egy ilyen tábor után a katonaságot tekintsék a karrierlehetőségek csúcsának – egyszerűen azért, mert semmi mással nem találkoznak. Ez az irányított pályaorientáció nemhogy nem fair, de kifejezetten férevezető. Azon pedig már nekünk, felnőtteknek kellene egy kicsit elméláznunk, miért kell több katona kis hazánknak, mint tudós vagy művész? Azon kívül persze, hogy Németh Szilárd egy szalonnába göngyölt debreceni mellett élő figurákkal játszhat ólomkatonásdit a gyakorlótereken, ami valóban fontos, és a modern európai értékekhez maximálisan igazodó szempont.
A honvédség folyamatosan küzd azzal, hogy a lelkes jelentkezők között nagyon nagy arányú a lemorzsolódás a képzés megkezdése után, amikor kiderül, hogy mennyi munkával mennyit is lehet keresni valójában katonaként. A gyerekek, akik honvédelmi táborok hatására döntenek a pályaválasztásukról, néhány év múlva szintén ide jutnak majd el. Ha nem érik őket másfajta impulzusok addig, akkor nagyon nehéz dolguk lesz.
(a képek forrása: a honvédelmi táborok Facebook-oldala)